Az állandó harci készültségben élő ukrán hatalom jó két hete hatalmas sikerként kommunikálta az Oroszországban elítélt Nagyija Szavcsenko „kiszabadítását”. A nagy csinnadrattával zajlott hazatérés után azonban hamar kiderült, hogy a finoman szólva sem kiegyensúlyozott pilótanő egyre nagyobb teher az országot irányító elitnek. Máglyára küldik-e az ukrán Jeanne d’Arcot, vagy a harcias népi hős képes lesz új lendületet adni a Majdan szép csendben elhalt eszméinek?
Ha valami elbátortalaníthatta volna Jeanne d’Arcot, az Franciaország állapota 1429-ben, jellemezte az „orléans-i szűz” színre lépése előtti korszakot Kelly DeVries történész. Nagyija Szavcsenko két év börtönbüntetés után az egykori Franciaországhoz hasonlóan szétesett, belső hatalmi harcoktól dúlt, egyúttal külső erők nyomása alatt élő Ukrajnába tért vissza. Olyan országba, amely immár sokadszor csalódott az álmaiban, lassan már elege van az őt sokadszor eláruló régi-új elitből. Így aztán termékeny talajra hull az olyan bírálat, amely tisztességtelennek és a hozzá fűzött reményt be nem teljesítőnek nevezi a jelenlegi kormányt. A szabadulása után folyamatosan nyilatkozó Szavcsenko a napokban az Associated Pressnek a süllyedő Titanichoz hasonlította a kormányt, s az elengedhetetlen vérfrissítés érdekében előre hozott választásokat követelt. Közben Kijev eddigi irányvonalával szembemenve közvetlenül tárgyalna a szeparatistákkal, de a szélsőjobboldali Dmitro Jarossal látogat el a Donbaszba, és nem zárja ki azt sem, hogy elnök legyen.
– A társadalom igényli az új arcokat, miközben már belefáradt a radikális kijelentésekbe – fogalmaz ennek kapcsán lapunknak Roman Cimbaljuk, aki az UNIAN moszkvai tudósítójaként közvetlen közelről kísérte figyelemmel Szavcsenko elmúlt két évét. – Amíg Nagyija képes egyensúlyozni e két hangulat között, fennmaradhat a hullámon, ám sokáig nem alapozhat arra, hogy Putyin börtönében ült – figyelmeztet az újságíró, megjegyezve, hogy az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok is csak koptatják hirtelen jött népszerűségét.
Szintén az ellentmondásos nyilatkozatokra, a tapasztalatlanságra és a sokszor megmutatkozó tájékozatlanságra, az ukrán viszonyok idealisztikus megközelítésére hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzetnek az LB.ua portál rovatvezetője, Ihor Szolovej. A kijevi újságíró mindezt a 35 éves Szavcsenko politikai tapasztalatlanságával és azzal magyarázza, hogy a pilótanő két évig a valós élettől elzártan élt, minden bizonnyal bele-beleélte magát az olyan hozzá szűrten eljutó információkba, mint hogy védelmi miniszterként vagy éppen elnökként számít rá Ukrajna.
A kétévi rosztovi fogság alatt Nagyija Szavcsenko az Oroszországgal szembeni ellenállás szimbólumává, nemzeti hőssé vált, így nem véletlen, hogy hazatérve a politikai élet középpontjában találta magát. Tudatosan felépített, Jeanne d’Arcéval párhuzamba hozott mártíromsága és a sokak szemében óvatoskodó hatalom fényében különösen kitűnő kérlelhetetlensége, forradalmi lelkesültsége sokakat az EuroMajdan hangulatára emlékeztet, ám továbbra is nagy kérdés, hogy képes lesz-e politikai szimbólumból igazi és hatékony politikussá válni. Át tud-e lépni a saját árnyékán, vagy miután mindenki sütkérezett egy kicsit hősiessége fényében, eldobják és elfelejtik, a politika perifériájára kerül, mint a két és fél évi börtönbüntetés után hoppon maradt, szabadulása után kifütyült Julija Timosenko?
– Szavcsenko visszatérése Ukrajnába Petro Porosenko hatalmas PR-sikere, hiszen az államfő nemcsak a hazai gondokról terelhette el egy időre a figyelmet, de a nemzetközi közösséget is mozgósítani tudta erre az ügyre. Ukrajnában közben sokan próbálnak politikai hasznot húzni e szabadulásból. Van, aki a második Timosenkót, mások a Porosenkóval szembeni elszánt harcost, míg sokan már-már egy újabb felkelés vezérét látják benne. Mivel azonban Szavcsenko folyamatosan felrúgja a játékszabályokat, egyik feltételezés sem teljesült – értékel Ihor Szolovej.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 14.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »