Hatalmas, több mint 600 oldalas, dokumentum jellegű könyv igyekszik összefoglalni Románia reprezentatív művészeti formációjának eddigi tevékenységét. A sepsiszentgyörgyi származású Ungureanu-Szabó Anna által vezetett kórus múltját felölelő kötet szerzőjével, a jelentős mértékben ugyancsak szentgyörgyi identitású Mădălin Guruianuval beszélgettünk.
– Nagy sikerű amerikai turné után van a Madrigal. Ez is a születésnapi ajándékok közé sorolható? – Fennállása első 25 évében ötször is jártak az Egyesült Államokban, aztán jött a 35 éves szünet. A mai világban felnövők számára nehezen értelmezhető az a bravúr, amit a Madrigal alapító karnagya, Marin Constantin véghez vitt. Ő az a fajta zseni volt, aki hasznot tudott húzni az akkori politikai-gazdasági-társadalmi helyzet bármilyen változásából. Egy reneszánsz kórus alapítása önmagában álomnak is merész volt a kommunista kor derekán. A konzervatóriumot, majd filozófiát végző Marin Constantin a kezdetektől a legjobbakkal dolgozott kórus műfajban, ugyanakkor folyamatosan ingázott a két világ között. Már 15 éve tanár volt a pszichológia fakultáson, amikor a konzervatóriumba is bekerült tanárként. A Madrigal létrehozása előtt a romániai ifjúmunkások kórusát vezényelte, és folyamatosan bosszantotta, hogy minden évben le kellett mondania a kórustagok „kiöregedő” részéről. Jelentős részben az állt a Madrigal megalapításának eredeténél, hogy ne kelljen szembesülnie ezzel a fluktuációval.
– Aligha sikerülhetett bizonyos kompromisszumok nélkül. Mit kért cserébe a hatalom? – A karnagy valóban rákényszerült bizonyos kompromisszumokra, de kezdetben messze nem olyanokra, amilyenekre a legtöbben gondolnának. Például közel egy éven át a kulturális minisztériumban a zenei igazgatóság vezetőjeként dolgozott, hogy feltérképezze az ottani viszonyokat. Aztán a Román Opera igazgatója lett, ahol az opera kórusa mellett létrehozott egy másik kórust. Ezt követte végül a konzervatórium keretében összerakott Madrigal, az intézményben saját próbatermet is sikerült szereznie az új formációnak. A kórus létrehozásának „szükségessége” mellett elsősorban azzal érvelt, hogy a kóruszene nagyon népszerű a kommunista táborban, itt az ideje, hogy Románia is felkerüljön a műfaj térképére. Nicolae Ceaușescu, aki azokban az években kezdett különutas politizálásba, vevő volt az ötletre. A Madrigal fellépett a Bukarestbe látogató Richard Nixon amerikai elnöknek szentelt díszelőadáson, három hónappal később pedig meghívást kapott egy amerikai koncertkörútra. Mindössze két hónappal azt követően, hogy az együttes Moszkvában lépett fel – nem sokkal a szovjet csapatok prágai bevonulása után. A Madrigal-mutatvány folyamatos kötéltánc volt, amelynek sikere érdekében Marin Constantin azt is vállalta, hogy képviselő legyen a Nagy Nemzetgyűlésben.
– A rendszer tehát a Madrigált használta ki, az együttes pedig a rendszert? – Igen, kölcsönösen kihasználták egymást. Marin Constantin például abban az értelemben, hogy elindította a kolindák sorozatát, az ezeket tartalmazó albumok azonban nem az országban jelentek meg, nem is voltak kaphatóak itthon, a műveket legfeljebb a Szabad Európa Rádióban lehetett hallani. Hasonlóan a 16–17. századi egyházi zenéhez. És ami ugyancsak fontos volt: sok román szerző műveivel megismertette a világot. Abban az időben a román kultúrtársadalom megértette, hogy a komolyzene kicsit más világ, ekkoriban értékelődött fel az Enescu-fesztivál is, ahol ismert karmesterek, szólisták léptek fel. Az sem mellékes, hogy az együttes nagyon sok pénzt hozott az országnak – amiből a tagok egyébként egy vasat sem láttak. Jellemző történet: a hetvenes évek derekán Ariel Ramirez argentin zeneszerző meghallgatta a Madrigált Rómában. Az előadás után felajánlotta Marin Constantinnak, hogy énekeljék el az általa írt, dél-amerikai motívumokat is ötvöző misét. A karnagy szívesen fogadta a felkérést, de jelezte, hogy ebbe a romániai hatóságoknak is bele kell egyezniük. Mire Ramirez: tisztában vagyok vele, a pápa is ajánlani fogja ennek a műnek az előadását. És az Electrecord által kiadott – csak külföldön hozzáférhető – lemez borítóján a pápa mondatai olvashatóak. A bevétel természetesen állami intézmény számlájára érkezett. A hatvanadik évfordulón, a 2023-as Enescu-fesztivál keretében a Madrigal újra előadta Ramirez Miséjét.
– A Madrigal többször is megfordult Sepsiszentgyörgyön, legutóbb 2022-ben a Vox Humana kamarakórus fennállásának 50. évfordulóján. Mi magyarázza a szentgyörgyi kórussal való kapcsolat rendszeres ápolását? – A kezdetekre csak elmesélésekre alapozva tudok válaszolni: Marin Constantin nagyra értékelte a szentgyörgyi kórus teljesítményét, még többre az alapító karnagy, Szilágyi Zsolt tudását. Amúgy nemcsak a Vox Humanával ápolt szoros kapcsolatot az országban, a zene, a művészet iránt elkötelezett embereket mindig nagyra becsülte és támogatta. Miután a rendszerváltás után kiderültek a menedzseri korlátai, előtérbe került az az empátia, amellyel a kollégák, a zeneművészet ápolói felé fordult.
– Az ország reprezentatív kórusának élén ma két sepsiszentgyörgyi identitású ember áll: Ungureanu-Szabó Anna vezető karnagy és Emil Pantelimon menedzser. Hogyan alakult ki ez a szentgyörgyi „dominancia”? – Nem egyszerre érkeztek. A bukaresti konzervatóriumban végzett Anna hamar a Madrigalhoz került, az igazi áttörést azonban az jelentette, amikor a Szentgyörgyre készülő Madrigal próbáin igyekezett megtanítani az énekeseknek Kodály Zoltán Esti dal című művét helyes magyar kiejtéssel. Aztán Anna számára is váratlan módon Marin Constantin rábízta a dal előadásának vezénylését, ezt követően pedig a dolgok szinte természetszerűen haladtak abba az irányba, hogy Anna átvegye a Madrigal művészi irányítását. Emil Pantelimon esete más, ő a Cantus Mundi elnevezésű projekt kapcsán került képbe. A programot Marin Constantin Svájcban élő fia, Ion Marin kezdeményezte, aki az édesapja halála után egy évvel, 2012-ben a kóruséneklés minél több iskolában való meghonosításával akart új dimenziót kölcsönözni a Madrigal működésének. Ennek kapcsán fedeztette fel vele Anna a sepsiszentgyörgyi Valádi Enikő tanárnőnek a Down-kóros gyerekekkel végzett bravúros zenei munkáját. Az előadást Emil menedzselte, ezt követően vetette fel Ion Marin: mi lenne, ha ez a tehetséges fiatalember átvenné a Cantus Mundi teljes irányítását? És miután lejárt a Madrigal ideiglenes vezetője, az egykori madrigálos Veronica Stoica megbízatása, a Cantus Mundival nagyszerű munkát végző, Ungureanu-Szabó Annával is baráti viszonyt ápoló Emil Pantelimont kérték fel a Madrigal vezetésére.
– Helyébe pedig önt a Cantus Mundi élére? – Igen, de csak egy évre szólóan, közben ugyanis ígéretes munka körvonalazódott a Gyerekvígoperánál, amelyhez ugyancsak egy előző rendezvény nyomán kerültem közel. Emil Pantelimon segítségével egy szentgyörgyi fellépésre csábítottam el Felicia Filipet, aki nem sokkal később a Gyerekvígopera igazgatója lett. Együttműködést ajánlott Emilnek, én meg Emil révén lettem az intézmény szervezési, népszerűsítési és marketingirodájának vezetője. A Madrigal és a Cantus Mundi csodálatos munka volt, az Opera Comică azonban elsősorban volumenében más dimenzió: 2023-ban 891 előadást tartottunk több mint 300 közreműködővel, a bevételünk pedig 7,5 millió lejre rúgott. Kiteljesültnek érzem magam, miközben bizonyos tekintetben ugyanazt csinálom, amit korábban tíz éven át Sepsiszentgyörgyön, amikor Emil Pantelimonnal előadásokat szerveztünk gyermekek ezreinek. Miközben nagyon hiányzik a város, ahová jóval ritkábban jutok el, mint szeretném.
Mădălin Guruianu Volt politikus, civil aktivista, biztosítási ügynök, újságíró, művészeti tanácsadó. Brăilán született 1975. augusztus 13-án, a Bukaresti Egyetem filozófia szakán diplomázott 1997-ben. Az Andrei Mureșanu Színház irodalmi titkáraként került Sepsiszentgyörgyre 2001-ben, különböző közösségi események, versenyek, fesztiválok szervezője volt, 2008-tól önkormányzati választott tisztségeket töltött be. 2005 óta a Madrigal Kamarakórus művészeti tanácsadója, a Cantus Mundi program igazgatója, a bukaresti Opera Comică pentru Copii (Gyerekvígopera) szervezési, népszerűsítési és marketingirodájának vezetője. A Madrigal Nagy Könyve című, a Madrigal Kamarakórus fennállása 60. évfordulója alkalmával megjelent könyv szerzője.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
