Hogy miért érdekes Machnyik Andor (1888–1955)? Elsősorban mint szakértelmiséginek érdemes megvizsgálnunk a pályáját: rá lehet mutatni a családi indíttatásokra, a szocializáció állomásaira, az elsajátított tudás kamatoztatására és a népszolgálati magatartás kialakulására. Másodsorban, nem lehet elégszer hangsúlyozni a tényfeltáró alapkutatások fontosságát, hiszen Machnyik szerepvállalásai is ezek által lennének jobban megismerhetők (komáromi gazdasági iskola, parasztfőiskola, agrár- és szociálpolitikai kérdések vizsgálata, cseh–szlovák agrártörténeti összehasonlítás).
Machnyik Andor pályája emellett új értelmezésekre ösztönözhet bennünket. Például a két világháború közötti közép-európai agrárpolitikák összehasonlító vizsgálatára; a rurális-paraszti dominanciájú kisebbségi közösségek gazdasági-szociális helyzetének elemzésére. De folytathatnánk a kérdésekkel is. Hogyan látjuk a kisebbségi szakpolitikákat az agrárium területén? A kisebbségi gazdaságpolitikák késői vagy éppen megkésett reakciók voltak, ha igen, akkor miért? Melyek a két világháború közötti csehszlovák gazdasági modernizáció megnyilvánulásai és pozitív, illetve negatív hozadékai a dél-szlovákiai mezőgazdasági területeken?
Machnyik Andor Jenő István 1888. augusztus 19-én született az Ung vármegyei, szlovák többségű, szőlőtermesztéséről híres Vinna-Bankán (ma: Vinné, Nagymihályi járás). Apja Machnyik Andor uradalmi ispán, intéző volt, anyja, Schmiedt Kornélia lőcsei német evangélikus családból származott. Az ifjú Andort a pazdicsi (Pazdičovce) evangélikus egyházkerület lelkésze keresztelte meg. A környéken a 19. század végén a legnagyobb földbirtokosnak gróf Sztáray Antal számított. Az idősebb Machnyik Andor talán a Sztáray-birtok intézője, egyben pénztárosa lehetett. Elismert gazdasági szakembernek számíthatott, hiszen a 20. század első évtizedében a Szobránc járásbeli vármegyei mezőgazdasági bizottság tagjaként és megyei bizottsági tagként is tevékenykedett. Ekkor a család már Nagymihályra költözhetett, mely a Sztáray-uradalom központja volt. Az idősebbik Machnyik 1909-ben új munkahelyet választott, mégpedig a Hohenlohe-Oehringen hercegi uradalomban, így a család a Felvidék keleti szegletéből a nyugati részbe költözött.
Ifj. Machnyik Andor iskoláiról töredékes adatokat találunk. Elemi iskolája nem ismert, de bizonyos, hogy 1898–1902 között, félév tandíjmentességet élvezve, a patinás, 1869-ben a helyi evangélikus gimnáziumból kialakított „magyar királyi felekezet jelleg nélküli főreáltanodát”, a lőcsei állami főreáliskolát látogatta. 1903-ban a bécsújhelyi hadapródiskolában folytathatta tanulmányait. Ezután az életútja a források szintjén elveszik: 1903 és 1921 között nem áll rendelkezésünkre életrajzi adat vagy adalék. Csak a Csehszlovákiai magyar irodalom lexikona nyújt – egyébként bizonytalan – támpontot, mely szerint „egyetemi tanulmányait részben Németországban végezte”, és 1921-től már a komáromi földműves iskolában tanított. A kérdés: hol és mikor végezte főiskolai tanulmányait, és hol végzett agrármérnöki szakon?
Tényként kezelhetjük, hogy a németet mint az egyik családi beszélt nyelvet, anyanyelvi szinten használta, így logikus is lehetett 1903-ban a bécsújhelyi hadapródiskola választása. Annak elvégzése után, 18 évesen, 1907–1908 körül következhetett volna valamilyen német nyelvű agráregyetem; az evangélikus kapcsolathálókra gondolva szóba jöhetne például a halle-wittenbergi Martin Luther Universität agrártudományi szakja is.
A doktorátusát 1931-ben szerezte, a tekintélyes múlttal rendelkező, 1850-ben alapított, Děčínben (Tetschenben) található, csehországi német gazdasági szakiskolában, a Libverdében (az államfordulat előtti nevén: Deutsche Königliche böhmische landwirtschaftliche Akademie Tetschen-Liebwerd). Doktori munkája kötetben is megjelent, először magyarul, 1935-ben. A Csallóköz – Gyakorlati agrár- és szociálpolitika című könyvről van szó, melyet apróbb korrekciókkal csehül is kiadott 1938-ban, Rimaszombatban. Kevésbé reflektált tény, hogy disszertációja egy a földreform során felosztott nagybirtokot és a rajta kialakított kisgazdaságok gazdálkodását vizsgálta. Az utóbbi könyv bevezetésében jelez egy fontos életrajzi adatot: 1918 előtt egy – pontosabban sajnos általa nem jelölt – nagybirtokon dolgozott mint hivatalnok, tehát apja nyomdokaiban haladt, és csak 33. életéve körül lépett tanári pályára.
Hosszú ideig, 16 évig élt Komáromban – ennek a helyi emlékezetben nincs semmiféle nyoma. Pedagógiai pályafutását 1921-ben kezdte az 1901-ben Darányi Ignác által megnyitott komáromi földművesiskolában. A tanulmányi idő két év volt, főleg a jobb módú gazdák gyermekei látogatták. Nem véletlenül jelenhettek meg Machnyik cikkei a kisgazdapárt komáromi lapjában, a Barázdában. Feltételezhetjük, hogy Machnyik jól működő kapcsolatokat alakított ki a kisgazdapárt helyi prominenseivel, például Lukovich Ferenccel, Mohácsy Jánossal vagy éppen Koczor Gyulával.
Komáromban szerkesztette 1923 és 1925 között a Gazdasági Tanácsadót, mely „a földműves- és gazdaközönség mezőgazdasági és rokonérdekeit szolgáló” szaklapként határozta meg önmagát, és a szlovenszkói magyar közgazdasági, illetve agrársajtó egyik legelső képviselőjének tekinthető. A lap érdekessége, hogy az agrártechnikai jellegű és szakmai segítséget nyújtó cikkek mellett a fiatal gazdák szakmai képzését is szem előtt tartotta. Machnyik egyik fontos pedagógiai célkitűzése az alsóbb néposztályok felemelése és tanítása volt, ez központi gondolatát adta a lap profiljának is. A komáromi földművesiskolából kikerült gazdákkal, tanítványaival a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot.
1937-ben került Rimaszombatba, ahol az 1884-től működő rimaszombati földművesiskolában folytatta pedagógiai tevékenységét.
Saját bevallása szerint 1930-ig főképp tájékoztató, figyelemfelhívó cikkeket publikált a csehszlovák mezőgazdaság helyzetéről, a dél-szlovákiai régió agráriumának fejlettségi szintjéről, az előrelépés lehetőségeiről. A felzárkózást a magyar mezőgazdasági alsófokú iskolahálózat, a gazdasági népiskolák kiépítésében látta, ami természetszerűleg szorosan összefüggött a magyar gazdaszervezkedéssel. Rámutatott a csehszlovák oktatási törvényekben rejlő lehetőségekre, az állami pénzforrások merítésének a szükségességére, ezt Szlovákiában a németek és a szlovákok kihasználták, ellenben a magyarok nem. Az okokat nem a csehszlovák kisebbségpolitikai gyakorlatban, hanem a magyar agrárlakosság kulturális fejletlenségében vélte felfedezni.
Nagyobb lélegzetű, kiterjedt gyakorlati kutatásokra támaszkodó agrár- és szociálpolitikai tanulmányait 1931-től írta. Ezek valójában reakcióknak tekinthetők a cseh agrárszociológiai kutatások magyar kisebbséggel kapcsolatos megállapításaira. Ugyanakkor láthatjuk a děčín-libverdi doktori tanulmányainak, a cseh és a német közgazdasági irodalomnak a hatását is. Első tanulmányát – Adatok a csehszlovákiai magyarlakta terület mezőgazdasági statisztikájához címmel – a Magyar Kisebbség folyóirat közölte 1931-ben.
Machnyik hangsúlyozta a szántóföldi gazdálkodás „okszerű” kihasználásának a fontosságát Dél-Szlovákiában. Azonosította a szerkezeti és gazdaságszervezési problémákat, rámutatott a kedvezőtlen rét- és legelőviszonyokra, melyek hátráltatták a növénytermesztés intenzívebbé válását, főleg a takarmánynövények termesztését. Ez az állattartás teljesítőképességét is visszavetette és az istállótrágya mennyiségének a csökkenéséhez vezetett. A tárgyalt folyamatok konzerválták a régió lemaradását a cseh országrészekkel szemben.
Machnyik összegző műve kétségkívül a már említett Csallóköz. Tanulmány a honismeret, az agrár- és a szociálpolitika köréből, bár a cseh változat alcíme (Agrární a sociální politika pozemkové reformy) másra is utal: a csehszlovák földreform végrehajtására és eredményeire a magyarlakta dél-szlovákiai területeken. Látlelete negatív: a nagybirtok felaprózása, az agrárreform gyakorlati megvalósulása nem jelentette egy modern kisbirtokhálózat kialakulását, sőt szociális földcsuszamlást idézett elő az egykori uradalmi alkalmazottak és az alsóparasztság, illetve az agrárproletariátus körében, a csehszlovák nemzetpolitikai célokról nem is szólva.
A legigényesebb recenziót a könyvről a kisebbségi magyar iparosság egyik szervezője, Ivánfy Géza jelentette meg 1936-ban a Magyar Írásban. Ivánfy nemcsak a Machnyik által felállított analitikus kórképet, az empíriára támaszkodó okos érvelést emelte ki, hanem rámutatott a mű szélesebb közgazdasági és szociológiai kontextusára, a korszellemre is, sőt a kisebbségi társadalom- és gazdaságszervezést segítő munkát látott benne. Nem tévedett.
Machnyiknak 1937. január 7-én egy régi, még komáromi gondolata (az 1935-ös keszegfalvai gazdatanfolyam) öltött testet más és nagyobb, szervezettebb formában. A Magyar Parasztiskola Egyesület keretén belül négyhetes tanfolyamot szervezett Rimaszombatban az alsóparaszti és zsellérsorból származó fiataloknak. Machnyik egy gomba módra szaporodó, a rimaszombati mintát követő parasztiskola-hálózatot vizionált Pozsonytól Beregszászig, melynek alapját az értelmiség és a parasztság összefogása adhatta volna meg. Ez persze nem valósult meg, és a magyar gazdaréteg többsége 1938-ban is inkább passzivitást, mint lelkesedést mutatott. A nehézségek a kevés jelentkező és a pénzhiány miatt az első bécsi döntés után sem múltak el. A rimaszombati projektumot csak felsőbb, alispáni presszió, diáktoborzás és pénzadományok segítségével tudta megmenteni 1939 elején.
Úgy tűnik, hogy Machnyik számára az 1940-es évek eleje mégis egyfajta révbeérésnek tekinthető, főképpen a szakmai karrier szempontjából. Gazdasági szakoktatási igazgató lett Kassán, a Kisgazda Számtartási Központban, ahol mezőgazdasági, üzemvezetési és könyvelési tanfolyamokat és továbbképzéseket szervezett közalkalmazottak, tanárok és gazdák részére. Szakmai körökben a csehszlovák agrárium és földbirtokreform szakértőjeként lépett fel és tartott Budapesten előadásokat. Bekapcsolódott a Magyar Faluszövetség és a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete munkájába.
Nem követhető nyomon, mikor hagyta el Kassát, illetve Rimaszombatot. Tény, hogy 1945 után Csehszlovákiában maradt, minden bizonnyal reszlovakizált, ugyanis Turczel Lajos jelzi – forrásokra való utalás nélkül –, hogy rövid időre a szlovák statisztikai hivatalban helyezkedett el, Pozsonyban. Ezután nyugdíjba vonulhatott. Magyarországon 1946-ban bocsátották el a közszolgálatból, azzal az érvvel, hogy ismeretlen helyen tartózkodik.
A Szenc melletti Félbe való költözése 1945 utánra tehető. Felesége, Privits Mária Gizella féli volt. Machnyik Andor 1955. április 29-én hunyt el, május 1-jén temették el a helyi római katolikus temetőben.
Machnyik a saját szakterületén egy olyan kulturális konstrukciót alkotott, melynek szellemi gyökerét a felvilágosodásban fedezhetjük fel: a társadalmat nézete szerint felülről (politika, intézmények, oktatás) lehet formálni. A nép felemelése, jogaiba helyezése elengedhetetlen feltétele a társadalmi-gazdasági prosperitásnak, egyáltalán, a nemzet megmaradásának. Ugyanakkor ehhez az alaphoz Machnyiknál filantropikus eszmeiség is kapcsolódik: a szegény néprétegek, főleg az ifjúság felemelése, anyagi támogatása, művelődési kereteinek biztosítása és szélesítése. Machnyik úgy érzi és meggyőződve vallja, hogy a kisebbségi magyar paraszti társadalomért ő mint értelmiségi felelősséget visel, sőt, annak adósa, és ezt a réteget fel kell karolnia, hiszen a magyar paraszt, főképpen kisebbségi sorban, cseh, szlovák, német sorstársaival szemben gazdaságilag gyenge, szervezetlen, politikailag és szociálisan elhagyatott, de mégiscsak szorgalmas és szerény. Ez a társadalmi minta azonban, tudjuk, nem volt, nem lehetett egységes, az egyes csoportjai történetileg igencsak széttartó társadalmi-gazdasági folyamatok részesei voltak. A nagygazdák, középparasztok, szegényparasztok, zsellérek, alkalmi mezőgazdasági munkások, szegény agrárproletárok alkotta halmazok között olykor hatalmas vagyoni, műveltségi és kulturális szakadék tátongott.
Machnyik gondolatai Jócsik Lajoséval és Ölvedi Jánoséval állíthatók párhuzamba: a kisebbségi magyar polgári – vagy ha úgy tetszik, nemzetfenntartó – középosztály 1918 után széthullott, az utánpótlást a parasztság felfelé törekvő vagyonosodó és műveltebb csoportjai biztosíthatták volna, legalábbis ők így látták. A csehszlovákiai magyarság társadalmi reformja valójában a parasztság erőinek bevonásával valósulhatott volna meg. A magyarság egyenjogúsítását a többségi nemzetekkel ebben a képletben nem a külső, csehszlovák jogi-politikai környezet megváltoztatása, a diszkrimináló jegyek lebontása, netalántán egy hatékony kisebbségi magyar politika jelentette, hanem a magunk belső revíziója, a lehetőségek számbavétele, az önszerveződés hatékonynak tűnő formái, ad abszurdum a legendás cseh aprómunka és/vagy a német szervezőkészség, képesség egyfajta sajátos magyar adaptációja.
Machnyik Andor munkássága tehát a fentiekben vázolt keretekben is újragondolható, és talán nem veszítette el aktualitását. Annak ellenére sem, hogy hagyatéka elkallódott vagy megsemmisült, emlékezete pedig jószerével a feledés homályába veszett.
Gaučík István
A szerző történész
(A cikk a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében 2022. október 14–15-én Fűrön megrendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
