Budapesten született. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakán 1944-ben szerzett diplomát. Diákkorától írt verseket, de folyóiratokban csak 1945-től publikált. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd egy éven át ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban volt tanulmányúton. Hazatérve férjével, Lengyel Balázzsal együtt megalapították az Újhold című irodalmi folyóiratot.1954-től /négy éven át/ a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára lett. 1958-tól szabad szellemi foglalkozású íróként dolgozott.
Aránylag keveset publikált, bár eredetisége révén a korszak meghatározó alakja volt. Költészetét a kortársak az „objektív líra” vonulatához sorolták, késői nagy versei révén pedig a magyar prózavers egyik megújítójaként tartották számon.
A magyar esszéirodalmat is jelentős alkotásokkal gazdagította. Az 1970-es, 80-as években meghatározó alakja lett a magyar irodalmi életnek.
Első verskötetével Baumgarten-díjat (1948) nyert, első válogatott kötetéért megkapta a József Attila-díjat (1969), életműve elismeréseként pedig a Kossuth-díjat (1983). 1991-ben bekövetkezett halála után –volt férjével, Lengyel Balázzsal közösen– megkapta Izrael Állam „Yad Vashem” kitüntetését, amiért a Holocaust idején biztonságuk kockáztatásával bújtatták és mentették a zsidó üldözötteket. Kötészetében a felnőtteknek szóló versek mellett a gyermekversek is helyet kaptak. Műfordítóként franciából és németből fordított magyarra..
Válogatott versei legutóbb 2009-ben jelentek meg a Holnap gondozásában.
Nemes Nagy Ágnes nemcsak nagyon tehetséges, hanem rendkívül szép nő is volt, akit plátói szerelem fűzött mesteréhez, Szerb Antalhoz, rajongott annak intellektusáért.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
