Balatonkenese, katonai temető
Rekkenő hőségben érkeztünk Balatonkenesére, hogy megkeressük a német katonasírokat. Kétszer is megkerültük a falut, amikor férfibüszkeségemet feladva betértem a helyi Tourinform irodába, ahol készségesen elmagyarázták, hol találom meg a sírokat (hogy olvasóimnak megspóroljam a keresést: É 47° 2′ 18″, K 18° 5′ 53″).
A háború civil, izraelita áldozatainak emlékműve
A temetőben egy külön parcella őrzi a 454 katonasírt, s a megbékélés jegyében a szomszédos parcellán közös emlékmű őrzi a II. Világháborúban meghalt magyar honvédek és izraeliták emlékét. Civilek és katonák, németek, magyarok és zsidó-magyarok emléke pár lépésnyire egymástól, mert a halottak már nem küzdenek. Bár a temető az imádkozás és nem a statisztikázás helye, azonban ijesztő az összevetés, hogy hány férfi halt meg katonaként, s hány civil a vészkorszak során…
Katonakereszt… a dátum is lényeges!
Érdemes alaposabban szemügyre venni a német katonasírokat: a dátumok többsége 1945.március 6. és 16. közé esik: ekkor zajlott le a németek utolsó támadó hadművelete a II. Világháborúban. Szemben a közkeletű vélekedéssel, mely szerint Hitler utolsó támadása az Ardenneki offenzíva volt 1944 decemberében, valójában, még két jelentős (és sikertelen) hadműveletet kezdeményezett: a Bodenplatte hadműveletben 1945. január 1-én a Luftwaffe indított támadást nyugaton és 1945. márciusában a Tavaszi Ébredés (Unternehmen Frühlingserwachen) során próbálták meg visszafoglalni a Dunántúlt.
A támadásban német oldalon 140 ezer katona (összehasonlításképpen: pár hónappal korábban Budapestet 80 ezer katona védte!) 7-900 harckocsi és önjáró löveg vett részt, a szovjet oldalon 465 ezer katona, 168 harckocsi és 437 önjáró löveget kellett volna legyőzniük. A mából visszanézve egyértelmű, hogy az offenzíva kudarcra volt ítélve: amíg a németek minden erejüket összpontosították a támadáshoz, a szovjet oldalnak szinte végtelen tartalékai voltak, amit se a technikai fölény, se hadvezetés nem ellensúlyozhatott.
Mégis, felmerül a kérdés, hogy valóban esélytelen volt-e a Tavaszi Ébredés? Bár számomra egyértelmű, hogy stratégiailag semmiképpen sem sikerülhetett volna, de figyelembe véve, hogy a német / orosz veszteségek aránya általában 1:10 körül alakult, taktikai sikereket elérhettek volna. Hogy mégis, miért omlott össze 10 nap alatt a támadás? Ehhez érdemes beleolvasni a korabeli visszaemlékezésekbe… Nem tanulság nélkül valók ezek.
A haditervet német precizitással készítették el, kivárták a borús időjárást, amikor a szovjet repülőgépek (elsősorban az IL-es „repülő tankok”) nem tudnak felszállni, kipróbált egységeket gyűjtöttek össze (többek között az ardenneki áttörésben résztvevő páncélosokat) , a legmodernebb technikát vonultatták fel (többek között még éjjellátó, infravörös berendezésekkel is ellátták a tankokat), s félresöpörték a magyar tisztek akadékoskodását, akik felhozták, hogy ebben a térségben tavasszal a sár lehetetlenné teszi a nehézpáncélos járművek előrehaladását…
Az eredmény: a 69 tonnás királytigrisek szó szerint belefulladtak a sárba, amint elhagyták a kiépített műutakat. Jobb esetben csak napi két kilométert tudtak megtenni, de előfordult, hogy a tornyukig elmerültek a sárban. Több harckocsit vesztettek a sár, mint a szovjet páncélelhárítás miatt.
Az eredmény…
A tanulság: a gőg, mások lenézése, a „mindent jobban tudás” nem bűn, hanem annál sokkal súlyosabb: hiba. Mert aki magát másoknál okosabbnak tartja, lehet sikeres, de mert a párhuzamos megoldásokat nem veszi figyelembe, az eltérő véleményeket pedig ellenvetésnek minősíti, előbb-utóbb, mindig elbukik. Abban a bizonyos „sárban” már sok, tökéletesnek indult kezdeményezés elsüllyedt…
De Isten bölcsen rendezte el a világ dolgait, mert minden birodalom abba bukott bele, ami által naggyá vált. Franciaország a XIX. század elején hiába hódította meg Európa nagy részét, mert az a nacionalizmus, ami nekik erőt adott, példát adott a leigázott népeknek, s a német, orosz és spanyol hazafiak az ellenségükké váltak. Britannia a kereskedelemre építette birodalmát, ami felett sohasem bukott le a nap, de el kellett buknia, amikor a kezdődő globalizáció a birodalom részeinek kedvezőbb gazdasági környezetet kínált. A Szovjetuniót naggyá tette, hogy központi tulajdonba vette az erőforrásokat, így bár nemzetgazdasági szinten kevesebb erőforrással gazdálkodhattak, de képesek voltak egyes kiemelt területekre bőséges forrásokat biztosítani, mint pl. a hadiiparra vagy az űrkutatásra, így azokbanjelentős eredményeket tudtak elérni – de figyelmen kívül hagyták azt a már a Teremtés könyvében megfogalmazott tényt (lásd József, azaz a kommunizmus első kísérlete a világtörténelemben), hogy a kollektív gazdálkodás mindig nyomorhoz vezet.
A németeknek Hitler erőt adott, amikor azt állította, hogy ők képviselik a felsőbbrendű fajt, Európa történetében még soha senki sem hozott létre akkora birodalmat, mint ők, ilyen rövid idő alatt, de el kellett bukniuk, mert ez a felsőbbrendűség érzés megakadályozta őket abban, hogy szövetségest lássanak a meghódított népekben, így csak kizsákmányolni tudták őket, a rendelkezésre álló erőforrásokat elpazarolva. Ha pl. nem hódítóként, hanem felszabadítóként jelennek meg a Szovjetunióban, ha erőforrásaikat nem az alacsonyabbrendűnek ítélt fajok elpusztítására használják fel, hanem a haderő rendelkezésére bocsátják, másképpen alakul a történelem – de ebben megakadályozta őket Übermensch-tudatuk.
Jól rendelte ezt Isten, amikor megalkotta az embert. Ahogy a magyar népi bölcsesség mondja: jegenyefák nem nőnek az égig!
The post Lullázás 3.: Miért bukott el az utolsó német támadó hadművelet a II. Világháborúban? Balatonkenese appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
