A Soros-Juncker találkozón minden olyan „demokratikus” volt.
Jean-Claude Juncker, az Európai Uniót napi szinten kormányzó Európai Bizottság elnöke Brezsnyev-féle csókkal fogadta George Sorost Brüsszelben. A tőzsdespekuláns világreformer javára legyen írva, a csókot csak eltűrte, de nem viszonozta. Az európai demokrácia fellegvárában az újságíróknak csók helyett üleprúgás volt a részük.
A találkozónak helyet adó brüsszeli épületet hermetikusan lezárták a sajtó képviselői elől. Az újságíróknak legalább egyike-másika a megbízhatók, azaz kényes kérdést fel nem tevők közül érkezett, de még a közelükbe sem engedték őket. Holott lett volna mit kérdezni. Például Soros nem véletlenül ment Brüsszelbe éppen akkor, amikor gyűlölete fő tárgyát, Magyarországot grillezik az unió intézményeiben.
De e két ember éppen annyira tartotta fontosnak tájékoztatni a nyilvánosságot arról, amit beszéltek, mint az éves Bilderberg-konferenciák résztvevői. Ahol rendőri-csendőri és helikopteres katonai erők is gondoskodnak arról, hogy a demokrácia és az átláthatóság még nyomaiban se legyen jelen ott, ahol a nyugati világrendszer legbefolyásosabb résztvevői tárgyalnak arról, amihez a világnak természetesen semmi köze. És amelynek még az említéséről is – egy-két kivételtől eltekintve – úgy hallgat a fősodratú média, mintha azt a közmondásos csuka parancsára tenné, amely köztudomásúan csak a mesékben létezik.
Hiszen tudjuk, e sajtónak annyi ennél sürgősebb dolga van. Például az – beleértve a vezető amerikai, német, francia vagy osztrák médiumokat –, hogy a magyarországi Kétfarkú Kutya Párt éppen milyen aranyos csínnyel csalja lépre az illiberális magyar autokrácia antiszemita stb. vezérét. Aki aggasztóan és szinte totálisan nyomja el a sajtót. Olyannyira, hogy a magyarok milliói a paplanjuk alól csak félve és fél szemmel kukkantanak tévéjük képernyőjére, hogy ott az RTL Klub híradóját, a Magyarul Balóval című műsort, vagy az ATV és a Hír Tv hírműsorait lássák. És ahol persze, szintén a nyugati sajtó szerint, a munkatársak az öncenzúra súlyos terhe alatt hallatják félelemtől reszkető hangjukat.
És ahol a bírói függetlenségnek is annyira befellegzett, hogy Orbán Viktor tudja, nem érdemes sem büntetőjogi, sem polgári úton perelnie Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, John McCain egyik magyar hangját, azon neokon szuper-összeesküvéses fantazmagória vádja nyomán, miszerint Putyin markában tartja egy ránézve szörnyűséges, de iszonyúan titkos dokumentum miatt. Mert ha megtenné, az általa maga alá gyűrt bíróságtól nemhogy egymilliárd forint kártérítést kapna, de a „kurva Magyarországozót” nyilván felmentenék azzal, hogy csak egy véleményt hangoztatott. Ha a miniszterelnöknek szerencséje van, és nem zárnák be életfogytiglan, amiért merészelte hülyének nevezni egyik, frusztráltságában tényleg eszét vesztett elődjét.
Ami mindezen spekulációknál jóval fontosabb, az az, hogy miről tárgyalhatott valójában a két ideológiai egyívású.
Mivel ők nem hajlandók erről egyetlen szótöredéket sem mondani, a találgatás szabad. Főleg egy olyan szabad országban, amely páratlan a nyugati világban. Ahol az országgyűlés biztonságáról gondoskodni hivatott őrök megbénultan merik csak nézni azt a huszonvalahány tagú csőcseléket, amelyet a John McCain második hazai főhangjának nemrégiben bezupált Szél Bernadett LMP-s vezér szabadított rá a felsőoktatási törvényről tárgyaló testületre.
Vagy ahol lapunkat azzal igyekszik egy társlapunk megijeszteni az antiszemitizmus vádjával, mint tette ezt tegnapelőtt a Népszava főszerkesztője, amiért nem vagyunk hajlandók hamisítani. Pontosabban: George Soros nevét Soros Györgyre változtatni.
Tehát: miről is beszélhetett George Soros Jean-Claude Junckerrel Bilderberg-szagú találkozójukon?
A válasz az időzítés alapján is meglehetősen egyértelműnek látszik. Arról, hogy miként lehetne Magyarországba akkorát rúgni, hogy a jelenlegi kormány a padló alá kerüljön. Annyit mindketten tudnak, hogy a Soros-egyetemet semmi baj nem fogja érni. Ha ezt maga a Soros-egyetem is tudja, azt alig győzi bizonygatni saját honlapján az esetleges elbizonytalanodó és oda jelentkezni netán habozó diákoknak. Az Ignatieff vezette egyetem tizenhét pontban foglalja össze azt, hogy tehet a magyar kormány bármit, az egyetem marad Budapesten, mégpedig a mai felállásában.
Ez természetesen nem lesz akadálya annak, hogy a politikusok és a nemzetközi sajtó az elkövetkező időkben bármennyire visszafogná magát. Egyik cikket a másik után olvashatjuk ezután is, hogy amit a magyar kormány a CEU-val akar tenni, ahhoz fogható a II. világháború után az egész nyugati világban példátlan, és ezért mindenkinek 1944 kell, hogy eszébe jusson. Mert ha nem…(!)
Megtárgyalták nyilván a Soros-féle „civil szervezetek” sorsát. Amikor e témában Jean-Claude azt kérdezte George barátjától, hogy jó-jó, de mit tegyünk, amikor ezek (Orbánék) arra fognak hivatkozni, hogy e nem kormányzati szervek hasonló korlátokkal találják szembe magukat több uniós országban, mint Németországban, Írországban és még jó néhányban, George netán azzal érvelt, hogy „ne viccelj, Jean-Claude, ha Barroso idején lehetett kivételt tenni Orbánékkal például a túlzott deficiteljárás ügyében, és oly sok más esetben, akkor biztosan most is ki tudtok találni valamit”.
És talán hozzátette: „Nézd, az embereim ott ülnek a luxemburgi és a strasbourgi bíróságon is. Tudod, elsősorban a Sajó: ő intézte el azt a napokban hozott döntést is, hogy ezek egymilliárd forintot adjanak Iványi Gábornak”. Mely kijelentés – ismerve „a gleichschaltolt” hazai bíróságunkat, és így védve a Magyar Hírlapot – természetesen légből kapott vicc.
Ezután Juncker megkérdezte Sorost, mit tesz az elkövetkező hónapokban Budapesten. Kebelbarátja azt felelte, „folytatjuk a Majdan-receptet. Tüntetés tüntetést követ. A nyugtalanság a mi üzletünk. A stabilitás az ellenségünk.”
Juncker, aki az Európai Bizottság teljes támogatásáról biztosította Sorost, a maga részéről együttműködést ígért az Európai Parlament néppárti frakciója ügyében is. Hozzátéve: „ottani közös embereinkre támaszkodva, persze. Elsősorban Elmar Brokra, de psszt!”
„A sajtóról gondoskodom, mint eddig”, nyugtatta meg Soros az ez ügyben különben sem nyugtalan Junckert. „Figyelj, Keno Verseck, Lendvai, Gregor Mayer, Florence La Bruyere, Bernhard Odehnal, Ernst Gelegs nem fog kilépni a sorból. Kálnoky is tudja, kitől kap havi bért. De máshol sem lesz baj…” (Kedves bíróság: ez is fikció!)
Majd mindketten nyugtázták, hogy a Velencei Bizottság is a régi módon aktivizálja magát elsősorban a civil szervezetek átláthatósága megakadályozásában. Mert abban George és Jean-Claude egyetértett, hogy az igazi harc nem a CEU, hanem e körül zajlik majd. Rátértek még marginális témákra, mint az általuk izzón gyűlölt Oroszország elleni szankciók, a hőn szeretett Ukrajna ügye, a Balkán, de ekkor már egyiküknek sem csillogott annyira a szeme.
Beszélgetésük végén George futólag egy kis bankátutalást ígért be Jean-Claude-nak, aki ismét forró csókkal zárta le a beszélgetést, de ezúttal humorosan Soros keze fejét ihlette ajkával.
Amire Brüsszel katedrálisának harangjai feleltek. Amelyek köteleit a Transparency International húzta.
Lovas István – www.magyarhirlap.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
