A lengyelországi Gdańsk központjában sírkövet találtak: egy lovagot ábrázol. A sír igazi ritkaságnak számít.
Az észak-lengyelországi települést, amelyet korábban Danzig néven ismertek, 980-ban alapították, és az 1260-as években kapott városi rangot. A régészek által vizsgált területen 12. században fatemplom, majd téglavár épült.
A város történetében fordulat állt be, amikor 1308-ban a Német Lovagrend birtokába került. A teutonok német telepeseket hoztak a vidékre. 1340-ben erődöt építettek, amely a lovagok vezetőjének székhelye lett. A várat 1454-ben Gdańsk lakosai lerombolták.
Komoly leletegyüttes
Az ásatások 2023-ban kezdődtek, és eddig több mint 250 temetkezést, hat sírkövet és a 12. századi fatemplom alapjait tárták fel. Sylwia Kurzyńska az ArcheoScan régészcsapatának tagja elmondta: „Ez Gdańsk központja, amelyet „várként” említünk. Ez a város legrégebbi és legértékesebb régészeti lelőhelye.”
Vezér lehetett
A most feltárt lelet egy gotlandi mészkőből készült fedlap, amely körülbelül 150 centiméter hosszú. Egy láncpáncélos lovagot ábrázol, aki jobbjában kardot, baljában pajzsot tart. Az alakot kőárkádok keretezik, ami a 13. század végére és a 14. század elejére jellemző építészeti stílusjegy.
„Amit itt kiásunk, az őrület” – utalt Kurzyńska a felfedezés jelentőségére.
Bár a lovag kiléte ismeretlen, a sír gazdagsága arra utal, hogy nem átlagember volt. Tekintettel a láncpáncél, a kard és a lovag testtartásának mikéntjére, ahogy egyenesen áll felemelt karddal, valószínűleg parancsnok vagy uralkodó lehetett – fejtette ki Kurzyńska.
Újabb síremlék
A régészek egy másik, homokkőből készült sírkövet is feltártak a közelben. Noha megsérült, kőcsipkék és zöldeskék foltok nyomai láthatók rajta, amelyek valószínűleg a réz-karbonát korróziójából erednek, és ami eltemetett fémtárgyak jelenlétére utal. A kövek közelében egy fakoporsót és emberi koponyákat is találtak.
A lovagot ábrázoló mészkő lapot a Gdański Régészeti Múzeumba szállítják, miután stabilizálták.
Forrás: ArcheoScan – Pracownia Archeologiczno-Konserwatorska
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
