77 éve, 1944. október 14-én lett öngyilkos a Hitler elleni sikertelen merényletbe belekeveredett Erwin Rommel tábornok. A „Sivatagi Róka” az Afrikakorps parancsnokaként forradalmasította a páncélos hadviselést, és ma is a második világháború egyik ikonikus alakjaként tartjuk számon.
1891. november 15-én született Heidenheim an der Brenzben. Kezdetben repülőgépmérnök akart lenni, de apja, egy evangélikus algimnázium igazgatója választás elé állította: vagy tanár, vagy katonatiszt lehet. Rommel az utóbbi mellett döntött, a reálgimnázium után Württembergben hadapródként belépett a hadseregbe.
1911-ben egy bálon ismerkedett meg Lucia Maria Mollinnal, akit 1916-ban el is vett feleségül. Ugyanakkor egy másik hölgy iránt is gyengéd érzelmeket táplált, ebből a házasságon kívüli kapcsolatból egy lánya született. Őt anyja halálát követően feleségével magához vették, de Rommel a botrányt elkerülendő a társasági élet eseményein unokahúgaként mutatta be.
Az első világháború kitörésekor már hadnagyi rangban szolgált, a francia és az olasz frontot is megjárta, többször meg is sebesült. Ott volt, amikor a németek először kísérleteztek a villámháborús taktikával az Alpok vidékénél, erről a támadásról húsz évvel később könyvet is írt.
1928-ban megszületett Manfred fia, aki jóval később éveken át volt Stuttgart főpolgármestere. 1929-től tanított a drezdai katonai akadémián, 1933-ban pedig már őrnagyi rangban vezette a 17. gyalogezred III. zászlóalját.
Magasra ívelő pályája következő állomásai az alezredesi rang és Potsdam voltak. 1937-ben jelentette meg Infanterie greift an (Gyalogság előre!) című könyvét, amely milliós példányszámban kelt el, és Hitler figyelmét is felkeltette. 1938-ban ezredessé, majd parancsnokká léptették elő.
A második világháború kezdetén vezérőrnagyi rangban irányította a Führer parancsnokságát, vonaton berendezett főhadiszállása a front mentén haladva igyekezett nyomon követni a történéseket. Ezt követően a páncélos divízió vezetését látta el, és bár ezen a területen nem voltak komoly tapasztalatai, sikerrel alkalmazta a gyalogságnál már bevált villámháborús taktikát.
Hadosztályai olyan gyorsan és hatékonyan működtek, hogy olykor a főparancsnokság sem tudta pontosan követni őket. A gyors mozgás és a váratlan stratégia következtében kapta páncélos osztálya a kísértetdivízió nevet.
A vérbeli katona a Wehrmacht többi parancsnokától eltérően mindig a frontvonalban volt. „Ahol Rommel van, ott zajlik a harc” – mondták róla, katonái pedig rajongtak érte, mert az ellenséges tűzben is bátran vezette az ellentámadásokat. A francia fronton elért katonai sikereiért lovagkeresztet kapott, és altábornaggyá léptették elő.
1941 februárjában azt a feladatot kapta, hogy az Afrikakorps vezetőjeként segítse az észak-afrikai hadszíntéren szorult helyzetbe került olasz szövetségeseket. A következő hónapokban visszafoglalta a kelet-líbiai partvidéket; a német-olasz fölény csak akkor roppant meg, amikor az angolok meg tudták fejteni a tengelyhatalmak üzeneteit, és az utánpótlás is akadozni kezdett. Nehézségeit Hitler és a főparancsnokság is fokozta, akik csak mellékes hadszíntérnek tartották Afrikát.
„Sivatagi Róka” a nyílt terepen (Líbia, 1941)
1942-ben hozzálátott az Afrikakorps páncéloshadosztállyá alakításához, mert ebben látta a siker egyedüli esélyét. Az év nyarán elfoglalta Tobrukot és Bengázit, amiért újabb elismerésben részesült, és ötvenegy évesen a Wehrmacht legfiatalabb vezértábornagyává léptették elő.
A „Sivatagi Róka” támadása azonban Alexandriától alig száz kilométerre, El Alameinnél elakadt, majd novemberben vereséget szenvedett a Bernard Montgomery tábornok vezette britektől. A fogyatkozó létszámú és felszereltségű, utánpótláshiányban szenvedő németeket egyre hátrább szorították, az Afrikakorps végül 1943. május 12-én Tuniszban letette a fegyvert.
Rommelt ekkorra már visszarendelték azzal a feladattal, hogy állítsa meg a szövetségesek várható szicíliai partraszállását. A sikertelen elhárítási kísérletet követően 1943 novemberében Franciaország atlanti partvidékére vezényelték, hogy felkészüljön a várható szövetséges invázióra.
Ő meg volt győződve arról, hogy az invázió helyszíne Normandia lesz, de a vezérkarban nem talált támogatókra, mert Hitler Calais környékén várta a támadást, és így is készült fel.
A „D-napon”, vagyis 1944. június 6-án Rommel éppen Németországban volt látogatóban születésnapját ünneplő feleségénél, ám a hír hallatán azonnal visszarepült a frontra. A B hadseregcsoport élén a védelmet irányító Rommel július 17-én egy amerikai légitámadásban súlyosan megsebesült, és többé nem volt képes a vezetésre.
A Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt merénylet kapcsán az ő neve is előkerült, noha valójában nem vett részt az összeesküvésben. Ugyan tudott a szervezkedésről, de változást akart, ezért végül nem tett jelentést.
A megtorlást nem kerülhette el, de Hitler nem akarta, hogy a közvéleményben és a hadseregben is bálványozott tábornok tárgyalása rombolja a morált, ezért az öngyilkosság lehetőségét is felajánlotta. Rommel az utóbbit választotta, 1944. október 14-én méregkapszulát vett be.
Hitler haragja és a megtorlás elől nem menekülhetett
A történelem iróniája, hogy hősnek kijáró temetést kapott, a nemzetiszocialista eszme és Hitler hűséges katonájaként méltatták. A szövetségesek által is tisztelt katona sírhelye sokáig a háborúban két oldalon harcoló katonák találkozóhelye volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
