Az idei év jogi értelemben is hozott különlegességeket, ilyen volt például, hogy a kabinet a koronavírus-járvány jelentette veszély nyomán kétszer is különleges jogrendet vezetett be. De érdemes megemlíteni a kormány brüsszeli csatározását is. Jogi évértékelő a két elismert jogásszal, Szánthó Miklóssal és ifj. Lomnici Zoltánnal.
Az idei év minden elemében különleges volt, sajnos nem a jó értelemben. Jogi szempontból különösen izgalmas volt: az elmúlt harminc évben egyszer sem kellett alkalmazni az alkotmányban, majd az alaptörvényben felvázolt különleges jogrendi formákat, idén azonban kétszer is veszélyhelyzetet hirdettek ki. Mindeközben az Országgyűlés módosította az alaptörvényt, a kormány pedig Brüsszelben csatázott, hogy megvédje Magyarország nemzeti érdekeit. Két közismert szakembert kértünk fel arra, hogy véleményezzék az elmúlt évet jogi szempontból és vázolják fel, hogy ők mit tartottak az idei esztendő meghatározó témájának.
– Bár a járvány felforgatta a hétköznapokat, olyan minták és mechanizmusok fontosságát is a felszínre hozta, melyekkel ritkán szoktunk törődni. Ilyen például a társadalmi stabilitás, illetve a politikai döntéshozatal ebből táplálkozó stratégiai reagálóképessége – világított rá Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. A szakértő elmondta: azokban az országokban, ahol a politikai viták vagy szociális feszültségek törékennyé tették az „alapokat” – például az USA-ban vagy Olaszországban –, lomhán reagáltak a helyzetre, szemben például Magyarországgal. – Nálunk éppen e nehéz időszak mutatta meg, hogy az emberek együttműködnek és szabálykövetőek, a gazdaság fundamentumai pedig erősek, szerkezeti problémákat nem tudott okozni a válság – állapította meg Szánthó Miklós.
Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója Fotó: Havran Zoltán
Az igazgató szerint nem hagyhatóak figyelmen kívül a járványra adott különféle reakciók alapmotívumai sem. – A globalizáció és az emberi jogok ajnározása közepette nyilvánvalóvá vált, hogy például egy pandémiás helyzetben még mindig az államoktól várható a leghatékonyabb fellépés – a vakcinákat is aktív állami közreműködésekkel fejlesztették ki –, ráadásul úgy, hogy mindenhol széles körű konszenzus övezte a rendkívüli intézkedéseket, melyek lényegi alapjog-korlátozásokkal jártak – mondta Szánthó. Hozzátette: „békeidőben” persze könnyen lehet idealizálni a balliberális tanmeséket, azonban ahogy egy komolyabb fenyegetés üti fel a fejét, az utópia meghajol a valóság előtt, a vágy vezérelt gondolkodást felülírja az emberek realitásérzéke.
– A hétköznapokban is tapasztalhatóvá vált a lokális megoldások gyakorlati haszna a globális semmittevéssel szemben; a közérdek, közegészségügyi érdek megóvását elfogadták, akár az egyéni szabadságjogok szűkítése árán is – állapította meg az Alapjogokért igazgatója.
– Azért fontosak ezek a szempontok – emelte ki –, mert – remélhetőleg – a járvány belátható időn belül elmúlik, a nyugati civilizációt átható és annak olykor civilizációs jellegét tagadó világnézeti konfliktus viszont még jó ideig velünk fog maradni. Lehet ezt jobb- és baloldal, szuverenisták és föderalisták, lokalisták és globalisták harcának nevezni, de alapvetően a józan ész, a normalitás áll szemben az emberi természet teremtettségének tagadásával – fogalmazott Szánthó Miklós. – Ahogy Lánczi András fogalmazott nemrég e lap hasábjain – utalt Szánthó a politikai filozófus A normalitást meg kell őriznünk című cikkére –, „a közösségben és normalitásban hívők feloldhatatlan konfliktusa ez az ateista individualistákkal” – mondta az igazgató. Kifejtette: míg előbbi az „Isten, haza, család” hármasegységét tekinti kiindulópontnak, utóbbi tagadja a Teremtés általi – akár nemi – meghatározottságunkat, nemzeti helyett nemzetközi struktúrákat kínál és le akarja bontani a hagyományos családot, mint a társadalom alapegységét.
– Akár az uniós jogállamisági vitákra, akár a migrációra-multikultira, akár a Black Lives Matter-re, akár a járványhelyzetre vagy az úgynevezett „genderkérdésre” gondolunk, mindenhol ez a törésvonal sejlik fel a háttérben – összegzett Szánthó Miklós.
A hazai politikai viszonyokra kitérve kérdésünkre elmondta: sajnos a Gyurcsány Ferenc két hangulatingadozása között összefogó hazai ellenzék színes egyvelege ebben a kétosztatúságban egyértelműen az abnormalitás pártján áll, megfűszerezve ezt a járvány alatt tanúsított „minél rosszabb, annál jobb” kommunikációs stratégiával. – Az mindenesetre beszédes adat, hogy „csodás egymásra találásuk” idején, a kormányzati ciklus nagyjából felénél, egy válság közepén – amely bárhol a világon a hatalmon lévők népszerűségének csökkenését szokta eredményezni – a magyar kormánypártokat még mindig a szavazók közel fele támogatja, ami biztos alapokat ad, ugyanakkor az ellenzék amoralitása a kulturális és politikai harc továbbgördülését vetíti előre 2021-re, 2022-re – zárta szavait az igazgató.
Az idei év – a koronavírus-járvány térhódítása következtében – nem pusztán a mindennapok és a politika, hanem a közjog területén is a megszokottól eltérő szituációkat eredményezett – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány jogi szakértője. Kiemelte: ennek legszembetűnőbb jele, hogy 2020-ban két alkalommal is kihirdetésre került a különleges jogrendi időszakok egyik alakzata, a veszélyhelyzet, amely lehetővé teszi egyes törvények alkalmazásának felfüggesztését, törvényi rendelkezésektől való eltérést, továbbá egyéb rendkívüli intézkedések meghozatalát.
ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője
A szakértő lapunk kérdésére a veszélyhelyzet jogi kereteit vázolta fel, különös tekintettel a kormányzat rendkívüli felhatalmazásának időbeli és tartalmi korlátaira. Emlékeztetett: tavasszal a kormányzat az alaptörvényben biztosított jogával élve kihirdette a veszélyhelyzetet, majd a rendkívüli intézkedéseket tartalmazó kormányrendeleteinek hatályát az Országgyűlés (a baloldal támogatása nélkül) a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény elfogadásával meghosszabbította. Ezt követően az ellenzéki politikusok, véleményvezérek, illetve médiumok álhírek és megtévesztő vélemények terjesztésébe kezdtek, melyek középpontjában a kormány teljhatalmának, valamint korlátok nélküli felhatalmazásának hangoztatása állt.
Fontos hangsúlyozni, hogy mind az alaptörvény, mind a márciusi koronavírus-törvény tartalmazta a különleges felhatalmazás explicit korlátait. Egyfelől – tartalmi korlátként – az alaptörvény rögzíti, hogy bizonyos alapvető jogok gyakorlása különleges jogrend idején sem függeszthető fel, továbbá szintén nincs lehetőség az alaptörvény alkalmazásának felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság működésének korlátozására – érvelt a jogi szakértő.
Ifj. Lomnici Zoltán hozzátette: a tavasszal érvényesülő különleges jogrendi intézkedések időbeli tényezőit vizsgálva elmondható, hogy a márciusi koronavírus-törvény rögzítette, hogy e törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt, sőt a jogszabály azt is lehetővé tette, hogy a törvényhozó szerv a kormányzat részére biztosított rendkívüli felhatalmazását a veszélyhelyzet vége előtt visszavonja. A szakértő kiemelte, hogy világosan látható, hogy végső időbeli korlátként a veszélyhelyzet végét jelölte meg a jogalkotó, viszont lehetőséget biztosított a különleges felhatalmazás ezt megelőző visszavonására is. Ezek fényében megállapítható, hogy a jogállamiság végét, illetve az alkotmányos és egyéb korlátok hiányát vizionáló baloldali álláspontok nem feleltek meg a valóságnak – vonta le a következtetést.
Ifj. Lomnici Zoltán úgy látja, a veszélyhelyzet novemberi újbóli kihirdetését követően elfogadott koronavírus-törvény annyiban különbözik a tavaszi jogszabálytól, hogy annál konkrétabb hatályvesztési időpontot határoz meg (a kihirdetését követő kilencvenedik nap), viszont lehetőséget ad az Országgyűlésnek, hogy a kormánynak biztosított rendkívüli felhatalmazást a törvény hatályvesztése előtt visszavonja. – Ugyan napjainkban a kormánypártok teljhatalmát hangoztató balliberális vélemények (ha teljesen nem is tűntek el) mérséklődtek, fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a márciusi és novemberi koronavírus-törvények nem az időbeli korlátok meglétét tekintve különböznek egymástól, pusztán a végső, illetve az ezt megelőző lehetséges hatályvesztési időpontok megfogalmazásának módjában – mutatott rá a jogi szakértő.
– Megállapítható, hogy 2020-ban a rendkívüli közjogi megoldások alkalmazását végigkísérték a valótlanságokon, illetve különböző félreértelmezéseken alapuló politikai motiváltságú támadások, amelyek mögött részben a szóban forgó balliberális szereplők alaposabb, körültekintőbb jogértelmezésének a hiánya, részben pedig tudatos manipuláció állt – összegzett ifj. Lomnici Zoltán.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
