December 26-án a Fekete-tenger kíméletlenül elnyelte a világjáró Alekszandrov együttes kórusát, a táncosokat, a zenekart, kilenc újságírót, a gép személyzetét és még valakit, akit gyerekek és öregek hálaimája kísér a Teremtő színe elé. A hullámsírba merült Jelizaveta Glinka is, akit mindenki csak egyszerűen doktor Lizaként ismert. A Donbássz és Szíria poklából kimenekített egészséges és beteg gyerekek százai, az általa alapított hospice-intézetek halálos beteg öregjei, a hideg orosz éjszakában fagyoskodó hajléktalanok százai áldották és áldják halálában is doktor Lizát. Ő mindig ott volt ahol szükség volt rá.
Orvos édesapja, látva, hogy apró leánya kedvenc babáját gyógyítgatja egész nap, egy játéknyomdából pecsétet készített neki, amin a felirat „doktor Liza gyógyszertárja” volt. A családban a három édesgyereken kívül két unokatestvér is nevelkedett, akik korán elvesztették szüleiket. Liza korán megtanulta, hogy mindent meg kell osztani azokkal, akik rászorulnak.
A mindenki által tisztelt, szeretett filantróp, gyógyító orvos és az Igazságos Segítség alapítványt megteremtő Glinka doktornő a nevezetes moszkvai Pirogov orvosegyetemet végezte el, majd altatóorvosként megismerkedett egy orosz származású, az USA-ban élő ügyvéddel. Házasságukból két fiúgyermek született, az orosz hagyományoknak és a családi emlékeknek áldozva egy árvát is örökbe fogadtak. Később doktor Liza a fogadott fia által lett először büszke nagymama.
Az USA-ban először találkozott a halálos betegek méltóságteljes elmúlását biztosító hospice intézetekkel, egyikben öt évig kezelőorvos volt. A Dartmouth Medical Schoolban újabb diplomát szerzett 1991-ben „palliatív orvoslás” szakon. Férje szolgálati kiküldetése miatt hamarosan Kijevbe települtek át, ahol a Kijevi Onkológia Központban doktor Liza ingyenes hospice-központot hozott létre.
1994-ben Moszkvában megnyitotta az első oroszországi hospice-klinikát Vera Millionsikova orvosnővel együtt. 2007-ben családjával együtt Oroszországban telepedett le, ahol azonnal megalapította az Igazságos Segítség alapítványt. Saját szavai szerint: „Édesanyám halálos betegsége miatt úgy éreztem, szükségem van valami fontosat tenni, különben megbolondulok. Eredetileg palliatív orvoslást kívántam végezni az alapítványon belül, de azidőtájt olyan sok volt beteg hajléktalan Moszkvában, hogy szinte felszívták a segítségünket. Elsősorban azokat kerestük meg, akikhez a mentőszolgálat nem ment ki, nem lévén bejelentett címük. Ételt, gyógyszert, ruhát adtunk a rászorulóknak. Minden nap más program szerint működtünk. Volt „szerdai vasútállomások” ügyelet, „Nyújts kezet a súlyos betegeknek!”, ez a program minden nap a halálos beteg hajléktalanokat kereste meg, hogy segítsen rajtuk. A „pénteki vacsora” idején meleg ételt vittünk az utcán és a pályaudvarokon tengődőknek, akit lehetett, autóbuszunkkal beszállítottunk az alapítványi központba, megfürdettük, tiszta ruhába öltöztettük őket” – mesélte doktor Liza.
„A 2010-es hatalmas oroszországi erdőtüzek idején sok volt az égési sérült az erdőkben bolyongó hontalanok között, 2012-ben a krími árvíz idején sokan minden ingóságukat, gyógyszereiket, ruháikat vesztették el a rohanó áradatban. Azon évben még 16 millió rubelt is sikerült adakozásból összegyűjtenünk, ezt szétosztottunk a rászorulók között” – emlékezett doktor Liza.
2014-ben új fejezet nyílt az alapítvány életében, a Donbássz poklából sok száz sérült és egészséges gyermeket kellett kimenekíteni háborús körülmények között. Az ukrán-orosz határon át autóbuszokkal, vonattal, repülőgépeken kellett menteni a gyermekeket, akik közül a legtöbbnek sürgős operációra vagy más orvosi segítségre volt szüksége.
A szíriai háború is megkövetelte a maga gyerekáldozatát, doktor Liza többször kísért oda a szankciók miatt máshonnan nem beszerezhető gyógyszerszállítmányokat és hozott visszafelé beteg, sérült gyerekeket. „Mindegyik abból a pokolból megmentett kis élet azt jelentette, hogy ott és akkor a gonoszság nem tudott győzni. Ennek ára van, és tudom, hogy ezt az árat valamikor meg kell fizetnem, de mennem kellett, még ha ott állandó életveszély is van, és itthon az átkozódók és okoskodók megvetése kísér, semmi sem számított, csak azon pöttöm kis életek megmentése. Egész életemben az tettem, amit ott és akkor helyesnek láttam” – emlékezett vissza Jelizaveta Petrovna a Sznob napilapnak adott interjújában.
Ma Kijevben, Omszkban Asztrahányban, Örményországban, Szerbiában dolgoznak az alapítvány munkatársai.
2016 december 7-én az orosz elnök Állami Díjjal tüntette ki doktor Lizát életművéért.
Nemes Péter, London
(Orosz nyelvű források itt és itt.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
