Lopni, úgy általában, nem muszáj. Meg lehet tenni, ha valaki ebből megél, de úgy általában – nem muszáj. Lehet nagyon büdös sajtot enni és rá édességet kérni, de minek? Az első erősen illik a liberalizmusra, a másik meg kimondottan undorító.
Olyan ez, mint amikor megalakítjuk a Magyar Liberális Pártot. Értelme nincs. Ártani szeret. Amúgy parlamentileg.
Most idéznék: Sermer Ádám, a Magyar Liberális Párt ifjúsági szervezetének elnöke szombaton, sajtótájékoztatóját követően az MTI-nek telefonon elmondta, nemzetközi tapasztalatok szerint, ha egy ország tenni szeretne a kábítószerek valódi káros hatásai ellen, akkor az első lépcső a kannabisz és származékainak legalizálása. Sőt, jelentős állami bevételeket hozna!
Olvasom ezt. Olvasom nagyon. Sőt, harmadszor is elolvasom. Aztán próbálom megérteni.
Aztán, akárhogy is értem, az neki a vége, hogy drogot akarnak eladni az embereknek. Önök szerint ez elfogadható?
Drogot eladni, idősnek, fiatalnak, meg annak, aki megveszi a gyereknek? Mert a cigarettát is kicsempésztetik a kölykök. Vagy nem kérik, de kapnak. Liberális vagy, megteheted…
Egyáltalán, eladni ezt a mocskot, ami még ennél is tovább butít?
De tudják, én egy nyitott ember vagyok. Én nagyon nem akarok ítélkezni. Én nem akarok véleményt alkotni. Az annyira nem ebben a kontextusban létezik, hogy drogtól haljon meg a gyermekem.
Én azt gondolom, magyar, orbánista, önkényuralmi módon: hogy aki ezt megteszi a gyerekemmel, azt én megkeresem. A többi az Önök véleménye.
Egy gyerek meggyalázása és a liberalizmus? Más, vagy ugyanaz?
Kérem, pár percig gondolkozzanak el ezen. Mi a különbség egy gyermek, egy nő tönkretevője között, s aki úgymond „politikai döntéseket” hoz?
Jobb az MSZP, SZDSZ, MoMo, bármelyik kereskedelmi cég vagy multikulti? Mi a minőségbeli, gondolkodásbeli különbség?
Hol a gyengébbek, az elesettek, a nemzeti értékek védelme?
Ne kérdezzük meg liberálisul!
Máté T. Gyula
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
