Miközben Ukrajnában (orosz–amerikai) proxyháború zajlik, az euroatlanti világban a konzervatív, hagyományos értékrendű emberek ellen viselnek hadat a neoliberálisok. Ezt tapasztaljuk naponta. Már be sem kell intenie a karmesternek, reggelente magától beindul a fajgyűlölős, nácizós, zorbánozós zenekar. Hiszen a posztliberális-újmarxista térfélen minden állítás igaz és üdvözítő, a mi oldalunkon pedig avítt, temetni való.
Ebből a játszmából nem maradhat ki a Felvidék sem. Van, aki „csak” szivárványos zoknit villogtat tüntetően, s van, aki a magyar kormányfőt gyalázó dalnokot lépteti fel például Gombaszögön. Hadd tudják meg a felvidéki magyar gyerekek, mi a trendi, és minek kell megfelelni.
Mi van a dunsztosüvegben?
Nem sokkal médiacsaládunk indulása után vitaestet tartott a (tavaly? tavalyelőtt?) megszűnt, ám azóta is virágzó Dunszt nevű felvidéki magyar portál a sajtószabadságról. Az akkori vita egy jelentős része tetemrehívássá sikeredett. A műsorvezető felhúzta a szemöldökét: miféle lap az (Magyar7), amelyben Kövesdi kártékony férgeknek képes nevezni egyeseket? Főszerkesztőnk válasza, hogy a kissé karcos megfogalmazás azokra vonatkozik, akik éppen most teszik tönkre a nyugati civilizációt és ássák alá gyermekeink, unokáink jövőjét, természetesen nem elégítette ki a kérdezőt és a közönség fasizmust kiabáló részét. Szerintük ugyanis „dehumanizáltam” néhány gazembert, ami egyenlő a nácizmus azonnali elterjedésével. Ilyenek miatt szoktak kitörni ugye a háborúk. Nem a (természetesen nem létező) háttérhatalom érdekei miatt, amely napjainkban is dagadtra hízik a fegyverbizniszen.
De lássuk, miért vettem elő a fenti példát, amely normális esetben a kutyát sem érdekelné. A minap, még Orbán Viktor tusványosi beszéde előtt, bírósági ítélet született bizonyos Arpád S. nevű, az egyik liberális szlovák lapban publikáló tollnok ügyében. Ha valaki nem tudná, Arpádunk legkedvesebb szórakozása Orbán Viktor és a magyarság gyalázása, és az istállószagú irományok rendszeres publikálása. Igény van rá, miért ne tenné? A liberális gazdik jól fizetnek.
Arpádunknak azonban most már papírja, pontosabban elsőfokú bírósági ítélete is van arról, hogy a más nemzetének (horribile dictu: egykori sajátjának, hisz felmenői is magyarok) gyalázása megengedhető. Sőt, egyes körökben kívánatos. A bíróság által feloldozást nyert, így nyugodtan folytathatja a szellemi kútmérgezést és a gyalázkodást. A gyűlölködő tollnokot még csak arra sem kötelezték, hogy mondjon két miatyánkot és három hiszekegyet.
Becsületsértések futószalagon
A magyar miniszterelnök tusványosi beszéde után természetesen Arpádunkban is felhorgadt a vágy, hogy nyugati kollégáihoz hasonlóan – akiknek ugye, mindig igazuk van – vaskosakat mondjon Orbán Viktorról. Ha lehet, még szellemesebbeket, mint valamely francia vagy német balos kollégája. Például: „Következetesen védeni fogja a magyar fajt Magyarországon.” „Amikor a szlávok egymást kiirtják, a magyarnak elég feltenni a lábát, tölteni egy fröccsöt, és elégedetten számolgatni a nyereségét.” „Az ő (O. V.) növekedési stratégiája egy parazitáé. Az idegenekét (az EU pénzét) elvesszük, a miénket nem adjuk.” „Orbán Viktor kijelölte politikájának stratégiai célját. Magyarország elhagyja a fasizmus bűzös vizét és fajtiszta náci államot kezd építeni. Hajlandó bizonyos engedményeket tenni azoknak az etnikumoknak, amelyek képesek elfogadni a magyar kultúrát és beolvadni, de más fajoknak nincs helyük a birodalomban. Ez alapvetés, erről nincs vita. A másik cél területi. A vezér egész Közép-Európáról beszél, nemcsak az államáról, vagy a magyarok által lakott területekről. (…) A nyugati civilizáció összeomlására játszik, és ha megnyeri a fogadást, még megérheti mikrobirodalma létrejöttét Moszkva vagy Peking védnöksége alatt.”
Végül Arpádunk még megpróbál az utált Magyarország rettenetes legatyásodásáról vizionálni, ahol a nemzetiszocialista csoda éppen összeomlóban van. Orbán Viktort mikro-Putyinnak nevezi, de írhatna akár Hitlert is, hiszen a fentiekből kísértetiesen rajzolódik ki Adolf Hitler portréja.
És a felvidéki, magukat magyaroknak nevező liberálisok hallgatnak! Vagy egyetértenek, vagy kuncognak magukban, milyen jó fej ez az Arpád. Ugye, Dunszt-os srácok, milyen szórakoztató tud lenni, ha más parazitának nevez egy miniszterelnököt, ráadásul a fajtátokat szidja? Nincs is annál szebb, mint ha valaki a magyar miniszterelnököt nácinak titulálja. Mert a liberális gyalázkodás megengedhető, a nemzeti kritika nem tolerálható. Így néz ki a ti roppant nyitott, minden véleményt tiszteletben tartó szellemi kotorékotok.
Fóbia vagy gyűlölet?
Arpádunk esete mindössze azért zavaró, mert egy jelentős olvasói bázissal rendelkező szlovák sajtótermékben oszthatja rágalmait, és mérgezheti a magyar–szlovák viszonyt. Hiszen a tisztelt bíróság indoklásában az áll, hogy az ilyen förmedvények „mindössze” vélemények. Vagyis semmi közük a más nemzet elleni uszításhoz, a szomszéd (baráti!) ország kormányfőjével szembeni becsületsértéshez. Éljenek az igazságtól, a közerkölcstől független szlovák bíróságok! Ami a nyugati demokráciák esetében alapvető premisszának számít (az államhatalomtól független igazságszolgáltatás), az nem érvényes az érzékenyítő ngo-kra és a liberális álcivil szervezetekre. Azoktól tanácsos függeni. Vagy csak sima hungarofóbiáról van szó a „független” bíróság esetében?
Kinek a Pátriája?
Egyetlen bátor civil akadt a Felvidéken, aki Arpádunk sorozatos rágalmai és sértegetései miatt bírósághoz fordult elégtételért. Természetesen nem kapta meg. Eközben az egyetlen felvidéki magyar napilap sem ejnye-bejnyézett, de a Dunszt is hallgatott.
Amikor például Arpádunk egy-egy gyalázkodó, gyűlölettől habzó förmedvényt megereszt, a szabadság- és emberi jogokért aggódó liberálisaink valahányszor sokat sejtetően kussolnak. Inkább szügyig beállnak a magyar miniszterelnököt antiszemitává hazudó áradat mocskába. Mi több, Arpádunkat a közszolgálatiság követelményének már a látszatára sem ügyelő Pátria rádió szívélyesen meginvitálja, gyalázkodjon már egy jót náluk is. A felvidéki magyarok boldogítására.
Gombaszög újratöltve
A kollektív lóca szókapcsolatot idejekorán megboldogult, egykori kollégám és földim, Dusza István találta ki annak idején. A pártállami években ott ült a gombaszögi színpaddal szemben a lócákon az első sorban tapsoló Csemadok-vezetők és a kommunista pártfejesek mellett a felvidéki magyarság színe-java, beleértve a jövő nemzedékét. Azt a fiatalságot, amely mostanában csüggedten néz körül, hová jutottunk. Akkoriban még volt némi konszenzus közös kultúránk és (igaz, meglehetősen vékonyan gyakorolható) kollektív jogaink kivívása tekintetében. Persze, akkor is árultak alkoholt, és akadt bódult ember is, de a gombaszögi kulturális fesztivál a magyarság egyik ünnepének számított.
Azért használok múlt időt, mert az idei nyári tábor (nem keverendő össze a Csemadok által szervezett népművészeti fesztivállal) résztvevői magvas viták mellett a gombaszögi völgy festői háttere előtt az est fénypontjaként egy Krúbi nevű fazon dalát hallhatták. A kulturális „műremek” szövege fennkölt környezetet, egy nyilvános vécét jelenít meg, ahol a „feszülő húgyhólyagú” emberkék egymás lábát tapossák, mert odabent infernális jelenet játszódik le. Nevezetesen: „Orbán veri a Feri f…szát.”
A tábor fő szervezője büszkén számolt be róla, hány ezer fiatal művelődött és szórakozott az idén Gombaszögön. A magyar kormány bőkezű támogatásának is köszönhetően. A szervező egyébként az új felvidéki magyar, Szövetség–Aliancia nevű pártunk Összefogás nevű csatolmányának egyik alapítója. Annak a platformnak, amely az MKP „konzervatív szárnyaként” határozta meg magát. Talán érthető, hogy nincs kedvem a „konzervativizmusnak” ezt a fajtáját taglalni. Mert ha valami nem fér bele, akkor ez biztosan nem fér bele.
Megjelent a Magyar7 2022/31.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
