Kedves Főpolgármester Úr!
Tavaly október 24-én Kommunikációs Igazgatóságának írt e-mailemben jeleztem, szeretnék cikket írni a budapesti metróban élő/időző „hajléktalanok” irányában tanúsított engedékenységről. Ezt kérdeztem:
„Engedett a liberális média, illetőleg hangadók nyomásának és azért vannak ezek a városképet rontó és az idegenforgalmi érdekekkel ellentétes állapotok az aluljárókban (és talán egyéb helyeken, ahol nem jártam)? Vagy jogszabály változtatás történt és már ezek az emberek jogosan tartózkodnak ott?”
Kertész Péter sajtóreferense november 2-án jelezte, hogy Ön személyesen keres. Ami meg is történt. Felhívott és megígérte, hogy a témában a cikkem megírásához sajtósaiktól információcsomagot kapok.
Mivel ez máig, azaz majdnem egy fél év múltán sem történt meg, aggodalmamat nyilvánosan kívánom megfogalmazni.
Noha nem egyszer leírtam, de megismétlem most is: Ön csodákat művelt Demszky húsz éve után. /Abban is persze, hogy többször hangsúlyozta megdöbbenésemre, Demszkyt nem gondolja bűnösnek a – gigantikus méretű – korrupcióban./ E csodának egyik fő bizonyítéka Budapest idegenforgalmának roppant jelentős növekedése.
De elértünk egy olyan pontot, ami igen aggasztó, és ezt Ön is kifejezte tegnap a KarcFM rádióban, amikor erről is részletesebben beszélt. Sőt, arról is, hogy emiatt netán nem vállal egy újabb ciklust.
De a hajléktalan-ügy előtt egy másik turistariasztó visszásságot szeretnék említeni.
A metróban az ellenőrök büntetik a turistákat, akik nem tudják, hogy Budapesten a világ legtöbb fővárosával ellentétben nem lehet bármely közlekedési eszközről átszállni bármely közlekedési eszközre egy megadott időtartamon – jellemzően egy órán – belül.
Így az idegen nyelven általában gyengén vagy egyáltalán nem tudó ellenőrökkel kénytelenek küszködni.
A metróállomások hajléktalanokkal és a kapcsolódó bűzzel és mocsokkal ékesített bejáratainál a turisták többségének netán primitívnek is tűnő „élőerő” ellenőrzi a jegyeket.
Mindez az országimázs szempontjából katasztrofális “megoldás” szükségtelen lenne, ha a világ legtöbb városához hasonlóan nálunk is automata beléptető rendszer működne, a hajléktalanokat pedig nem engednék, sőt csábítanák a metróaluljárókba, ahol szubszaharai körülmények között tengődnek.
Tegnap a helyzetet nagyon alaposan ismerő emberrel beszélgettem Önnek a KarcFM-nek adott interjújáról, melyben Ön az ombudsmannak a hajléktalanokkal kapcsolatos döntését nevezte meg az állapotok Önt is elkeserítő egyik fő okozójának
Amit elmondott nekem, kérésemre tegnap írásba is foglalta.
Amit elmondott nekem, kérésemre tegnap írásba is foglalta.
„Amúgy pont most beszéltem egy alkotmánybírósági ismerőssel erről, és itt egyáltalán nem az ombudsman tűnik problémásnak, hanem az, hogy nincs politikai akarat, mert úgy vélik, hogy ez kevés embert érint, nem lehet vele szavazatot szerezni. Holott alapvetően befolyásolja az ember közérzetét, ha ürülékben, húgyszagban és mocsokban kell nap mint nap lemennie a metróba, villamosoznia, és a frissen felújított közterületeket, parkokat, padokat is hajléktalanok monopolizálják.
Szóval a korábbi önkormányzati/fővárosi rendelet jogi dilettantizmus volt, mert a hajléktalanok kitiltásával alapjogot próbált rendeleti szinten korlátozni, amit viszont az Alkotmánybíróság kénytelen volt elkaszálni egyszerűen jogi alapon. Ezt követően a képmutató módon kizárólag a nyomor fenntartását képviselő “civil” szervezetektől való félelmében ezt a témát senki sem merte újra elővenni, a lakókat, közlekedőket, turistákat és a vállalkozásokat (éttermeket, üzleteket) pedig senki sem képviseli, a belváros meg közben elmerül a mocsokban.
Ezt tehát törvényi szinten lehetne és kellene szabályozni, megfelelően körülírva, hogy mit és hol lehet, és mit nem, ideértve az ilyenkor alkalmazandó hatósági/rendőri intézkedéseket.
Elképesztő például, hogy a magán- és köztulajdon, valamint a birtok védelmét az állam nem biztosítja az ezeket elfoglaló hajléktalanokkal szemben.
Az is fontos lenne, hogy egyszerűen ne érje meg a belvárosban hajléktalan életformát folytatni, és egyidejűleg legyen tilos a közterületek életvitelszerű elfoglalása, a kéregetés, a “parkolássegítés” (amikor a csöves a parkolóban mutogatja az üres helyet és ezért pénzt vár), és a különféle segélyszervezetek, civilek se az aluljárókba, a belvárosba hordják nekik az élelmiszert és egyebeket. Ezek egyértelműen idecsábítják/itt tartják azokat, akiknek pedig semmi keresnivalójuk nem lenne itt.
Az aluljárókat éjszakára egyszerűen le kéne zárni, ahogy pl. Párizsban meg minden viszonylag normális helyen történik.
Az sem világos, hogy miért kéne a főváros utcáin vagy az aluljárókban altatni bármikori budapesti lakóhelyet igazolni képtelen embereket, akik közül sok vidékről felköltözött fiatal, életerős ember.
Egész rémtörténeteket tudnék mesélni innen az aluljáróban a járókelők mellett szexelő hajléktalanpártól a fényes nappal a Deák tér közepére ürítő nőn, illetve a metrólejárat korlátjára teljesen letolt gatyával vizelő férfin keresztül az Örkény színház előtt váró közönséget a saját ürülékével hajigáló hajléktalanig.
Ezek egyikére sincs senkinek emberi joga! Ilyen emberi jogok egyszerűen nem léteznek, így védeni sem lehet, szabad őket.
Szerintem a főpolgármesternek nem az ombudsmanra vagy bárki másra kellene mutogatnia, hanem azon kéne dolgoznia, hogy a saját városa élhetővé tétele érdekében az Országgyűlés törvényt fogadjon el erről a kérdésről, ha már első körben ilyen dilettánsok voltak.”
Eddig a levél.
Azaz érzésem szerint itt egy általános „Fidesz-problémáról” van szó: már-már irracionális rettegés a liberális véleményformálóktól.Ami sokunknak naponta érezhetően csapódik le a kormányzati intézmények munkája azon részében, amelyek nem “felfelé”, hanem “lefelé” irányulnak.
Óriási kincs a főváros, amit egyszerűen nem lenne szabad a liberálisoktól való félelem oltárán feláldozni.
Egy közvéleménykutatás nem olyan drága dolog. Főként a téthez képest. Nem kellene az ezzel kapcsolatos alapkérdésekre adott válaszokat egyszer felmérni?
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
