Levél Orbán Viktornak

orbantusvanyos

Levél Orbán Viktornak,
Magyarország miniszterelnökének

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Több mint két éve Önt szinte naponta érik igen súlyos támadások a bel- és – ami jóval károsabb – a külföldi sajtóban a 2004. július 26-án, Tusnádfürdőn elmondott beszéde miatt.

Abban ezt ígérte: „Vagyis megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.”

Mintaként több országot felsorolt. Legnagyobb örömömre elsőként Szingapúrt, nem csak az illiberális demokráciák, de a világ minden országa közül a legsikeresebbet.

Ez nekem elsősorban azért okozott különösen nagy örömet, mert 1993-ban a Pesti Hírlapban több alkalommal javasoltam a nyugati helyett a szingapúri modell követését, a balliberális sajtó hosszas és fergeteges támadását kiváltva. Pedig 23 éve még jóval egyszerűbb lett volna azt a mintát követni, hiszen sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak nem voltunk béklyóba vert tagjai.

Mondanom sem kell, az Antall-kormány ügyet sem vetett a javaslatra, mert elfoglalta az ország kiárusítása a Nyugatnak és a régi kommunistáknak –  a privatizálást a hajdani KISZ KB egyik titkárára, Csepi Lajosra, Gyurcsány Ferenc későbbi szakállamtitkárára bízva.

A globális sajtóhadjárat, amely Ön ellen a tusnádfürdői beszéde miatt megindult – mert ott meghirdette Magyarország „illiberális demokráciává” alakítását –, változatlan erővel folyik. Olyan intenzitással és gyakorisággal, mintha beszédét a múlt héten mondta volna el.

Külföldön legutóbb szeptember 7-én a Financial Times rohant Önnek emiatt „Ellenforradalom, amelyre Európának nincs szüksége” című cikkében, majd két nappal később Soros kedvenc publikációs helye, a Project Syndicate „Az illiberális internacionálé” címmel megjelent írásában, majd a brit The Times tegnapelőtt, riadóztatva a világot, amiért Ön és a lengyel kormány Európát 1933 felé masíroztatja, náci díszlépésben.

Hogy azért legalább egy frissebb itthoni támadás se maradjon ki: a Népszabadság szeptember 3-i, hétvégi számának 5. oldalán Önt egy teljes oldalon kaszabolják akkori beszéde miatt, ezzel a fölvezetéssel: „Orbánt 2014-es tusnádfürdői beszédét követően gyakran emlegetik egy lapon a nyíltan autokrata rezsimet működtető, az emberi jogok sorozatos megsértésével, a demokrácia fokozatos beszűkítésével operáló török és orosz elnökkel. Mondhatni: a madarat tolláról, az illiberálist meg a barátjáról lehet megismerni”. (Mint szinte minden esetben, bírálója az Ön által a mintaként követendő országok közül elsőként említett, ultrasikeres Szingapúr nevét ezúttal sem említette meg.)

A cikk szerzője mellesleg az egykori rendőrterrort működtető Gyurcsány-rezsim titkosszolgálatának dolgozó Political Capital elemzője. Aki nálunk – bárki máshoz hasonlóan – szabadon írhat bármilyen hazugságot is az Ön „autokrata rezsimjében”.

Meglepetésemre a jobboldali média 2014-es tusványfürdői beszéde elhangzása óta Önnek egyetlen egyszer sem tette fel azt az alapvető kérdést, hogy miért hívta ki maga ellen ezt az irdatlan sajtókampányt, miközben ígéretének beváltását meg sem kezdte? Vagyis: miért nem tettünk egyetlen szerény lépést sem a szingapúri modell átvétele irányában? Vagy netán azt: nem lett volna jobb egy fordított helyzet: egy szót nem szólni szingapurizálódásról, de annál többet tenni a tettek mezején?

Azt nem feltételezem, hogy Ön úgy mondta volna el beszédét, hogy nem gondolta volna komolyan a modell bevezetését. Hiszen racionálisan nem lehetett érdeke, hogy egy paradigmatikus változást bejelentő beszédnek éppen csak a kiszámítható, dübörgően hangos, hazug, tartós negatívumait húzza magára, a gyakorlati megvalósítás, azaz a modell átvételének Ön által meghirdetett hallatlan előnyeinek learatása nélkül.

Márpedig a szingapúri modell bevezetése Magyarország jövője szempontjából létérdek.

Szingapúr esetében egy olyan országról van szó, amely 1990 óta csaknem megkétszerezte népessége számát; amelynek az egy főre jutó GDP-je vásárlóerő paritáson 86 ezer dollár; ahol a csecsemőhalandóság ezer élve születésre 1,9 (nálunk 5,36), vagy ahol a munkanélküliség aránya 1,9 %. Arról nem is szólva, hogy Szingapúr a tanulók teljesítményét mérő nemzetközi versenyeken (Pisa) az első.

Ugyanakkor nézzen rá csak egyetlen mutatóra, amely rávilágít, hol tartunk mi néhány poszt-szovjet országhoz képest 26 évvel a liberális demokráciába ágyazott piacgazdasági modell követése mellett és 12 évvel uniós tagságunk után.

Az ENSZ emberi fejlettségi mutatója (human development index) tavaly december végén kiadott, vagyis legutóbbi adatai szerint a világon sorrendben a 44. helyen állunk. Szlovénia a 25., Csehország a 28., Észtország a 30., Szlovákia a 35., Lengyelország a 36., Litvánia a 37. a sorban. E mutatók az egyes országoknál a születéskor várható életkort, az elért iskolai végzettséget és az egy főre jutó jövedelmet egyesítik. Hogyan alakulhatott ki ez a sorrend, hiszen például a három balti ország 1990-ben hozzánk képest a béka feneke szintjén volt?

Vajon ilyen szívszorítóan rossz helyen állnánk akkor is, ha az Ön által elsőként ajánlott szingapúri modellt legalább részben követtük volna? S ha továbbra is a mostani úton haladunk, képesek leszünk relatív eredményeinken javítani?

Ami a jövőt illeti, noha mindig fenntartásokkal figyelem a Nemzetközi Valutaalap előrejelzéseit, mégis rossz érzéssel tölt el, hogy azt jövendölik: a vásárlóerő paritáson mért egy főre jutó bruttó nemzeti termék például Észtországban 2021-ben 25 263 dollár lesz, míg a miénk 14 534 dollár. Az IMF nyilván kiiktatta a politikai vezetés faktorát, számolva azzal, hogy akár egy Gyurcsányhoz, Bajnaihoz vagy Bokroshoz hasonló gazember is kerülhet az ország élére, akik nemzetközi válság nélkül is képesek hazai válságot okozni.

Magyarországon az elmúlt 26 évből 14 év jobboldali kormányzással telt. Sokan úgy érzik, nem itt kellene tartanunk. Meggyőződésem, a szingapúriakhoz (természetesen a maláj és az indiai tamil kisebbségeikkel együtt) hasonlóan jóval látványosabb teljesítmények elérésére lennénk képesek az illiberális demokrácia modellje keretében, mint maradva például az észtek habitusához feltétlenül jobban illő mai gazdasági-politikai rendszeren belül.

Most példaként említek két, viszonylag egyszerű lépést, amellyel lendületeset lehetne előrelépni az Ön által említett modellváltási úton.

Ezek közül az első javítaná a bruttó nemzeti terméket, a másik pedig a „szingapúri életérzésnek” ágyazna meg, ami nagyon fontos. Éppen annyira, mint például a graffitimentes és persze biztonságos környezet, ahol a szülőknek nem kell aggódniuk gyermekeikért akkor sem, ha netán hajnalban bandukolnak haza. Hogy nálunk mi a helyzet, arról legutóbb Bayer Zsolttól hallottunk, akinek fiát verték össze. Ami sajnos nem elszigetelt jelenség.

Első példaként vessük össze a két ország repülőterét és az onnan a városba vezető utat.

Szingapúr Changi repülőtere, a Stytrax idei besorolása szerint a világ legjobb légikikötője (World’s Best Airport). Negyedik éve. A reptér teljes egészében állami kézben van. A neoliberális közgazdászok szerint ugyan az állam nem jó gazda, de Szingapúrban az efféle véleményre nem adnak. Ők csak azt nézik, mi vált be a gyakorlatban.

A Changi reptéren most kezdik meg az ötödik terminál építését. Befejezése után e terminál évente több mint 50 millió utast tud fogadni. Az egész reptér 135 milliót. A jelenlegi terminálokkal a Changi reptér tavaly 66 millió utast fogadott. Mintha a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér – népességarányosan – nagyjából 120 millió utast fogadott volna. Az ottani ötös terminál befejezése után az 250 millió utast kezel.

Ezzel szemben a budapesti nemzetközi reptér tavaly 11 millió utast fogadott. A reptér külföldi magáncégek tulajdonában van. A többségi tulajdonos egy német cég.

A 11 millió utasból sokan először érkeznek hozzánk. Első benyomásként – és első benyomás csak egy van – a „ferihegyi gyorsforgalmi úton” indulnak a város központjába, ha nem akarják túlzott tortúrának kitenni magukat, másfajta közlekedési eszközt keresve. Folytassam? Azzal, hogy milyen ez az út, vagy hogy két oldalán mit lát az ideérkező külföldi a kocsiablakból kitekintve?

2013-ban egy brüsszeli sajtókonferencián – bár nem ez volt a téma – megkérdeztem Öntől, miért nem bővítik végre ki ezt a „gyorsforgalmi utat”, ugyanis 1990 óta ez senkinek nem jutott az eszébe. Ön azt válaszolta, hogy ez jó ötlet, gondolkodik rajta.

A Magyar Idők szeptember 2-i számában „Százmilliárdokat fordítanak a gyorsutak fejlesztésére” címmel jelent meg egy cikk, amely pontosan 387 milliárd forintot említett teljes összegként. Felsorolt számos útfejlesztést; a talán 11-12 km hosszú ferihegyi út kiszélesítésének a nyomát nem találtam benne.

És most a másik javasolt „szingapúri” lépés.

Szingapúr a világ legtisztább állama/városa. A parkokban és a városban lévő rengeteg fa egyetlen levelén sincs por. A trópusi városállamban a víz iható. Ha ott valaki akár egy csikket kidob a kocsiból, mintegy százezer forintnak megfelelő büntetést fizet. Ha háromszor kapják rajta, a nyakáról lógó, „Köztéri szemetelő” feliratú táblával kell köztakarítást végeznie.

Nálunk az autókból bárki büntetlenül kipöckölhet csikket, kidobhat bármit. Dühítő lezserséggel, büntethetetlensége tudatában.

Az illegális szemétlerakás még a közutak  parkolójában és azok mentén is riasztóan általános. Sokkolóan, de valóban sokkolóan magas büntetési tételekkel ez heteken belül megszüntethető lenne. Aminek eredményeként jelentősen javulna  közérzetünk és úgy éreznénk, fizikailag tiszta Magyarországon élünk.

Már csak e két példa érdekében is úgy érzem,  ígéretéhez híven el kellene kezdeni szingapurizálni a magyar gazdasági és politikai rendszert olyan keretek között, amelyek nem ütköznek az Európai Unió jogszabályaiba.

A fizetések ebből származó emelkedése mind több honfitársunkat  tartaná itthon, mert ha csökkenne a hazai és külföldi bérek közti különbség, az emberek úgy gondolnák, nem érdemes egy szűk lakásban, idegenben, többedmagukkal lakni, ha csak annyit keresnek, hogy ottani bérük vásárlóerő paritáson jó, ha a felét éri annak, mint aminek az névleg tűnik.

Egy békét, biztonságot és jólétet nyújtó állam liberális vagy antiliberális volta az emberek óriási többsége számára érdektelen. Hány szingapúri akar kivándorolni egy liberális rendszerű országba? Hány szingapúri majszolná szendvicsét inkább a New York-i Central Parkban, mint otthon, a Marina Bay tengerpart melletti parkjában? És hány liberális országból kaparnak mesésen fizető szingapúri állásokért?

Másfelől: 1990 óta a népesség hányad része hagyta el Lengyelországot, Litvániát és a többi liberális, demokratikus rendszerű poszt-szovjet országot? És vajon lakosságvesztés helyett miért kettőzte meg majdnem, mint írtam, Szingapúr a népességét e 26 év alatt?

Úgy érzem, nyugodtan kijelenthető: ha elindulna azon az úton, amit 2014 nyarán Tusnádfürdőn megígért, annak majdnem tíz millióan látnák felbecsülhetetlen hasznát. A kifogástalanul sikeres és az alapvető magyar érdeket szolgáló migránspolitikájában már megmutatta, hogy bátran szembe megy a legélesebb támadásokkal és bírálatokkal is, jöjjenek azok Brüsszelből, Berlinből, Párizsból vagy Washingtonból.

A nyugati világ azért retteg elsősorban migránspolitikájától, mert az sikere révén példát statuál a követésre. Ugyanez az oka a szingapurizálás miatti rettegésüknek.

Ma Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter a német Die Weltnek adott interjújában követelte, hogy zárják ki Magyarországot az unióból. Amiért Ön kerítést épít, megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Azaz védi Magyarország szuverenitását, miközben a két utóbbi terén azzal vádolják, amit meg kellett volna tennie.  Csak német nyelven 17 fajsúlyos lapot láttam, mely őrjöngő imádattal idézte Asselborn (e vegyes nyelvű nevet fordíthatnám akár született szamárnak).

Ami a nálunk állítólag nem létező sajtószabadságot illeti, mi a helyzet? 1,2 millió ember nézheti az ellenzéki hangoltságú RTL Klub hírműsorát. De átkapcsolhatnak az ATV-re vagy a Hírtévére is. Ehhez képest hányan nézik a kormánypárti tévéállomások híradóit?

A piacon kapható országos politikai napilapok közül a 3 ellenzéki lap összesített példányszáma mintegy 66 ezer. A két kormánypártié ennek mintegy hatoda.

Ami az internetet illeti, hányan állítják be maguknak kiinduló oldalnak az index.hu-t? Hányan tájékozódnak elsősorban onnan? Nem beszélve a többi bal/neoliberális portálról.  És mennyi a kormánypártinak tekinthető internetes hírportálok napi látogatóinak száma?

Vagy beszéljek az Ön által állítólag függetlenségétől mélyen megfosztott igazságszolgáltatásról? Amely az iszonyatos, 10 halálos áldozattal járó vörösiszap katasztrófa valamennyi vádlottját – benne a gyurcsányosan sáros Motifot – felmentette, míg a nulla áldozatot okozott Budaházyt 13 év börtönre ítélte? Hogy csak egyetlen egy frissen hozott, iszonyatos társadalmi felháborodást okozott ítéletről szóljak?

Azon Handó Tünde OBH elnök bíróságainak egyikéről van szó, aki a 2006 őszi rendőrterror attak utáni, futószalagon gyártott kirakatperek egyik motorját, Fazekas Jánost, majd a Mécs Imrét megsértő Bencsik Andrást letöltendő börtönbüntetésre ítélt, gyurcsányista, galamus.hu alapító Cserni Jánost és hasonlókat nevezett ki kulcspozícióba ezen igazságügyi rendszerben.

Vagy beszéljek a taccsvonalról és lesből lőtt gólokról nyilván lebilincselően beszélgetni tudó Polt Péter főügyészről – egy egykori vérbíró fiáról -, akinek valódi kötődéséről az ajánlott irodalom Bayer Zsolt és Csermely Péter kolumnás cikke a Magyar Nemzet 2004. július 17-i, illetve július 30-i számában?

Kérem, adjon már végre valahára okot az Ön 2014-es tusványfürdői programbeszéde miatt megriadt liberális világ támadásaira, hadd legyen indokuk és okuk kész tényekről beszélni, amikor Önt azzal vádolják, hogy Magyarországon az illiberális demokrácia rendszerét vezette be, illetve hajtja végre buzgalommal e fordulatot.

Hiszen annál nincs szebb, mint amikor azt, amivel indok nélkül megvádolnak minket, megvalósítjuk. Nem csak a támadók kegyetlen megcsúfolására. Hanem főleg azért, mert ez esetben ez az egyetlen út, amely révén Magyarországnak gazdaságilag és polgárai lelki elégedettsége szempontjából valóban fényes jövőt garantálhatunk.

 

Szívélyes üdvözlettel:

Lovas István

 

 

 

 


Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »