A spiritualitás nézőpontjából szemlélve az életet eredendő bűn nem létezik! Szeretnéd tudni, hogy miért nem? Ezúttal rávilágítok a fájdalmak és bűnök nélküli élet mibenlétére.
Mit szoktunk eredendő bűnnek gondolni? Ádám és Éva esetéből kiindulva a Sátán csábításának, megkísértésének a folyományát: a Tudás Fájáról való gyümölcsevést gondoljuk az első, ősi bűnnek, mellyel az Úr parancsa ellen tett az első emberpár. A bibliai vallások nagy része pedig ezen is túlmegy és minden megszületett gyermeket eleve bűnösnek titulál. Így szükség van egy megváltó lényre és természetesen egyházra is, aki közbenjár, illetve közvetít ember és Isten között. 2 Aki nem vesz részt a megváltásban, az bűnösnek bélyegeztetik, mivel az Ördöggel cimborál. Fizetsége: megvetés, kiközösítés és pokol, illetve örök kárhozat. Ezen túlmenően a nő lett megbélyegezve a „gaz csábító” címével, s egyúttal a szexualitás is fertelmes bűnné vált.
Ezzel szemben a spiritualitás vallja, hogy a Teremtő tökéletes és ezért minden teremtő gondolata tökéletes. Ha pedig – ahogyan ő mondja – az embert a saját képmására teremtette, akkor az eredeti gondolata is tökéletes volt és az ember Isten része, s az is marad örökre. Ezért eleve nem lehet bűnös.
Az ember szabad akaratot, illetve a választás szabadságának adományát kapta az Úrtól. Ezt az ellentétek világában alkalmazván az ember olyan utat választott magának, amely a két véglet megtapasztalását foglalta magában: hiány-teljesség, jobb-bal, fájdalom-fájdalommentesség, erőszak-erőszakmentesség, háború-béke. Itt tévednek nagyon sokan, mert úgy állítják be, hogy Isten teremtette a rossz dolgokat is. Holott Isten kis teremtőket alkotott az emberek képében, akik maguk hozták létre mindazt, amit csak megtapasztalni kívántak. Majd felcímkézték a dolgokat, vagyis megítélték őket: jónak meg gonosznak kezdték hívni.
Isten nem korlátozta Ádámot és Évát, illetve a többieket. Meghagyta nekik a választást. Ez természetesen ránk is vonatkozik. Azt kellene megtanulnunk, hogy „aki ítél, annak ítélete visszaszáll önmagára”.
Nincs helyes és helytelen cselekedet. Legalábbis nem létezik önmagától. Az emberi én ítéli meg a történéseket vagy a személyeket jónak vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek, és így tovább. Ez mindig az ember értékrendjétől függ. Miért? Mert az ember ekképpen tudja megvalósítani Önmagát, valódi Énjét.
Az ember értékrendjének alapja a viszonyítás: valamit valamihez viszonyítva lehet definiálni és döntést hozni felőle. Ha az ember ki akarja élni a hajlamait, akkor egy ilyen világban ezt tökéletesen megteheti, mivel teremtő erői vannak. Ha pedig nem tetszenek a következmények, akkor teremthet jobbat, szebbet, tökéletesebbet, így önmagát tökéletesítheti a végtelenségig, míg eggyé nem válik isteni mivoltával. Az Úr pedig ezen közben nem haragszik meg a „hibákért”, minthogy nem minősíti hibának a tetteinket. Csak az ember minősít, s közben azt hiszi, hogy Isten is hozzánk hasonló, ezért emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Na, ez tévhit. Isten nem haragvó, nem bosszúálló, nem gőgös stb.
Ami az ellentéteket okozza, az a világ kettős természete, de ezt nem feltétlenül logikus lépés az emberre is ráhúzni. Az ember a tökéletes Isten tökéletes alkotása. Az a feltételezés, hogy Isten tökéletlent tud teremteni, inkább tűnik istenkáromlásnak, mint Ádám és Éva esete. Isten az egység, aki kettőssé, majd hármassá tette magát. De ez a megosztottság csupán látszólagos, a lényeget egyáltalán nem érinti. Ez az elkülönülés okoz tévhiteket, hiedelmeket és rengeteg önámító vallást.
Isten megteremtette a végtelen lehetőségeket, az ember pedig szabadon választhat közülük, de bármelyiket is fogja választani, mindenképpen Istenhez tér vissza, mivel mindenki és minden az Úrban létezik, belőle különül el és belé olvad vissza. Minden ember az Úrnak a gyermeke és mindenki az ő terveinek megfelelően létezik. Az ember megtapasztalásain keresztül talál vissza az eredetéhez, a forrásához, Istenhez, aki – mint ahogy kinyilatkoztatja magáról – az Alfa és az Omega. Mivel nem tudjuk, hogy kivel milyen tervei vannak Istennek, ezért nem volna szabad elítélni, igaznak vagy hamisnak bélyegezni, vagy diszkriminálni senkit. Hiszen mi aligha láthatjuk át az Úr terveit! Másik oldalról az értékrendünk kialakítása érdekében szabad önmagunkat „minősíteni”. Nem a szégyenérzetről vagy a bűntudatról beszélek, mert az teljességgel felesleges, sőt egy fékező erő. Viszont felismerni magunkat, s eldönteni, hogy kik vagyunk, illetve mivel azonosulunk, s mivel nem, arra kifejezetten hasznos. Így juthatunk el saját isteni Énünkig. De ebben a történetben a bűn, pláne az eredendő bűn kategória, nem szerepel.
Végül, hadd jegyezzem meg, hogy az egység állapotában, az abszolút létben nincs viszonyítás és viszonylagosság: fent, lent, jó, gonosz, igaz, hamis, csak tisztán Isten a maga végtelenségében és teljességében.
Száraz György
Boldog napot!
The post Létezik-e eredendő bűn? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
