Lét és Idő I.

A létkérdés szükségessége, struktúrája és elsőbbsége

A létre irányuló kérdés megismétlésének szükségessége. Annak ellenére, hogy sokan egyenesen tagadják a kérdés szükségességét, arra hivatkozva, hogy a lét a lehető legáltalánosabb és legszélesebb kérdés, így szükségtelen a meghatározása.

A három fő érv, hogy ez a meghatározás szükségtelen:

• A lét a legáltalánosabb fogalom – azaz a létező megértése útján megvalósul a létértés is. Azonban a lét nem a legfelsőbb nem, s a lét általánossága meghaladja a legfelső nemekét. A lét transzcendens, ily módon egység, szemben a felsőbb nemek sokféleségével. A lét hiába a legáltalánosabb, egyúttal a leghomályosabb is.
• A lét nem definiálható – azaz mivel a legáltalánosabb, így nincs felső kategóriája, mely alapján megadható lenne a rá jellemző differentia specifica. Pedig a megoldás: a lét egyszerűen nem egy a létezők közül.
• A lét magától értetődik – azaz mivel használatos minden létezőhöz való minden viszonyulásban, ezért magát határozza meg. Csakhogy épp az átlagos érthetőség bizonyítja az érthetetlenséget, világosan megmutatja, hogy a létezőhöz mint létezőhöz való minden viszonyulásban és minden hozzá viszonyuló létben a priori egy talány lappang.

Ez a három ellenérv igazolja: maga a kérdésfeltevés is homályos. Azaz végre megfelelő módon kell a kérdést feltenni. A kérdésfeltevés 3 oldala:

• kérdezett: tudakozódás valakinél,
• kikérdezett: a kérdésben meg kell határozni és fogalmára kell hozni a kérdezettet,
• rákérdezett: ahol a kérdezés célba ér.

Maga a kérdezés is, mint egy létezőnek (a kérdezőnek) a viszonyulása, sajátos létkarakterrel bír. Nem tudjuk, a „lét” mit jelent. De ha megkérdezzük: „mi a »lét«?” [„was ist »Sein«?”], már benne tartjuk magunkat az „ist” megértésében anélkül, hogy fogalmilag képesek lennénk rögzíteni, mit jelent. Ez eleve irányt szab a kérdezésnek, de másképp nem is lenne lehetséges, hiszen tulajdonképpen a létet kérdezzük a létről, azaz a lét fogalmának valahogy, homályosan már rendelkezésre kell állnia.

Tehát a kérdés 3 eleme:

• a kérdezett – maga a lét, az ami a létezőt létezőként meghatározza,
• a kikérdezett – maga a létező,
• a rákérdezett – nem a lét definíciója, hanem a lét értelmének feltárása, vagyis annak a horizontnak a megtalálása, amelyben a létezők mint létezők érthetővé válnak.

Melyik az a létező, melyet ki tudunk kérdezni? Meg kell magyarázni, milyen módon tekintünka létre, hogyan értjük és ragadjuk meg fogalmilag az értelmét. Rátekintés, megértés, felfogás, választás, megközelítés – ezek a kérdezés konstitutív viszonyulásai, s így maguk is egy bizonyos létezőnek a létmóduszai, azé a létezőé, amely mindenkor mi magunk, a kérdezők vagyunk. A lét kérdésének kidolgozása ezek szerint ezt jelenti: áttekinthetővé tenni létében egy létezőt, a kérdezőt. E kérdés kérdezését mint egy létező fömóduszát lényege szerint meghatározza az, ami felől kérdezzük, vagyis a lét. Ezt a létezőt, amely mindig mi magunk vagyunk, és amely egyebek mellett a kérdezés létlehetőségével is rendelkezik, a jelenvalólét (Dasein) terminussal jelöljük.

A lét értelmére irányuló kérdés világos és áttekinthető felvetése előzetesen egy létező (a jelenvalólét) megfelelő magyarázatát kívánja meg, mégpedig létének tekintetében.

A lehetséges problémák:

• Csak a fogalom tisztázása lesz képes tisztázni mi is az eredeti, homályos értelmezés. A lét „előfeltételezése” nem más, mint a lét előzetes szemügyre vétele, éspedig olyan szemügyre vétele, amelyből az adott létező a maga létében előzetesen tagolódik. A létnek ez az irányadó szemügyre vétele az átlagos létmegértésből ered, amelyben eleve mozgunk, s amely végül is a jelenvalólét lényegszerkezetéhez tartozik. Az ilyen „előfeltételezésnek” semmi köze sincs egy bizonyítatlan alapelv felállításához, amelyből azután deduktív következtetést vonunk le.
• Körkörös érvelés veszélye: mivel a kérdezett maga is létező, a kérdés feltevése önmagára irányul. Azonban egyáltalán nincs körforgás a jelzett kérdésfeltevésben. A létező meghatározható a maga létében anélkül, hogy ehhez rendelkeznünk kellene a lét értelmének explicit fogalmával.
• A lét határozatlansága: A lét nem sorolható be hagyományos kategóriákba (transzcendens), így a definíció helyett a struktúrák leírására van szükség. Az eddigi fejtegetésekkel sem a jelenvalólét elsőbbségét nem mutattuk ki, sem pedig azt nem döntöttük el, hogy van-e lehetséges vagy talán szükségszerű funkciója mint elsődlegesen kikérdezendő létezőnek. Mindazonáltal megmutatkozott a jelenvalóiét valamifajta elsőbbsége.

Miért a jelenvalólét?

Mi a lét kérdésnek funkciója, szándéka, és mik a motívumai? Nem ez esetleg a legelemibb, legkonkrétabb kérdés?

A létezés mindig valamely létező létezése. A létezők pedig jellemzőik szerint különböző tudományterületek vizsgálódásának tárgyai. A kutatás eredménye pedig így mindig az egyes tudományterületek alapszerkezetének a vizsgálata, annak felderítése. Ez az adott tudomány alapfogalmainak tisztázása.

Az alapfogalmak olyan meghatározások, amelyekben egy adott tudomány valamennyi tematikus tárgyának alapjául szolgáló tárgyterület előzetes és minden pozitív vizsgálódást irányító megértése létrejön. E fogalmak helyes kijelölése és „megalapozása” eszerint csupán a tárgyterület megfelelő, előzetes átvizsgálásakor történhet meg. De minthogy minden egyes ilyen területet a létező tartományából nyerünk, az alapvető fogalmakat kialakító előzetes kutatás nem más, mint e létező értelmezése létének alapszerkezete szempontjából.

Az ilyen kérdezéshez azonban szükséges az előzetes ontológiai vizsgálat. Mely homályos marad, ha elmarad a lét jelentésének megkérdezése. Minden ontológia, rendelkezzék akár a leggazdagabb és alegszilárdabban felépített kategória-rendszerrel, alapjában vak és a legsajátabb szándékának fonákja, ha nem a lét értelmének kielégítő megvilágításán kezdi,és nem ezt fogja fel alapvető feladataként.

Magából a helyesen értett ontológiai kutatásból következik a lét kérdésének ontológiai elsőbbsége

A jelenvalólét kitüntetett a többi létezőhöz képest, mert a tudományok mint az ember viszonyulásai e létezőnek (az embernek) a létmódjával bírnak.

A jelenvalólét olyan létező, amely nem egyszerűen csak előfordul a többi létező között. Ontikusan kitüntetett, minthogy létében önnön létére megy ki a játék: a jelenvalóiét lényege abban rejlik, hogy létét mindenkor sajátjaként bírja. A létmegértés a jelenvalóiét egyik létmeghatározottsága. A jelenvalóiét ontikus kitüntetettsége abban rejlik, hogy ontológiai értelemben van. Ha tehát az ontológia megnevezést a létező létére irányuló explicit teoretikus kérdezés számára tartjuk fenn, akkor a jelenvalóiét jelzett ontologikus voltát preontologikusnak kell neveznünk.

Az egszisztenciakérdés: a jelenvalólét önmaga dönti el mindig, hogy önmaga vagy ne önmaga legyen, egzisztenciájáról azzal dönt, hogy megragadja vagy elmulasztja az adottat. Az ennek során irányt szabó önmegértést nevezzük egzisztensnek. Az egzisztenciakérdés a jelenvalólét ontikus „ügye”. Ehhez nem szükséges az egzisztencia ontologikus struktúráját teoretikusan átlátni. (Ontikus = konkrét létezőkre vonatkozó, ontológikus: létezők létezésére vonatkozó.)

Egzisztencialitás – mi konstituál egzisztenciát? A jelenvalólét egzisztenciális analitikájának feladatát – lehetőségének és szükségszerűségének szempontjából – a jelenvalóiét ontikus szerkezete szabja meg.

Az egzisztencia meghatározza a jelenvalólétet. Így előzetesen az egzisztencialitás felé kell fordítsuk tekintetünket. Ezt viszont az egzisztáló létező létszerkezeteként értjük meg. Egy ilyen létszerkezet eszméjé­ben pedig már benne rejlik az általában vett lét eszméje. így tehát a jelenvalóiét analitikáját csak abban az esetben vihetjük végig, ha előzetesen kidolgozzuk az általában vett lét értelmére irányuló kérdést.

A jelenvaló léthez lényegszerűen hozzátartozik: a benne-lét-a-világban. A jelenvalóléthez hozzátartozó létmegértés egyformán eredendően jelenti tehát, hogy megértünk olyasvalamit, mint „világ”, és megértjük a létezőnek a létét, amely a világban válik megközelíthetővé. Eszerint azokat az ontológiákat, amelyeknek a nem jelenvalólétszerű létkarakterrel bíró létező a témájuk, a jelenvalóiét ontikus struktúrája maga alapozza meg és motiválja – az a struktúra, amely magába foglalja a preontologikus létmegértés meghatározottságát.

Ezért a fundamentálontológia – az egyetlen, amelyből az összes többi ontológia eredhet – a jelenvalóiét egzisztenciális analitikájában keresendő, a jelenvalólétnek többszörös elsőbbsége van minden más létezőhöz képest:

• először is ontikus elsőbbsége: ezt a létezőt létében egzisztencia határozza meg,
• másodszor ontologikus elsőbbsége: a jelenvalóiét egzisztenciameghatározottsága alapján önmagában „ontologikus”,
• harmadszor, elsőbbsége van minden ontológia lehetősé­gének ontikus-ontologikus feltételeként.

Így a jelenvalóiét ontologikusan minden más létező előtt az elsődleges kikérdezendőnek bizonyult.

Az egzisztenciális analitika a maga részéről végső soron egzisztens, azaz ontikus gyökerű. Csak akkor áll fenn az a lehetőség, hogy feltárjuk az egzisztencia egzisztencialitását, és ezzel nekigyürkőzzünk egy elégségesen megalapozott ontológiai problematika megoldásához általában, ha maga a filozofikusan kutató kérdezés a mindenkor egzisztáló jelenvalóiét létlehetőségeként egzisztensen meg van ragadva. Ezzel azonban a lét kérdésének ontikus elsőbbsége is világossá vált.

A jelenvalólét ontikus-ontologikus elsőbbségét már korán meglátták, de anélkül, hogy a jelenvalólétet a maga valódi ontologikus struktúrájában megragadták vagy akár problémává tették volna: „a létező, amely arra született, hogy minden létezővel összekerüljön”.

A jelenvalólét eközben olyan létezőnek bizonyult, amelyet először is ontologikusan kellőképpen ki kell dolgozni, hogy a kérdezés áttekinthetővé váljék. Most viszont megmutatkozott, hogy az általában vett jelenvalólét ontológiai analitikája alkotja a fundamentálontológiát, s hogy ennélfogva a jelenvalólét alapvetően a léte felől előzetesen kikérdezendő létezőként szerepel.

Amikor a lét értelmének interpretációja a feladat, a jelenvalólét nem csupán az elsődlegesen kikérdezendő létező, hanem ezenfelül az a létező is, amely létében eleve viszonyul ahhoz, amit e kérdésben megkérdezünk. A létkérdés tehát nem más, mint egy magához a jelenvalóléthez tartozó lényegi léttendenciának, a preontologikus létmegértésnek a radikalizálása.

Összefoglaló még egyszer:

A létkérdés feledésbe merüléseHeidegger azzal indít, hogy a nyugati filozófia – Platón és Arisztotelész óta – elfelejtette a „lét” kérdését, és helyette csak a „létezőkkel” foglalkozott. A filozófia magától értetődőnek tekinti a „lét” fogalmát, pedig valójában ez a legsötétebb, leginkább megválaszolatlan kérdés.

A három hagyományos előítélet kritikájaHeidegger lebontja a hagyományos ontológia három fő tévhitét a léttel kapcsolatban:„A lét a legáltalánosabb fogalom”: Heidegger szerint a lét nem egy nemfogalom (genus), amely alá létezők besorolhatók, hanem a „transzcendens” fogalma, amely megelőzi a létezők osztályozását.„A lét fogalma indefinálható” (meghatározhatatlan): Mivel a lét nem létező (nem dolog), hagyományos logikai eszközökkel nem definiálható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene megértenünk a lét értelmét.„A lét magától értetődő”: Bár mindennapi beszédünkben használjuk a „van” szót, nem tudjuk, mi a lényege. Ez a „megértés” csak egy átlagos, homályos megértés.

A kérdés újrafogalmazásának szükségességeMivel a metafizika dogmává merevedett, Heidegger szerint kifejezetten újra fel kell tenni a kérdést: Mit értünk „léten”?. Nem a létezők tulajdonságait kell vizsgálni (mint a tudományok), hanem a létezésük alapját.

A Dasein (jelenvalólét) elsőbbségeHeidegger bevezeti a Dasein fogalmát, amely az emberi létezést jelöli. Az ember az az entitás, amely számára a saját léte kérdéses. A lét értelmének feltárása csak a Dasein egzisztenciális elemzésén (ontológiai analitikáján) keresztül lehetséges.

Összegzés: A fejezet célja, hogy rávilágítson: a filozófia tévúton jár, mert a létet dologként kezeli, és a feladat a „létkérdés” radikális újraindítása a Dasein elemzésével.

A létkérdés nem egy hagyományos filozófiai kérdés, és sajátos formai felépítéssel rendelkezik. Heidegger fenomenológiai alapon bontja le a kérdezést a következő összetevőkre:

• A kérdezett: Az, amire a kérdés irányul, maga a Lét.
• A kérdőjelezett/megkérdezett: Az a létező, akitől a kérdésre választ várunk. Heidegger szerint ez a létező a Dasein, mivel az ember az a létező, akinek a „lét” kérdéses.
• A kérdezés célja: A lét értelmének feltárása.

Főbb pontok:A kérdezés előzetes struktúrája: Heidegger hangsúlyozza, hogy minden kérdés előfeltételezi, hogy valamilyen módon már ismerjük azt, amire kérdezünk. „Már ismerünk valamit a létből”, még ha ez csak egy elmosódott, „átlagos” értelmezés is.A Dasein kiváltsága: Mivel a létkérdés vizsgálatához egy létezőt kell átláthatóvá tennünk, és a Dasein az egyetlen létező, amely saját létével törődik, az ontológiai analízist a Dasein vizsgálatával kell kezdeni.

Körkörösség: A kérdésnek van egy hermeneutikai körkörössége: a létkérdés feltételezi a Dasein megértését, de a Dasein megértése is csak a lét értelmének megértésén keresztül lehetséges.

A „lét” homályossága: Bár mindennapi életünkben használjuk a létet jelentő szavakat („van”, „az”), valójában nem értjük a lét értelmét. A cél ezen „elmosódott” megértés tisztázása.

Összességében ez a szakasz megalapozza, hogy miért a Dasein (emberi létező) elemzése a kulcsa a lét kérdésének a Lét és idő-ben.

Heidegger ebben a részben amellett érvel, hogy a „lét” értelmének kérdése nem csupán egy filozófiai probléma a sok közül, hanem elsődleges fontosságú minden más tudományos és filozófiai vizsgálódással szemben. A prioritást két fő szempontból közelíti meg:

Ontológiai prioritás (A tudományos kutatás alapja)A pozitív tudományok presuppozíciója: Heidegger szerint minden tudomány (fizika, biológia, történettudomány, teológia) létezőkkel foglalkozik. Azonban ahhoz, hogy kutatni tudják a „létezőt” (entitást), előzetesen már érteniük kell, hogy mi teszi az adott dolgot létezővé – ez a lét.Alapontológia: Az olyan kérdések, mint „mi az anyag?” (fizika) vagy „mi az élet?” (biológia), ontológiai természetűek, nem pedig maguk a pozitív tudományok válaszolják meg őket. A filozófia feladata, hogy feltárja ezeket a rejtett ontológiai alapokat.

Kérdés prioritása: A tudományos vizsgálódás csak akkor lehet alapos, ha tisztázzuk a létértelmezést. Ezért a létkérdés ontológiailag megelőzi a létezők kutatását.

Ontikai és Ontológiai prioritás (A Dasein különleges szerepe)Heidegger megkülönbözteti a Dasein-t minden más létezőtől.

Ontikai prioritás: A Dasein azért élvez prioritást, mert létezésének meghatározó karakterisztikája maga a „lét”. A Dasein az egyetlen létező, amelynek „a léte kérdéses” (amelyik foglalkozik a saját létezésével).Ontológiai prioritás: A Dasein önmagában „ontológiai”, mert megértéssel rendelkezik a saját létezéséről, és ez a megértés (pre-ontológiai módon) kiterjed más létezők létére is.

A „Dasein” mint kulcs: Mivel a lét mindig létezők léte, a létkérdés megválaszolásához a Dasein-t kell elemezni („egzisztenciális analitika”).

ÖsszegzésA fejezet lényege, hogy a lét kérdése a fundamentális ontológia (alapontológia) feladata, amely biztosítja az összes többi ontológia és pozitív tudomány lehetőségét. Heidegger szerint a tudományok válsága gyakran abból fakad, hogy elfelejtkeznek ezekről az ontológiai alapokról.

A létkérdés ontikai prioritása

Heidegger szerint a kérdés, hogy „mi a lét?”, nem egy elvont, elméleti kérdés, hanem szorosan kapcsolódik ahhoz a létezőhöz, aki felteszi: az emberhez. A prioritás (elsőség) abban rejlik, hogy a Dasein különleges ontikai (létező szintű) tulajdonságokkal rendelkezik.

A Dasein lényege az „egzisztencia”Heidegger szerint a Dasein az az egyetlen létező, amelynek a léte az egzisztencia. Ez azt jelenti, hogy a Dasein nem egy előre meghatározott tulajdonságokkal rendelkező „dolog” (mint egy asztal vagy kő), hanem mindig a saját létlehetőségeit valósítja meg, és saját maga dönti el, ki akar lenni.

A „minőség” és az előzetes megértés

A Dasein ontikai prioritása abban áll, hogy:A lét mindig az „enyém”: A Dasein számára a lét kérdése nem közömbös; a saját léte „tét” a számára.

Előontológiai megértés: A Dasein már eleve rendelkezik a lét egyfajta „homályos”, előzetes megértésével, még mielőtt filozófiailag foglalkozna vele.

Világban-való-lét: A Dasein mindig egy világba van „vetve”, és tevékenységein, gondjain keresztül kapcsolódik a létezőkhöz.

Összefoglalás: Miért prioritás?A kérdés ontikai prioritása azért a Dasein-é, mert a Dasein az a létező, amelynek létezése önmaga számára kérdéses. A létkérdés megválaszolása tehát nem képzelhető el a Dasein struktúrájának (a világban-való-létnek) előzetes elemzése nélkül.

Kulcsfogalmak a fejezetből:Ontikai: A létezőkkel (konkrét dolgokkal, emberrel) kapcsolatos.Ontológiai: Magával a lét fogalmával, a lét szerkezetével kapcsolatos.Dasein: Itt-lét.Egzisztencia: A Dasein létmódja, amelyben önmaga alakítja lényegét.Heidegger tehát azt állítja, hogy a lét kérdésének vizsgálata csak a Dasein elemzésén keresztül lehetséges.

Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »