Szent VI. Pál pápa 1966. szeptember 15-én adta ki Christi Matri kezdetű enciklikáját, amelyben arra hívja a katolikusokat, hogy októberben, Mária hónapjában különösen is kérjék Krisztus Anyja közbenjárását a békéért. Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára írt kommentárt az enciklikáról, amit több részletben közlünk.
Honlapunkon olvasható a teljes enciklika magyar fordítása.
A kommentár első része ITT, a második része pedig ITT érhető el.
„Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik” – vetíti előre Szent Péter apostol (2Pt 3,10). Egyik teológus kollégám egy előadásában, már jó 20 évvel ezelőtt is ezt olvasva a nukleáris fegyverek pusztító erejének borzalmára asszociált, mely akár rá is illik a szentírási képre, de tudjuk: az anyagvilág újjáalkotásában nem feltétel, hogy ilyen hatások közreműködését is engedje az Újjáteremtő. Sokkal inkább intenek ezek a képek – ahogyan a fatimai pokol-vízió jele is – arra, hogy bár külső, fizikai csapásokat nem feltétlenül tudunk kiiktatni életünktől, viszont a legnagyobb rosszat, a kárhozatot elkerülni a megtérés által nagyon is van lehetőségünk. A kegyelemben kitartó emberre nagyon is ráillik egy ószövetségi meglátás: „Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal.” (Bölcs 3,1–4).
Zavarba hozhat persze, hogy Izrael egyetlen igaz Istenét az ószövetségi Szentírás több ízben a „Seregek Ura” névvel illeti, Jézus azonban soha nem így nevezi Atyját. Az is elbizonytalaníthat, amikor Jézus egy helyütt így fogalmaz: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Mt 10,34). Nyilvánvaló, hogy a Messiás igyekezete végső soron az ő békéjének uralma, melyben az emberek „ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Iz 2,4). Sőt, haláltusájában ő sem a „tizenkét légiónál több angyal” segítségét várja, sokkal inkább az Atyára bizalommal hagyatkozva azt tanítja: „aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26,52).
A múltban gyakran magát a Boldogasszonyt is hajlamosabbak voltunk egyfajta harcias karakterrel felruházni, mintegy az „Újszövetség Juditjaként” szemlélve őt, aki „fejét veszi” az ellenségnek. Számos emlék őrzi azt a fajta buzgóságot, amikor Mária képét katonai zászlókra varrták. A legembertelenebb körülmények között is őt jellemző békés anyai gyengédsége azonban a leghitelesebben nem itt mutatkozik meg, hanem leginkább a kereszt alatt, ahol egyszerű tanítványként ő maga is szenvedve tanít bennünket: a gyűlöletre nem a gyűlölet a megfelelő válasz. Az értünk önmagát kereszten feláldozó Fiú végtelen szeretete hatástalanítja egyedül a Gonosz világát. Mária pedig épp ebben működik együtt Fiával.
Jóllehet, a mennybe felvett Szűzanya szintén már a Békesség országában él, mégsem szűnik meg figyelemmel kísérni lelki gyermekeinek evilági viszontagságait és hívni őket, hogy vele együtt járják földi életük zarándokútját a szentek közösségének nagy családjában.
Álljanak előttünk a VI. Pál pápa számára is fontos fatimai üzenetek (ld. Signum magnum kezdetű apostoli buzdítását 1967-ből, melyben ő maga is elrejt számos „fatimai” vonatkozást, és ebben nevezi „Mária korszakának” az akkori időket), és azokból is az első, 1917. május 13-i jelenésben a Szűzanya buzdítása:
Szent VI. Pál pápa a Christi Matri enciklika végén megfogalmazott imájában a Szűzanyát azokért is kéri, akik a konfliktusok szításában aktívan részt vesznek, hogy világosságot és szelídséget nyerjenek, és így térjenek le gonosz útjaikról. A családokat mintegy arra indítja: ne maradjanak csupán elszenvedői a bajoknak, hanem ők maguk – családapák, családanyák és az ártatlan gyermekek, valamint a szenvedők és a betegek, akiknek imái különösen is kincset érnek – tegyenek a békéért a rózsafüzér imádkozása által.
és megmutassa nekünk: ő nem valamiféle tetszetős, ugyanakkor tehetetlen „nagy jel” (Jel 12,1) az égen. Hanem nagyon is életszerű jele Isten szeretetének, és van is hatalma segíteni, hiszen Királynő, akit Krisztus Király részesített ebben a méltóságban és küldetésben. Krisztus nem minden szempontból a kezdeti paradicsomi állapotot állítja helyre, hanem annak elvesztett értékeit teljesíti be, újjáalkotva az egész teremtést. Mária már most a mennyei dicsőség boldog állapotának „új Évájaként” működik együtt Fiával, az „új Ádámmal”, hogy üdvösséget és békét nyerjünk.
Hozza el hát az igaz békét számunkra a Béke Királynőjének közbenjárására is Szent Fia, a Béke Fejedelme, aki Felkelő Napunkként azért jön, „hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa” (Lk 1,79)!
Fotó: Fábián Attila (Béke Királynője szobra a Santa Maria Maggiore-bazilikában); portré (archív): Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
