A „világpolitika torz fejlődése” mellett, a közelgő választásokra való tekintettel a belpolitika is helyet kapott a düsseldorfi karneválon.
A túlnyomórészt katolikus országokban a húshagyókeddet megelőző napokban Riótól Velencéig, Velencétől Mohácsig tetőfokára hág a farsangi hangulat. A középkorba visszanyúló hagyomány szerint az emberek a régi szokásokat felidézve búcsúznak a farsangi örömöktől, és még egyszer kieresztik a gőzt a negyvennapos szigorú böjt előtt. Így volt ez valamikor a katolikus német tartományokban és városokban, Düsseldorfban, Kölnben és Mainzban is, ahol azonban Rióval, Velencével vagy Moháccsal ellentétben a híres farsanghétfői felvonulásokon ma már egyre inkább elsikkadnak az ősi szokások, a régi hagyományok.
Persze karneváli bolondságokról lévén szó, ne keressünk a kákán is csomót, ám az mégis megér egy misét, ami az az idén, egészen pontosan február 27-én történt. Először is, a düsseldorfi, kölni, mainzi farsangolók testi épségére ezúttal mindenütt rendőrök ezreinek kellett vigyázniuk, az ünnepi felvonulások területét pedig teherautó-kordonokkal zárták el. Kellemes érzés lehetett blokádokkal körülvéve, rendőrök kutató szeme előtt vigadni… Másodszor, az idei német farsangot soha nem látott méretekben eluralta a politika, a perverzitás és a leplezetlen gyűlölködés.
A fő céltábla természetesen Donald Trump volt. A düsseldorfi menet egyik kocsiján például az ő életnagyságú figurája hátulról erőszakolja meg eltorzult, vörös arccal az előtte négykézláb térdelő Szabadság-szobor nőalakját, aki egy másik jelenetben viszont már diadalittasan tartja bal kezében meggyalázójának vértől csepegő, levágott fejét, jobb kezében az alkotmánnyal, mellén pedig az America resist (Amerika ellenáll) felirattal. Ehhez képest igazán csak ártatlan játéknak tűnhet, amikor az amerikai elnök elefánt képében tör-zúz a demokrácia porcelánboltjában. Egy másik kocsin Trump és a szőke hajú Hitler között a másik két mumus, Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke és Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője látható, ezzel a felirattal: „A szőkéből lesz az új barna.” Na persze Orbán Viktor sem maradhatott ki a sorból! A magyar miniszterelnök Trumppal, Vlagyimir Putyinnal, Recep Tayyip Erdogannal és Jaroslav Kaczynskivel kövér hernyóként mohón rágja a demokrácia szépen zöldellő falevelét. A lengyelek különösen a begyükben lehetnek a düsseldorfi rendezőknek, akik a hernyóként falatozó Kaczynskin kívül külön is pellengérre állították a teljes lengyel kormányt, amint hatalmas, acsargó kutyaként lenyeli a kolbász alakú demokráciát, amely aztán jó vastagon, diktatúraként jön ki belőle a hátsó fertályán.
Egy motívum erejéig némi figyelmet a másik közellenség, a hűtlen Nagy-Britannia is kapott Theresa May személyében, aki öngyilkos mozdulattal brexit feliratú pisztolyt dug a szájába. A kocsik tervezője, Jacques Tilly egyébként a világpolitika torz fejlődésének drámai gyorsaságával magyarázta a politika túltengését és az otromba, durva témákat, saját szavaival élve a szokatlan motívumokat. A stílusában a magyar színházi élet legelvakultabb figuráira emlékeztető koreográfus mintha fordítva ülne a lovon. Beteges helyzetek, ötletek kiagyalójaként, a jól fizető szponzorok sugalmazására, népszavazások, elnökválasztások, parlamenti választások eredményeire fittyet hányva a világpolitika torz fejlődéséről beszél, holott a legnagyobb nyilvánosság színe elé tárt förmedvényeiből ítélve a torzulás leginkább az ő tudatában végzett jóvátehetetlen pusztításokat.
A düsseldorfihoz képest lényegesen visszafogottabb kölni karneválon Trumpot egész szalonképes módon egy iskolai osztály új tanulójaként jelenítették meg, akit mindenki utál, és egyedül csak Putyin engedi leülni maga mellé. Kölnben nem is az amerikai, hanem az erőltetett szójátékkal Erdowahnnak, Erdo-őrületnek elnevezett török elnök játszotta a főszerepet, csak neki szenteltek külön kocsit, ráadásul az ő kigúnyolása nem is lép túl semmiféle esztétikai, erkölcsi határt, nem rágalmakon, hanem tényeken alapul. Így például gyanakvásában terroristának vél egy jelentéktelen kis udvari bolondot, egy másik jelenetben pedig a népszerű filmsorozat gyereklány hősének, Pippi Langstrumpfnak az alakjában, és az ő szavait idézve olyan világot teremt magának, amilyen neki tetszik.
A „világpolitika torz fejlődése” mellett, a közelgő választásokra való tekintettel persze a belpolitika is helyet kapott a düsseldorfi karneválon. Ezen a téren azonban a gyűlölködéssel, perverzióval, obszcenitással szemben inkább a német humor dominált, amiből aztán semmi jó nem sülhetett ki. Példának elég csak azt a karikatúrát megemlíteni, amelyen a kancellárságra pályázó Martin Schulz nyeszlett kőkorszaki emberként dárdával próbálja legyőzni a Mamutti névre hallgató tenyeres-talpas Angela Merkelt… Ezen még akkor sem tud nevetni egy egészséges humorérzékkel megáldott ember, ha megcsiklandozzák.
A Rajna-vidéki karneválok közül a leghíresebb a mainzi, amely máig őrzi régi, emberszabású jellegét a hagyományos viseletekkel, figurákkal, maszkokkal, zenével, és mindezek mellett az idén még az összes rekordot is megdöntötte. A pontban tizenegy óra tizenegy perckor indított menet 9539 résztvevője 154 csoportban, kilenc kilométer hosszan vonult végig a városon. Német precizitással azt is kiszámították, hogy ez huszonkét intercity hosszúságának felel meg, és a csoportok felállítása, sorrendje komoly logisztikai feladatot jelentett a rendezőknek. És hogy ez a maximum, ennél többet nem bír el a város. A kínos német pedantéria is hátborzongató tud lenni. De a teherautó-blokáddal, a rendőrkordonnal együtt is még mindig sokkal elviselhetőbb, még mindig sokkal hitelesebb, mint volt a düsseldorfi parádé, ahol a jelmezbe öltözött emberek akarva-akaratlanul egy komisz darab, egy hazug politikai komédia statisztáivá lettek. Ennél aztán tényleg nincs tovább. Ennél többet tényleg nem bír el sem a város, sem a világ. Sem az urbs, sem az orbis.
Ircsik Vilmos
A szerző író, műfordító
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
