„A ti legsajátosabb karizmátok a testvériség, mert benneteket nem egyetlen alapító hozott létre, hanem egy héttagú, valóban evangéliumi csoport” – fordult Leó pápa a szervita rend nagykáptalanjának 61 tagjához, akiket november 24-én, hétfőn délben fogadott a Vatikánban, 215. rendi nagygyűlésük alkalmából.
A Szentatya szerint a rendi nagygyűlés a forrásokhoz való visszatérést és egyben a jövőbe tekintést is jelképezi. A kettő ugyanis nem választható el egymástól: minél messzebbre megyünk vissza eredetünkhöz, annál inkább képessé válunk a teremtő munkára és a próféciára.
Az első forrás az evangélium
„Az alapítók számára a meghatározó szabály mindig az evangélium volt; minden más szabály csupán az evangélium kifejeződése és a teljes megélésének eszköze volt.” Ahogy Ferenc pápa fogalmazott a megszentelt élet évére 2014-ben írt apostoli levelében: „Krisztus volt az ideáljuk, hogy teljesen ragaszkodjanak hozzá, odáig menően, hogy Pál apostollal együtt elmondhassák: „Számomra az élet Krisztus” (Fil 1,21).”
– foglalta össze első gondolatát Leó pápa.
A második forrás a regulához való visszatérés
Ez számukra Szent Ágoston Regulája – utalt Leó pápa a hét szervita alapító döntésére, akik az Ágoston-rendiek reguláját tették meg saját eszményük alaptörvényének. A regula irányít aztán tovább a Konstitúciókhoz, az alapszabály értelmezéséhez és a rend történetéből származó lelki örökséghez. Ezek a források bizonyos értelemben az „egzegetikai, szentírásértelmezési kulcsot” kínálják a szervitáknak, amellyel a Lélek által olvashatják és értelmezhetik Isten igéjének üzenetét.
A harmadik forrás a szegények kiáltásának újbóli meghallgatása
Ez a visszatérés a mostani kegyelmi időhöz mint kairoszhoz, amelyben értelmet nyer mindaz, amit az Úr adott a rendnek. A nagykáptalani találkozójukra választott téma nagyon jól kifejezi ezt: „Szolgának lenni egy polarizált világban, hogy a különbségeink megbecsülésével építsük azt, ami egyesít minket.”
Leó pápa e három forráshoz való visszatérés legjobb megtapasztalásához a rend hagyományaira jellemző három eszközt ajánlott, nem is csak alkalmi jelleggel: a testvériséget, a szolgálatot és a máriás lelkületet.
A forráshoz visszatérés első eszköze a testvériség
A testvériség a szerviták, vagyis a Mária Szolgálói szinte egyedülálló vonása a szerzetesrendek történetében, hiszen nem egyetlen alapító, egy karizmatikus vezető, hanem hét barátból álló csoport, egy valóban evangéliumi csoport körül született meg.
Ez a mai világban egy különleges feladatnak és hivatásnak a jele, ez pedig a testvériség megélése és megvalósítása, különösen ott, ahol az embereket megosztják a konfliktusok, a vagyon, a kulturális különbségek, a faji vagy vallási hovatartozás. Mindezek jegyében a szerviták hivatása, hogy a barátság és a béke hordozói legyenek, ahogyan azt a hét alapító tette a városukban, Firenzében, ahol egy testvérgyilkosságig megosztott légkörben a megbékélés és a szeretet hírnökeivé váltak.
A forráshoz visszatérés második eszköze a szolgálat
A rend első tagjai ugyanis úgy döntöttek, hogy „szolgák” lesznek, így is nevezték magukat, és hogy maga az alapítás első lépéseit a bigallói Fonte Viva Kórház szegényházában kezdték meg. Az alapítók itt a betegek, a zarándokok, a szegény nők szolgálatába álltak, minden idejüket és minden vagyonukat nekik szánták oda, hogy nincstelenül kövessék a nincstelen Urat. A szenvedés sebei közt Istennek nyújtott szolgálat tapasztalata vezette őket hamarosan arra, hogy találkozzanak vele a Senario-hegyen folytatott szemlélődésében, az „Istenben egy szív és egy lélek” spiritualitásával (Regula, 3).
Mert csakis ebben az egységben születnek és érnek be a helyes döntések, amelyek ma, mint egykor, lehetővé teszik, hogy jelen legyenek ott, ahol testvéreik a leginkább sebezhetőek. Ebben az értelemben a pápa a szegények, a bevándorlók, a foglyok, a betegek szolgálatára bátorította őket, de azt is kérte, hogy kötelezzék el magukat az átfogó ökológia előmozdítására és a teremtésvédelemben, valamint az emberek védelmében.
A forráshoz visszatérés harmadik eszköze a máriás lelkiség
A rend legkorábbi története a hét alapítónak a „praecipui amatores Dominae Nostrae”, vagyis a „Nagyasszonyunk különleges szerelmesei” nevet adta. Továbbra is szolgálják a Mária iránti tiszteletet és odaadottságot az Egyházban, mely Isten igéjén alapul, szilárd teológiai és egyháztani vonatkozásokkal. Ebben a tekintetben dicséretes a rend munkája, melyet a Marianum Teológiai Karán folytat, illetve amit a rájuk bízott számos Mária-kegyhely lelkipásztori gondozásán keresztül végeznek.
A kereszt tövében álló erős és hűséges Mária mutassa meg nekik, hogyan álljanak a világ nagyon sok keresztje mellett, ahol Krisztus ma is szenved testvéreiben, hogy vigasztalást, közösséget, segítséget nyújtson, a szeretet drága kenyerét adva nekik, ahogy a szerviták rendalkotmányának bevezetője is szól – mondta a Szentatya. Végül Leó pápa megáldotta a szervita nagykáptalan tagjait, és Isten Anyjának közbenjárását kérte számukra.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
