XIV. Leó november 21-én délelőtt az Apostoli Palotában fogadott egy ukrán csoportot: anyákat és feleségeket, akiknek hozzátartozóik fogságban voltak, valamint olyan fiatalokat, akiket a háború során erőszakkal vittek Oroszországba, vagy oroszok által megszállt területre kerültek, ahonnan sikerült hazatérniük.
Szenvedés, veszteségek, a gyökerek és kötelékek elszakítása – erről szóltak a történetek, amelyeket a Ferenc pápa által oly sokszor meggyötört országnak nevezett Ukrajnából érkezett nőkből és fiatalokból álló csoport tagjai megosztottak a pápával. Az ukrán kormány becslése szerint mintegy húszezer gyermeket hurcoltak el, közülük körülbelül ezren tértek haza 2024-ben és 2025-ben. Köztük volt Mark, Olekszandr, Veronika és Marta, akik találkozhattak Leó pápával az Apostoli Palotában. A gyermekek hazatérése és a fogolycserék ügyében a Szentszék kitartóan dolgozott, diplomáciai és humanitárius csatornákat nyitva. Ezért maga Volodimir Zelenszkij elnök is háláját fejezte ki.
Segítség, meghallgatás, ajándékok
Leó pápa megerősítette a Szentszék elkötelezettségét, miután meghallgatta a csoport történeteit és tanúságtételeit, biztosította őket, hogy mindent megtesznek a megsegítésükért. A pápa déli 12 óra után fogadta őket a Konszisztórium teremben, körülbelül fél órán át tartott a találkozás. Jelen volt Amy Klobuchar amerikai szenátor is, aki aktívan foglalkozik az ukránok hazatérésének és a foglyok kiszabadításának ügyével, valamint Andrij Juras, Ukrajna szentszéki nagykövete, aki már előző este, a Pietro Parolin bíboros által bemutatott szentmisén – amelyet a nagy ukrajnai éhínség (Holodomor) áldozatainak emlékére tartottak a Sant’Andrea della Valle-templomban – bemutatta honfitársait mint „olyanokat, akik mindenkinél többet szenvedtek a háború miatt, teljesen ártatlanul”.
Juras a vatikáni médiának elmondta, hogy a találkozó nagyon őszinte, derűs légkörben zajlott, kevéssé volt hivatalos, inkább közvetlen hangulatú: „A Szentatya nagy türelemmel hallgatott meg mindenkit.” Leó pápa mindenkinek rózsafüzért ajándékozott; a fiatalok pedig pólókkal és pulóverekkel viszonozták, azoknak az egyesületeknek a jelképeivel, amelyekhez tartoznak, például a Bring Kids Back UA. A pápa rajzokat is kapott, némelyiken a béke felirat volt, mások őt ábrázolták fehér lovon.
– mesélte a vatikáni médiának, melynek Olena és Veronika társaságában adott interjút.
Kötelezettségvállalás másokért
Marta, aki Donyeckből titkos utakon menekült el, elmondta, hogy angolul beszélt Leó pápával, aki megdicsérte nyelvtudását. „Máskor is találkoztam politikusokkal, és a barátaim viccelődtek: Ki hiányzik még a listádról, talán a római pápa? A tréfa ma valóra vált.” „Úgy léptem be a terembe, hogy tisztában voltam azzal, milyen fontos ez a találkozó. Meglepett a berendezés szépsége – mondta –, nagyon tetszett minden. Jó volt, mert ő, a pápa, megmutatta nekünk, hogy megért minket.”
A 16 éves Veronika is hasonlóan nyilatkozott a találkozásról. Elmondta azt is, hogy 13 éves volt, amikor hirtelen egy másik országban találta magát, és a 14. születésnapját anyjától távol „ünnepelte”. Pólóján annak a civil szervezetnek az emblémája volt látható (ilyen pólót ajándékozott a pápának is), amely civilek hazajuttatásáért tevékenykedik. Elmondta, hogy tagja iskolai kluboknak és jótékonysági szervezeteknek, részt vesz katonák és a konfliktus áldozatai számára szervezett adománygyűjtésben. „Kicsit féltem, de minden meglepően jó volt. Olyasmi, ami egyszer történik az életben. Leó pápa nagyon kedves volt hozzánk, figyelmes, meghallgatott” – mondta.
– mondja a lány –, az egyik vagy akár mindkettő: jogi diplomát szeretnék szerezni, ügyvéd lehetnék, aztán diplomata!” A fiatal lányt az a cél mozgatja, hogy „gyerekek ezrei megkapják azt a segítséget, amit én is kaptam. Nem akarok a történelem áldozata lenni. Nem akarom, hogy a jövőben a gyerekeim, unokáim vagy bárki más átélje azt, amit én átéltem. Ennek a szakasznak végleg le kell zárulnia.”
„Kívánom mindenkinek, hogy lássa hazatérni szeretteit”
Olena, aki a kommunizmus éveiben egy katolikus faluban nőtt fel, később pedig a Hostomel egészségügyi központban ápolta a sebesülteket, a hitről beszélt, ami a reménnyel együtt támogatta őt a végtelenül hosszú hónapokban, amikor várta, hogy fia és férje újra megjelenjen az ajtóban. A fiát bebörtönözték, a férjét Kurszkba deportálták, ahonnan 2022 áprilisában szabadult egy fogolycsere során.
„Isten meghallgatott” – mondja az asszony. Férje és fia most hosszú rehabilitációs időszakon mennek át. „A fiam 22 éves, sportoló volt, befejezte az egyetemet… Hiszem, hogy az orvostudomány és az Úr segít majd rajta.”
Neki régi vágya teljesült: eljutni a Vatikánba. „Sok kérelmet nyújtottam be Ukrajnában és máshol, kapcsolatokat kerestem, sokan mondták, maradjak inkább otthon és imádkozzak. Aztán felvettem a kapcsolatot a Vatikáni Államtitkársággal.” És találkozott a pápával. Olena elmondta, hogy nem hagyja abba a „civilek hazatéréséért folytatott munkát”. „Olyanok lettünk, mint egy család, azon dolgozunk, hogy minden ukrán hazatérjen…
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
