XIV. Leó pápa február 18-án az általános kihallgatáson köszöntött egy – főként nőkből álló – ukrán csoportot, akik hadifoglyok és háború során eltűntek hozzátartozói. Ezt követően Matteo Zuppi bíboros fogadta a csoportot, amelynek tagjai újabb foglyok és eltűntek listáit adták át az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) elnökének hatezer névvel.
„Megszorítani a pápa kezét, érezni közelségét mindazon családok iránt, akik a háború miatt szenvednek, és rábízni minden aggodalmunkat: hatalmas lehetőség volt ez, hogy szívünk megteljen reménnyel és mély lelki vigasszal” – az ukrán Katyerina Muzlova így foglalta össze az általános kihallgatáson való részvételüket. A „Szív a cselekvésben” jótékonysági alapítvány igazgatójaként mintegy negyven honfitársával – olyan anyákkal és feleségekkel, akiknek fiuk, férjük jelenleg Oroszországban raboskodik – vett részt az eseményen. Ő maga édesapjával, Olehhel érkezett, akit Mariupol védelmekor ejtett foglyul az orosz hadsereg, majd háromévnyi fogság után, tavaly június 19-én szabadult ki. Együtt küzdenek tovább Ukrajna asszonyaiért, hogy újra megölelhessék férjüket, fiukat vagy édesapjukat, akik ellenséges kézre kerültek. Mintegy egy évvel ezelőtt Katyerina már részt vett Ferenc pápa egyik utolsó általános kihallgatásán. Néhány nappal azt követően sikerült először telefonon beszélnie apjával, Olehhel.
A küldöttség egy Szent Miklós-ikont ajándékozott XIV. Leónak, amely az ország északi részén bányászott borostyánból készült, valamint az Őrangyal című festményt. „A képen egy gyermek alszik, az angyal pedig nemcsak a házra, hanem a gyermek jövőjére is vigyáz” – magyarázta az alkotó, Olha Szipelik, aki műveit jótékonysági árveréseken értékesíti a rászorulók megsegítésére.
Átadták a pápa portréját is, amelyet egy 12 éves kislány festett, aki egy fronton eltűnt katona, Szerhij Nazareszkul lánya. A gyermek jelenleg Odesszában él, ott a folyamatos áramkimaradások ellenére is iskolába jár és ápolja művészi tehetségét.
A többi ukrán asszony közül, akik nemzeti zászlót tartottak a kezükben, többen az Oroszországban eltűnt vagy fogva tartott személyek családtagjait támogató jótékonysági szervezeteket képviselték. Valentyina Scserbin a „Civilek fogságban” egyesülettől egy Herszonban elfogott diák édesanyja. Jelen volt néhány férfi is, köztük Oleh Litvinenko, a „Veterans Hub Odessa” tagja: fia, Mikita 2022 júniusában esett el, földi maradványait 2025 februárjában találták meg.
A csoportot Andrij Juras, Ukrajna Szentszékhez akkreditált nagykövete kísérte el először a pápához; majd délután találkoztak Matteo Maria Zuppi bíborossal, az Olasz Püspöki Konferencia elnökével, aki az arcvonalban küzd a konfliktus megoldásáért és az ukrán családok támogatásáért.
Megható volt, ahogy Matteo Zuppi és a nyolc hónapja kiszabadult ukrán Oleg Muszlov átölelték egymást a február 18-a délelőtti találkozón, amelyen a bíboros a hadifoglyok és a háborúban eltűntek hozzátartozóiból álló delegációval beszélgetett. Bemutatkozásakor Oleg Muszlov így szólt a bíboroshoz: „Nyolc hónappal ezelőtt szabadultam ki. Nehezemre esik megszólalni. Nem tudom, mit mondjak. A börtönben az orvosokat nem érdekelte, egészségesek vagyunk-e, csak az, hogy élünk-e még. El tudják képzelni, hogyan bántak velünk.”
Az Egyház mindent megtesz a foglyok szabadulásáért
„Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok – mondta Zuppi a delegáció fogadásakor. – Szeretnélek meghallgatni benneteket. Tudnotok kell, hogy ez egy olyan ház, ahol a szenvedésetek a mi szenvedésünk is. Imádkozunk, hogy a tárgyalások igazságos békét hozzanak, és szeretteitek hazatérhessenek. Az Egyház mindent megtesz a foglyok hazatérése és a holttestek kiadása érdekében. Ma találkoztatok a pápával, aki a szívében hordoz benneteket. A szívében hordozza Ukrajnát és a békét.” A bíboros elmesélte, hogy látott egy fényképet, amelyen „egy asszony újra megölelhette a férjét. Ez az asszony itt volt. Remélem, sok ilyen fotó és ölelés lesz még, és ti is átölelhetitek majd szeretteiteket.”
Miután másfél órán át hallgatta az asszonyok történeteit, a részleteket, hogy keresték a szeretteiket, Zuppi bíboros emlékeztetett arra, hogy február 18-án, szerdán kezdődik a keresztények számára a nagyböjt, „a húsvétra felkészülő időszak. Amiről meséltetek, az egy hosszú nagyböjt, de mi várjuk a húsvétot, ami békét jelent. Azt jelenti, hogy újra megöleljük azt, akit szeretünk. Azt is jelenti, hogy visszakapjuk szeretteink földi maradványait. Mindent megteszünk, és a lehető legnagyobb nyomást gyakoroljuk annak érdekében, hogy eljöjjön ez a húsvét, hogy a félelmetek és kétségbeesésetek választ kapjon.”
„Biztosak lehettek benne – tette hozzá –, hogy mi is veletek együtt számoljuk a napokat. A férjeitek, fiaitok, testvéreitek a mi rokonaink is. Minden szám egy név. Minden név egy ember. Minden ember egy egész világ. Ezért imádkozunk értetek, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy mielőbb eljöjjön a béke húsvétja.”
Legyen a bíboros a hangjuk ott, ahol csend van
A foglyok és eltűntek hozzátartozói mindannyian feketébe öltözve jelentek meg a pápa és Zuppi bíboros előtt, olyan névsorokat hoztak, amelyek az előzőekhez képest háromszoros hosszúságúvá váltak. Az elsők között szólalt fel Tatyjana Vesznyák, a Mariupol városában fogságba esett egyik védő édesanyja. „Arra kérem Önt – fordult Zuppihoz –, hogy legyen védőink számára a megmenekülés és a szabadság bástyája. Olyan anyák nevében beszélek, akiknek fiai hadifoglyok, és törvénytelen ítéletek miatt tartják fogva őket.
Azért jöttem, hogy kérjem: védelmezze fiainkat, legyen az ő hangjuk ott, ahol csend uralkodik.” Tatyjana Adancisk, a mariupoli határőrség egyesületének képviselője hozzátette: „Hozzátartozóink már négy éve börtönben vannak. Súlyosan sérültek és betegek.” Tatyjana olyan kérést tolmácsolt, amely többször is elhangzott a találkozón: egy olyan humanitárius misszió lehetőségét, amely lehetővé tenné civil szervezetek és a Vöröskereszt számára a bejutást azokra a helyekre, ahol a fogvatartottak vannak, a foglyok nevének egyértelmű azonosítását és egészségi állapotuk megismerését.
A csoport tagja volt Miroszlava Jurkiv is, a „Hittel a szívekben” egyesület koordinátora, amely 1500 hadifogoly és eltűnt családját tömöríti (a 41. dandár tagjaiét). Megtudta, hogy testvére, Mikola életben van, de nem tudja, hol tartják fogva. Mellette állt a találkozón a fia, Victor – aki szintén megölelhette a pápát –, aki megmutatta nagybátyja fotóját. „Amit az eltűntek családjai átélnek, az mérhetetlen fájdalom – mesélte Zuppinak. – Az életünk föld és ég között van felfüggesztve.”
Az eltűntek nem csupán számok
A Zuppi bíborossal szervezett találkozáson jelen voltak fronton elesett fiatal katonák hozzátartozói is, akik még nem kapták meg szerettük holttestét. Okszana Boroszenko a Groznijban, Csecsenföld fővárosában fogvatartottak egyesületétől érkezett – oda is vittek ukrán foglyokat, de a nemzetközi szervezetek számára a bejutás és az információszerzés rendkívül nehéz, sőt szinte lehetetlen. „Az emberi élet minden vallás számára értékes, és ennek az elvnek a nevében kérjük a vallási vezetőket, tegyenek meg mindent szeretteinkért” – mondta Okszana. Tatyjana Volosuk, a 95. dandár családjait képviselve, így fogalmazott: „Hisszük, hogy a hit nyelvének hatalmas ereje van. Védőink börtönben vannak, de még náluk is többen vannak az eltűntek. Ők nem csupán számok. Emberi életek állnak mögöttük. Kérjük, hogy a Szentszék erkölcsi tekintélyével segítse mindannyiuk kiszabadítását, s derítsen fényt az eltűntek sorsára. Nem fáradunk bele szeretteink keresésébe.”
Forrás és fotó: Vatican News; AgenSIR
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
