Alapítása századik évfordulóját ünnepli az Olaszországi Katonai Ordinariátus. A tábori püspökség által szervezett események mintegy 350 résztvevőjét fogadta XIV. Leó pápa március 7-én, szombaton a Vatikánban.
Az Egyház számára a lelkiismeret élő emlékezet
Az olasz tábori lelkészek és püspökök népes csoportját köszöntve Leó pápa először az emlékezet értelméről beszélt. A mai társadalomban a közös emlékezés nemcsak veszélyben, hanem egyenesen elveszőben van. Míg korunk rendkívüli információátadási képességgel rendelkezik, addig egyre gyengül a belső befogadás képessége. Az emlékezet gyakran „kifelé irányuló” és elérhető, de nem mindig élnek vele – adott látleletet. Az Egyház számára azonban a lelkiismeret az élő emlékezet, mely nem adathalmaz, hanem állandó felelősségvállalásra hívás, nem is nosztalgia, hanem egy prófétai szót termő gyökér.
Isten ünneplése
A keresztények számára az emlékezet Isten ünneplése, aki belép a történelembe, mert a keresztény hit történelmi tényen alapul, és az üdvösség nem egy eszme, hanem az Úr Jézus Krisztus élő személye.
Az olaszországi Katonai Ordinariátus centenáriuma is ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik bele: egy olyan élő emlékezés, amely egy valós, megélt történelemre utal, amelyet egyenruhás férfiak és nők írtak, akik az Egyházon belül, pásztoraik támogatásával és kíséretében, a béke fényes napjaiban és a háború drámai napjaiban áldozattal, bátorsággal és odaadással járultak hozzá e társadalom növekedéséhez, néha még életük árán is.
A tábori lelkész az egységen is munkálkodik
A tábori lelkész munkája gyakran csendben történik, béke és konfliktus idején és helyén, katonai bázisokon, hadműveleti területeken, kápolnákban és tábori sátrakban. E helyeken nyilvánul meg az Úrnak nyájáról való gondoskodása az élet tanúságtételében, az evangélium hirdetésében, az Eucharisztia és a szentségek ünneplésében, a türelmes meghallgatásban és a lelki kísérésben. Fontos szerepet kap a lelkiismeret formálása a katonai oktatási intézmények, az akadémiák világában.
A nagyfokú emberi mobilitás és a kulturális pluralizmus által jellemzett mai társadalomban a tábori lelkész a népek, kultúrák és vallások közötti párbeszéd szolgálatába is áll, tanúságot téve egy olyan Egyházról, amely az egység eszköze. Lelki munkája így hozzájárul a közjó és a társadalmi béke előmozdításához, annak gyümölcséhez.
Ha szeretetben egyesülve legyőzzük a bűnt, legyőzzük az erőszakot is
A II. Vatikáni Zsinat a Gaudium et spes lelkipásztori konstitúcióban kijelenti: „Az emberek, mint bűnösök, mindig a háború fenyegetése alatt állnak és lesznek Krisztus eljöveteléig; de amennyiben a szeretetben egyesülve legyőzik a bűnt, legyőzik az erőszakot is” (78. pont). A keresztény katona küldetése ezen a horizonton belül helyezkedik el. A gyengék védelme, a békés együttélés megőrzése, reagálás katasztrófák idején, nemzetközi missziókban való részvétel a béke megőrzése és a rend helyreállítása érdekében.
Mindez nem redukálható puszta szakmává: ez hivatás, válasz egy olyan hívásra, amely kihívást jelent a lelkiismeret számára. A katona identitását a nagylelkűség, a szolgálat szelleme, a magasztos törekvések és a mély érzések kovácsolják. De ezek az értékek egy alapot igényelnek, a kegyelem ajándékát, amely képes táplálni a szeretetet a teljes önátadásig.
Ezért szükséges, hogy a katonai élet szabályait, normáit és küldetését az evangélium éltető ereje hassa át, hogy a biztonság és a béke szolgálatában a népek közjava mindig elsőbbséget élvezzen. Szent II. János Pál pápa „az őrszeméhez hasonlította a tábori lelkészek szerepét, aki messze előre tekint, hogy elhárítsa a veszélyt, és mindenhol előmozdítsa az igazságosságot és a békét”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
