Írhatnám, hogy minden, aztán le is zárhatnám az egészet, és indulhatnék sörözni, de mivel egyrészt elegem van abból, hogy a magyarországi emlékezetpolitika sportot űz abból, hogy (a nemzetünk szempontjából) negatív figurákat emel piedesztálra, másrészt pedig mi hazánkos siker is, hogy ez egyszer ez meg lett hiúsítva, muszáj beszélnünk egy kicsit Alan Turingról, illetőleg a 21. századi liberalizmus, ezen felül az LMBTQ-mozgalom kifacsart emlékezetpolitikájáról. Itt szeretném leszögezni zárójelben, hogy a Fidesz sokszor álnemzeti, vagy legalábbis szalonkonzervatív emlékezetpolitikája szintén nem a helyes irány számunkra, azonban ami nemrégiben Újbudán játszódott le, az egy egészen új fajtája az önpusztító nemzetszemléletnek.
Történt ugyanis, hogy Újbudán a balliberális városvezetés az Infoparkban kívánt közterületet elnevezni Alan Turingról, arról az emberről, aki a német Enigma feltörésével „megrövidítette a háborút, megmentve ezzel sok ember életét”. Turing neve egyébként nem kizárólag ezzel forrt össze, matematikusként a modern számítástechnika egyik úttörőjének tartják. A kezdeményezés elhasalt, Barabás Richárd, Újbuda nyíltan homoszexuális alpolgármestere pedig Facebookon, illetve a Humen Online „LMBTQ-magazinnak” sírta ki bánatát az eredménnyel kapcsolatban. (A kezdeményezést egyébként ősszel ismét beterjesztik.)
Az alábbiakban több aspektusból, pontokba szedve nézzük meg, egyrészt mi a probléma Turing személyével, illetve magával az ötlettel.
1. Alan Turing élete ismertsége ellenére nem volt egy leányálom. A háború után főként mesterséges intelligenciával és programozással foglalkozott, az Enigma feltörésében játszott szerepe (pontosabban a körülötte kialakult mítosz) bőven halála után kezdett szélesebb körökben terjedni, az 1970-es évektől. Egy félresiklott homoszexuális kapcsolat miatt azonban a hatóságok vádat emeltek ellene 1952-ben, kémiai kasztrálásnak vetették alá, majd nem sokkal később, 1954-ben Turing elhunyt ciánmérgezésben. Halálának körülményei nem teljesen tisztázottak, a modern történetírás jelentős része azonban „biztosra veszi”, hogy önkezével vetett véget életének, nyilván ez illik bele legjobban a hőssé avanzsálás narratívájába. Egyébként nagy valószínűséggel tényleg így történt.
Innen persze nem nehéz kitalálni a dolgok menetét. Az Egyesült Királyság azóta már számtalanszor megbánta, hogyan kezelték akkoriban a homoszexualitást (ennek ellenére akkoriban is a „felvilágosult Nyugatnak” aposztrofálták magukat, akik harcba szálltak a „gonosz fasizmus” ellen), így Turing rehabilitációja is törvényszerű volt. Ez először a társadalom már liberalizált közegében kezdődött meg (nem kizárólag Turingra összpontosítva, hanem kollektíven minden akkor élt LMBTQ-személyre, pedig akkor még a fogalom sem létezett), majd innen vette át folyamatosan a nagypolitika is. 2013-ban posztumusz királynői kegyelemben részesült, de 2017-ben az angol kormány megalkotta a „Turing-törvényt”, amely egyfajta amnesztiatörvényként minden olyan személyt felment(ett), akit korábban – a hatályos jogszabályok alapján – elítéltek homoszexualitás miatt.
Noha a felmentés bűnbánó bocsánatkérésekkel vegyítve megtörtént, az LMBTQ-emlékezetpolitika nem arról híres, hogy leáll, így Turing azóta is központi szereplője a lobbijuknak, a politika pedig bólogat hozzá. Pedig Turing csak egy szereplő volt a sok közül.
2. Az LMBTQ-lobbi egyik legnagyobb bűne, hogy kritika nélkül emel piedesztálra bárkit, aki homoszexuális volt, vagy valamilyen formában beilleszthető abba az álforradalmi hangnembe, amely az LMBTQ-jogok „történelmi harcait” igyekszik lenyomni a közönség torkán. Nem mondom, hogy magasról tennének Turingra, ha nem lett volna homokos (mégiscsak a „nácik” ellen harcolt, az meg ugyebár mindig plusz pont), de egészen biztosan nem kapna tőlük ekkora figyelmet, hiszen akkor a többi, világháborús kódfejtésekben részt vett tudós emlékét is ugyanúgy kellene ápolniuk. Természetesen erről szó sincs, s a legjobban úgy tudnánk összefoglalni, hogy az LMBTQ-lobbi szemében Turing először volt homoszexuális, aztán csak úgy mellékesen bármi más, de legalább híres, akinek élettörténete jól beleilleszthető a most uralkodó történetírásba. Természetesen ezt Barabás is így gondolja, ezért vádolja a javaslatot nem támogató „Fidesz-Mi Hazánk szélsőjobboldali koalíciót méltatlan és primitív fröcsögéssel”. Aztán amikor pár sorral lejjebb arról ír, hogy „számunkra a teljesítmény sokkal fontosabb, mint bárki származása vagy szexuális orientációja”, azt akár az év viccének is lehetne nevezni.
3. Alan Turing neve a legtöbbeknek talán a 2014-es Kódjátszma című filmből lehet ismerős, amely a matematikus életére, főként az Enigma-szálra koncentrál. Anno ezt a filmet én moziban láttam (őszintén, nem emlékeztem, hogy ’14-es filmről van szó, meg is rémített, hogy rohan az idő), s noha akkor még kanyarban sem foglalkoztam bármiféle filmelemzéssel, a mítoszalkotási szándék nyilvánvaló volt. Pedig Turing szerepe az Enigma-ügyben messze nem akkora, mint azt állítják, de minimum nem egyedülálló, hiszen több tudós dolgozott a csapatában. Hogy az Enigmát akkoriban, amikor feltörték, mire használták és mire nem a németek, illetve hogy Turingnak mennyi szerepe volt a kódfejtésben, érdemes elolvasni ezt az összefoglalót, de aki szeretne elmélyülni az ebben egyébként borzasztóan száraz és unalmas témában, az kis keresgélés után bőven talál forrásokat, ahol részletesen áttekinthető, mennyire nem csak Turingról szól ez az egész kódtörténet. Nekünk csak annyi a lényeg, hogy a tényleges feltörés nem (csak) Turing érdeme, ráadásul a német hadsereg akkoriban már bonyolultabb eszközökkel kódolt.
Ennek megfelelően ezer másik tudósról lehetne az Infoparkban sikátort elnevezni, vannak bőven, akik kódokat fejtegettek a szövetségesek zsoldjában. Itt jön képbe azonban egy nem igazán hangoztatott, ám számomra mégis a legfontosabb érv, mi is a baj a kezdeményezéssel.
4. Egy pillanatra emelkedjünk felül azon, hogy Alan Turing homoszexuális volt, és ténylegesen, az LMBTQ-lobbit elfeledve koncentráljunk a személyére, sőt, még azt a narratívát is fogadjuk el, hogy tényleg oroszlánrésze volt a tengelyhatalmak végső vereségében.
Mindezeket figyelembe véve mégis milyen nemzetgyűlölet vesz rá valakit arra, hogy Magyarországon akár egy nyilvános WC-t is elnevezzen olyan emberről, aki közvetlen vagy közvetett módon részt vett a tengelyhatalmak bukásában, így Magyarország vereségében, majd szovjet megszállásában? Turing személyével nem szimplán az a baj, hogy „külföldi”, de még az sem feltétlenül, hogy homoszexuális (ezt valamiért mindig az LMBTQ-mozgalomnak fontos kihangsúlyozni történelmi személyek esetében), hanem az, hogy közvetve Magyarország ellen harcolt egy világháborúban. A hazánk ellen. Olyan emberről pedig – legyen szó akár külföldiről, vagy hazai személyről –, aki az ország háborús erőfeszítése mellett annak vereségéért tevőlegesen küzdött (akár közvetlen vagy közvetett módon), semmiféle közterület vagy bármi más ne legyen elnevezve. Se az Infoparkban, se máshol. Ez alól felmentést maximum akkor lehet adni, ha ezt a szerepvállalást leszámítva amúgy önállóan is értékelhető egy adott személy életútja (s legalább valami tényleges köze legyen az országunkhoz), de természetesen ilyenről az esetek döntő többségében szó sincs, a hívószó mindig a „fasizmus elleni harc” volt.
Utóbbi esetében persze a Fidesz is ugyanúgy ludas, ezt csak azért fontos kihangsúlyozni, hogy a fogyatékos emlékezetpolitika nem kizárólag a balliberális oldal sajátja.
Összefoglalva, Alan Turingról teljességgel értelmetlen bármilyen közterületet elnevezni Magyarországon, hiszen nemzeti szempontból nem értékelhető személyiség, ami közvetett kapcsolódása mégis van Magyarországhoz, az pedig negatív előjelű. Elhiszem, hogy Barabás Richárd számára ő egy ultimate hős, hiszen nemcsak a tengely ellen harcolt, de még ennek tetejében homoszexuális is volt, de ha a szó jó értelmében modern történetszemléletet szeretnénk meghonosítani, akkor pont az ellentétét kell annak képviselni, ami az újbudai alpolgármester álláspontja, és valóban a tettekre, motivációkra fókuszálni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
