Miközben a történelem folyamán az Egyesült Államok számtalan esetben vált a világ különféle tájairól érkező bevándorlók számára az érvényesülés lehetőségének helyévé, kevesebb szó esik arról, hogy már az ország függetlenségi háborújában is rendkívül fontos szerephez jutottak külföldi katonai szakemberek. A korban meghatározó fegyvernemnek számító lovasságban például két, európai hadseregekben szolgált tiszt, a lengyel Kazimierz Pułaski és a magyar Kováts Mihály fektette le az alapokat.
George Washington tábornok Kontinentális Hadserege 1776-tól küzdött a brit fennhatóság ellen.
Bár a sereg a kornak megfelelő katonai kiképzésben részesült, a reguláris katonái is hosszabb-rövidebb idejű szerződést vállaló civilek voltak, akikből nehéz volt a sokkal több képzést és gyakorlatozást igénylő lovas fegyvernemet létrehozni, amely versenyre kelhetett volna a britekével.
Sokan úgy gondolták a forradalmi oldalon, hogy a 13 gyarmaton nincs elegendő nyílt, üres terület sem ahhoz, hogy megérje a sokba kerülő lovasságot fenntartani – úgy tartották, a fegyvernem kizárólag az európai hadviselésre jellemző, nyílt terepen vívott ütközetekre alkalmas.
George Washington és csapatai a monmouth-i csatában, 1778.
1776 decemberében azonban egy sor vereség érte Washington hadseregét, a tábornok pedig kezdeményezte egy lovas hadtest felállítását.
Habár voltak eddig is lovas egységei – például John Leary százados New York-i könnyűlovasai (akik egy, a Kontinentális Hadseregtől különálló milíciának számítottak), vagy Thomas Seymour alezredes 400-500 fős connecticuti könnyűlovassága, ezek az alakulatok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Nehezen voltak integrálhatók a Kontinentális Hadsereg kötelékébe – Seymour egységének vezetését például azért volt kénytelen meneszteni Washington, mert a tisztek nem voltak hajlandók a tábor körüli, általuk rangon alulinak tartott munka elvégzésére.
A tábornok által óhajtott négy felállítandó új lovasezred 1777 márciusára került megszervezésre.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
