Kevesen vannak a festők között, akik képesek igazán nagy méretekben gondolkodni, festeni. Aba-Novák Vilmos ilyen alkotó volt. A Mértékadó hasábjain többször foglalkoztunk már a művészetével. Legutóbb, amikor a pannonhalmi Szent István-kápolna freskóiról írtunk, azt reméltük, hogy hamarosan lesz még szó Aba-Novákról a lapunkban. Hát, így is lett, eljött az idő.
Ha a Nemzeti Galériában járunk az állandó vagy az időszakos kiállításokon, általában egyszerűen csak keresztülmegyünk folyosókon, nem nézünk se jobbra, se balra, és pláne nem figyelünk fölfelé. Pedig néha érdemes… Amint elhagyjuk az Aktszobrok a századfordulóról című kamarakiállítást, hamarosan elérkezünk a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című tárlatig. Ha balra fölnézünk, egy hatalmas, freskó méretű történelmi tablót láthatunk. A 235 x 1075 centiméteres, óriási alkotás öt darabból áll; a Varsóban rendezett nagyszabású magyar kiállítás előcsarnokában mutatták be 1939 áprilisában. A tárlat védnökei Horthy Miklós kormányzó és Ignacy Mościcki lengyel elnök voltak. A kurátori munkára Gerevich Tibor egyetemi tanárt kérték fel, aki tagja volt a Magyar Mickiewitz Társaságnak, amely az irodalom és a kultúra terén a lengyel–magyar kapcsolatok fejlesztését tűzte ki céljául. Feltehetően ő bízhatta meg Aba-Novák Vilmost a mű elkészítésével. A felgyorsult történelmi események miatt a művésznek igen kevés ideje maradt a kivitelezésre, de – korábbi monumentális alkotásai ismeretében – a történészi segítséggel kialakított kompozíció vázlata vagy előrajza nyomán a részletek kidolgozásához, a háttér és a drapériák megfestéséhez igénybe vehette a tanítványai segítségét.
Aba-Novák személyesen is jelen volt a megnyitón, a lengyel elnököt és küldöttségét pedig Gerevich Tibor vezette körbe a kiállításon. A pannó programja a lengyel–magyar határ 1939. március 16-i létrejöttének eseményét kapcsolja össze a barátság hagyományos gondolatkörével, uralkodók, híres hadvezérek és a kortársak (Horthy Miklós és Józef Piłsudski) alakjával. A lengyel nyelvű feliratok a kereszténység felvételétől a Szovjet-Oroszország ellen vívott 1920-as varsói csatáig villantják fel a kiemelkedő történelmi pillanatokat. A legfontosabb mondanivalót a központi rész felirata hordozza: „A magyar és a lengyel hősök együtt kiontott vére kötelez. A közös magyar–lengyel határ a második ezredévben a létért folytatott közös küzdelem sikerének a garanciája.”
A pannó jelenetei balról jobbra:
1. Károly Róbert (1288–1342) magyar király (uralkodott: 1301–1342) és Hedvig (Jadviga, 1374–1399) lengyel királynő (uralkodott 1384–1399). A király hermelingallérral övezett, az Anjou-házra utaló, hímzett arany liliomokkal díszített kék köpenyt visel. Baljában irattekercset tart lelógó pecsétekkel, jobbjában kard, fején egyszerű, keresztekkel díszített aranykorona. Balján unokája, Nagy Lajos király leánya áll imára kulcsolt kézzel: megjelenése a krakkói Wawelben található síremlékét követi. Jadvigát 1997-ben II. János Pál pápa szentté avatta.
2. Báthory István (1533–1586) erdélyi fejedelem (uralkodott: 1571–1586) a ránk maradt ábrázolásokból jól ismert vörös posztóköpenyben áll, fején tollakkal díszített szőrmekucsma, jobbjában díszes kard, baljában országalma. Az egyik legnagyobbnak tartott lengyel királyként a Wawelben temették el. Horthy Miklós (1868–1957), Magyarország kormányzója (1920–1944) díszes ellentengernagyi uniformisban látható, jobbjában kardja, baljával a középkép katonaalakjaira mutat.
3. A középső képen a fegyverbarátság jelképes alakjai, a közös kardot fogó lengyel és magyar katona, mögöttük a két ország címere. A tájháttéren felismerhető a részben havas Vereckei-hágó, a frissen létrejött magyar–lengyel határ.
4. JózefPiłsudski (1867–1935) marsall (1918–1922 között lengyel elnök), tábornagyi egyenruhában. A baljában tartott papírlapon az 1920-as varsói csata hadi térképe látható; a csata során a magyar segítség lehetővé tette a lengyelek győzelmét a bolsevik támadók felett. Jobbjával ő is a középkép katonáira mutat. A Wawelben temették el. Bem József (Józef Bem, 1794–1850) lengyel származású tüzértiszt, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc népszerű tábornoka zsinóros kabátban, kócsagtollas kalapban áll, amelyet magyar trikolór és a Kossuth-címer díszít.
5. Sobieski János (Jan III. Sobieski, 1629–1696) az egyik legjelentősebb lengyel uralkodó (1674–1696), Európa török uralom alóli felszabadításának fontos hadvezére. A korabeli ábrázolásokról ismert, prémmel szegélyezett vörös köpenyt és szőrmekucsmát visel, baljában gazdagon díszített kardot, jobbjában drágakövekkel kirakott buzogányt tart. Sírja a Wawel-székesegyházban található. I. Ulászló (Władysław III. Warneńczyk, 1424–1444) a magyar és a lengyel trónt egyszerre birtokló, páncélos lovagkirály Hunyadi János mellett harcolva, húszévesen vesztette életét a török ellen vívott várnai csatában. Eltűnt teste szimbolikusan a Wawelben van eltemetve.
A nagyszabású alkotást, amely a Nemzeti Galéria állandó kiállításának része, s amit a szűkös hely miatt lefényképezni sem könnyű, 2017-ben vásárolta meg a magyar állam.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. október 17-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
