A liberális demokrácia, a tisztakezű jogállam és az észszerű gazdaságpolitika eszméjének nincs kiben, s miben megkapaszkodnia.
Szörnyű évet zárunk 2020-szal. Világjárvány, gazdasági és politikai válság éve. A szörnyű év csak betetőzi a hosszú sötét évtizedet, amely 2008-tól 2020-ig, vagy inkább 2021-ig, a Nagy Recessziótól a Nagy Járványig tart. A globális válságok korába léptünk; a gazdasági világválság két hullámának, a globális éghajlati, a menekült- és a terrorizmus-válságok, a világot megrázó lázadások (színes forradalmak, „tavaszok”), a nacionalista-populista világhullámok és a világjárvány korába. Ebben a hosszú sötét évtizedben egymással összefüggenek, egymásra rakódnak rá az egyes válságok. A 2008-12-es Nagy Recessziót az Egyesült Államok jobban, Európa kevésbé jól, de kezelték, ám a rövidtávú gazdasági stabilizációért és az amerikai és európai korporációk érdekeiért cserébe eltűrték a társadalmi egyenlőtlenségek megmaradását vagy növekedését a területek – régiók, tartományok, államok, nagyváros és vidék -, illetve társadalmi rétegek között. (Majd az amerikai konszernek boldogan kiegyeztek a trumpi demokrácia-ellenes hatalommal a példátlan adócsökkentésért és deregulációért cserébe, ahogyan az európai tőke is vígan támogatta a keleti korrupt önkényurakat Putyintól Orbánig a neki juttatott magas jövedelemért.)
A tízes évek elején, az obamai politika a nemzetek és népek önrendelkezését elismerő wilsoni irányba fordult, arra biztatva a diktatúráktól szenvedőket, hogy lázadjanak uraik ellen. Ennek hatására az „arab tavasztól” a hongkongi, a török, a kelet-európai és a latin-amerikai tavaszokig lázadások sora indult, melyeket brutálisan levertek. Sorra jöttek létre a háborús övezetek, jelent meg újra a világméretű terror és indult el a menekültek áradata. A tízes évek közepére mindezek hatására feltámadt a fejlett világon átszáguldó nacionalista-populista hullám. A gyenge demokráciákat egyszerre mosta alá belülről és kívülről a tekintélyelvű vízözön. Csak 2018-19-re sikerül Európa kulcsországaiban újra felépíteni a liberális demokrácia gátjait, s 2020 tavaszán kialakítani egy szolidáris gazdasági csomagtervet a világjárvány közepette. A sötét évtized és a 2020-as szörnyű év reményteli végét jelzi a járvány pozitív eredménye: Trump bukása és a vakcinák előállítása nemzetközi összefogással.
Az elmaradt reformok kora
A liberális világrend intézményeinek – az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a WTO, az IMF, a Világbank, a G7, a WHO stb. – összefüggő reformjai elmaradtak, új intézményi rend nem jött létre. Igaz, a „pekingi konszenzus” intézményei sem képesek a liberális világrend helyére lépni. Az obamai nagy megállapodásokból – a párizsi klímaegyezményből, az iráni atomszerződésből, a TPP-ből (Trans-Pacific Partnership) – a trumpi Amerika kilépett. Amerika a Biden-adminisztrációval kényszerül majd rá arra, hogy kezelje az újabb gazdasági válságot, a társadalmi egyenlőtlenséget, az éghajlatváltozást, és a világ tekintélyelvű hatalmait, úgy, hogy nincsenek meg hozzá a hatékony intézmények és az igazi új gondolatok.
Elmaradtak az EU politikai intézményi és fiskális reformjai. Az Unió most hozza meg azokat a gazdasági döntéseket – euró-kötvény, közös újjáépítési csomag -, amelyeket 2012-ben kellett volna, amivel elkerülhette volna a tízes évek válságait. És a politikai reformok elmaradásából születnek a mai válságok. Az elvesztegetett évtizedben elmaradt az európai és a nemzetállami szintű befektetés az embertőkébe az egészségügyi, oktatási, szociális intézményi reformokon keresztül.
Az évtized a sötét arcok miatt is sötét: Trump és Putyin, Erdoğan és Sziszi, Orbán és Kaczyński nem egyszerűen egyeduralmi rendszerek kifejezői, hanem létrehozói is. Nemcsak a társadalom belső konfliktusai, egyeduralomra hajló állami rendszerei szülték őket, hanem ők is előidézték a megosztást, az egyeduralkodói rendszert. A gyenge demokráciáknak kevés intézményi és politikus szereplői védelmezője akadt: Obama és Merkel, Ferenc pápa és Macron, talán ennyi vagy ennyi se. A sötét oldal dinamikus offenzívája nem annyira a liberális demokrácia tömeges választói védelmezőinek vagy nagy államférfiúinak sikeres ellenoffenzíváján akadt el, mint inkább azon, hogy az egyeduralkodó rendszerek nem voltak képesek kezelni egyik vagy másik világválságot. (…)
Három remény
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
