A Veszprém és a magyar férfi-kézilabdaválogatott irányítója, Lékai Máté elégedett az egyiptomi világbajnokságon elért 5. helyezéssel. A 32 éves sportoló a telefonos interjú során elmondta, hogy milyen volt a sikertelen BL-döntő után a vb-n szerepelni, beszélt arról, hogy mi a magyar csapat sikerének titka, és arról is, hogy mi lehet a cél a 2022-es magyar–szlovák Eb-n.
A világbajnokság előtt alig egy hónappal még Bajnokok Ligája Final Fourt játszott a Veszprém csapatával. A negyedik, utolsó helyen végeztek, ami nem a várt eredmény volt. Milyen lelkiállapotban érkezett a válogatotthoz ezek után?
Semmikép sem úgy alakult a Final Four, ahogy elterveztük Veszprémben. Az első héten a válogatottnál még bennem volt ez a kudarc, a csalódottság. Egyébként meg jó dolog volt, hogy jött a világbajnokság, hiszen így kiszakadtam a veszprémi közegből, és ez elterelte a gondolataimat, hogy más játékosokkal, más csapatok ellen, más tornán veszek részt. Egy sikertelen Final Four után sikeres világbajnokságot tudtunk produkálni. Az 5. hely az mindenképpen dicsérendő, és egy jó helyezés a magyar válogatott számára.
Több válogatott – köztük Németország, Norvégia – is panaszkodott a világbajnokságon uralkodó körülményekre. Hogy nem tartják be kellőképpen a higiéniai előírásokat. Önök mit tapasztaltak ezzel kapcsolatban?
A vb elején tényleg volt olyan, hogy együtt étkeztünk több csapattal. De pár válogatott ezt szóvá tette a rendezőknél, és utána külön étkeztünk. Ezen kívül a szervezéssel minden rendben volt, nagyon szép hotelekben laktunk, a csarnokok sem voltak messze, emberi távolságokra voltak. Az egyiptomiak maximálisan kitettek magukért, az első 32 csapatos vb-t a pandémia idején ilyen jól meg tudták szervezni.
A járvány megnehezítette a válogatottak felkészülését is. Köztük az önökét is, hiszen elmaradt a szlovákok elleni felkészülési mérkőzés, amelyet a vb előtt pár nappal játszottak volna. Ennek fényében mondhatjuk, hogy a lehető legjobb volt a sorsolás? A tornán az első két meccset a Zöld-foki-szigetek és Uruguay csapatával játszották, amelyeken talán még volt lehetőség kísérletezni, és volt idejük jobban összecsiszolódni a játékosoknak.
Így utólag mindenképpen azt mondom, hogy jó volt ez így. Nyilván nem tudjuk, hogy hogyan alakult volna, ha tudunk játszani a szlovákokkal, vagy más sorrendben következnek a meccseink. De ahogy azt a vb előtt is, és ott is elmondtuk, azokkal a tényezőkkel, amiket nem tudunk befolyásolni, nem foglalkozunk, hanem a magunk dolgára koncentrálunk.
A vb előtt azt nyilatkozta, reméli, hogy az önhöz hasonló „öregek” nem rontják majd a válogatott színvonalát. Úgy tűnik, éppen ellenkezőleg, a szakmai stábnak sikerült a fiatalabb és rutinosabb játékosokat a lehető legjobban vegyíteni.
Igen, a csapat kohéziója most tökéletes. Persze, mindig lehetne jobban játszani, és találni jobb játékosokat, de most nagyon együtt van ez a csapat. Vannak idősebb játékosok, mint a Roli (Mikler – a szerk.) meg én, akik több világversenyen ott voltunk már, és próbálunk a rutinunkkal és a tapasztalatunkkal irányt mutatni a fiataloknak, akik még csak az első vagy a második világversenyükön vesznek részt. De ez az élet körforgása, hogy a fiatalok próbálják az öregeket kitúrni a válogatottból, az öregek pedig próbálják megmutatni, hogy még mindig helyük van a csapatban. Ez viszi előre a csapatot, mindenkit több munkára és jobb teljesítményre sarkall.
Akkor az, hogy felvegye a fiatalokkal a versenyt, ad önnek extra motivációt?
Igen, akár csak tudat alatt is. Nyilván szeretném megmutatni a fiataloknak és mindenki másnak is, hogy van még helyem a válogatottban. A fiatalok meg azt próbálják megmutatni, hogy „Hahó, te már voltál pár világversenyen, most már mi jövünk és most már add át a helyed nekünk”. Persze, mindig az legyen válogatott, aki a legjobb játékos és legjobb formában van, de úgy gondolom, a teljesítményem alapján nekem még helyem van a válogatottban.
Ha már teljesítménynél tartunk, ön szerint melyik volt a vb-n a legjobb mérkőzése?
Minden mérkőzés más volt. Hol a góllövésben volt nagyobb szerepem, hol az előkészítésben, hol pedig döntő szituációban kellett nekem előlépni. Persze, voltak hibáim a meccseken, sosem lesz tökéletes senkinek a teljesítménye. A negyeddöntőben, a franciák elleni hosszabbítás utolsó 5 percére fáradtam el nagyon, főleg inkább fejben. Ettől eltekintve elégedett vagyok a teljesítményemmel.
A tavalyi Eb-t sérülés miatt kihagyta, így huzamosabb ideig most dolgozott együtt a Gulyás–Chema–Nagy hármassal. Mi a tapasztalata a három szakemberrel kapcsolatban? Nem zavaró, hogy hárman irányítják a válogatottat?
Gulyás István volt edzőm pár meccsen Veszprémben, Chema és Laci pedig sok évig a csapattársam volt a Veszprémben, így ismerem őket. Remek az összhang hármójuk között, a kommunikáció és a kémia is, így ezzel egyáltalán nincs probléma.
A mérkőzések után a játékosok és a stáb is kiemelte, hogy a magyar válogatott most egy igazi nagybetűs csapat, ahol nemcsak magukért, de egymásért is küzdenek. Minek köszönhető ez a nagy összhang?
Nagyon jó emberekből áll a válogatott. Mindenki a csapat érdekeit tartja szem előtt, nem csak a sajátjára koncentrál. Azt tartjuk legfontosabbnak, hogy a csapat nyerjen, mindegy, hogy Bóka Bendegúz lő 10 gólt, vagy Mikler Roli véd 60% felett. Egy irányba húzunk, egy célért dolgozunk, hogy minél jobb legyen a válogatott.
Az önbizalommal sincs probléma, hiszen a sorsdöntő meccseket győzelemmel hozta a le a csapat. A németeket egy góllal, de a brazilokat és a lengyeleket fölényesen verték.
A szakmai stáb egyik fő célja, hogy elhiggyük magunkról, győzni tudunk a nagyon fontos meccseken, vagy akár olyankor is, amikor mi vagyunk az esélytelenebbek. Sokkal könnyebb önbizalmat szerezni akkor, ha jönnek az eredmények. Még nehezebb szituációban, mikor nem nyer a csapat, akkor nehezebb önbizalmat meríteni. De az a célja az edzőknek, hogy bármi is van, higgyünk magunkba.
A franciák elleni negyeddöntőben nüanszokon múlott a győzelem. Ön szerint mi hiányzott a továbbjutáshoz? A szerencse, a rutin vagy már kicsit elfáradt a csapat?
Valamelyik nap olvastam Gulyás István nyilatkozatát, hogy visszanézte a franciák elleni meccset, és azt mondta, nem is játszottunk nagyon jól, kimondottan sokat hibáztunk. Én is így gondolom. Voltak hibák szép számmal, ahogy az előbb mondtam, én a hosszabbítás végére nagyon elfáradtam. A csapatszinten pedig ugyanez történt, a játékosok elfáradtak és belehibáztak, de ez benne van a kézilabdában. Ha a hibák számát lecsökkentettük volna, akkor lehetett volna esélyünk a franciák ellen. Mert az ilyen mérkőzés, ahol hosszabbítás van, tényleg nüanszokon múlik, egy-egy kipattanón, passzon vagy lövésen.
Összességében hogy értékelné az egyiptomi világbajnokságot?
Fejlődött és előrelépett a csapat. Az, hogy most ötödikek lettünk, egy nagyon szép eredmény. Azt azért látni kell, van 3-4 csapat, amely mindig ott van a nagy tornák elődöntőjében, utánuk pedig van 8-10 csapat, akik közül bármelyik legyőzheti bármelyiket. Az egyik vb-n lehet, hogy a 12. vagy, a másikon már az 5., mert annyira szoros ott a mezőny. Egyre több válogatott van, amelyik jó kézilabdát játszik, és nem lehet őket félvállról venni, pl.: Brazília, Argentína, Katar stb. Mindenképpen megsüvegelendő ez az 5. hely. Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy bejussunk az elődöntőbe, de így is a magyar férfikézilabda történetének 3. legjobb eredményét értük el. Büszke vagyok a csapatra. Az én teljesítményemmel kapcsolatban pedig, nem vagyok álszent, tudom, hogy voltak hibáim, mindig lehet jobban játszani. Azonban összességében elégedett vagyok. Azt szoktam mondani a nagy tornák előtt, hogy mindegy, mi az eredmény, ha mindent kiadunk magunkból. Úgy érzem, én mindent kiadtam magamból.
Mit gondol erről a felduzzasztott, 32 csapatos vb-ről? Van létjogosultsága? Az önök csoportjában pl.: két újonc is volt, a Zöld-foki-szigetek és Uruguay.
Szerintem van. Egyre több válogatottnak van jó kézilabdája. Uruguay volt az egyetlen, amely kilógott erről a világbajnokságról. A Zöld-foki-szigeteknek jó csapata van, de szegényeknek rengeteg játékosa koronavírusos volt. A bővített vb-vel a kézilabdát fogják tovább népszerűsíteni. Van néhány meccs, amely nem olyan színvonalú, de a 32 csapatos foci-vb-n, amit sokkal többen néznek, is akadnak olyan meccsek, amire azt mondjuk, hogy nem ez volt a labdarúgás csúcsa. Van létjogosultsága, viszont egy ekkora eseményt megszervezni nem egyszerű. A torna is hosszabb ezáltal, így egybecsúszik több játékosnak a bajnokság folytatásával, és nincs idő a pihenésre. Az már egy másik kérdés, hogy a játékosokat hogyan lehetne óvni ettől a brutális meccsszámtól és terheléstől. Mert ez így nagyon sérülésveszélyes, és így a játékosok karrierjének a hosszát fogja lecsökkenteni. Vagy az is lehet, hogy elindít egy olyan lavinát, amikor a BL-ben szereplő topjátékosok nem fognak elmenni a világversenyekre, mert egyszerűen nem fogja bírni a testük.
Mocsai Lajos volt szövetségi kapitány a vb után azt nyilatkozta, hogy a 2022-es, részben hazai rendezésű Eb-n az első négyet kell megcélozni a válogatottnak. Egyetért ezzel?
Nagyon szeretem, tisztelem és becsülöm Mocsai Lajost, nála lettem válogatott, de ezzel nem értek egyet. Ilyen szoros mezőnyben, ráadásul egy Európa-bajnokságon – ami köztudottan a legerősebb torna a kézilabdában – ahhoz, hogy a négybe jussál, nagyon sok mindennek kell összejönni. Azt kimondani, hogy ez a reális cél, túlzó. Szerintem az lehet a realitás, amit mindig mondani szoktam: adjunk ki magunkból mindent, és ahogy láthattuk, az elmúlt két világversenyen ez a csapat mindent kiadott magából, meglátjuk, mire lesz ez elég. Azt lehet mondani, hogy az a vágyunk, hogy az első négyben ott legyünk és ezért dolgozunk. De ez így van minden versenyen, sőt, mindet meg akarjuk nyerni, ám reális célként kicsit túlzásnak érzem. Az biztos, hogy ha lehetnek majd nézők a meccseken, akkor az óriási támogatást fog adni a válogatottnak. Bízom benne, hogy addigra jobb lesz ez a világ.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
