Az emberi félelemmel politikai célok érdekében visszaélni borzasztóan alantas dolog.
Az elmúlt időszakban láthattuk, hogy egyes titkosszolgálati eszközök, módszerek miként jelennek meg a napi politikában. Elég, ha a befolyásolási műveletekre gondolunk. Ezek hatását már a mindennapok szintjén is megtapasztaltuk az előző években.
Napjainkban újabb, a titkosszolgálati eszköztárból ismert fogalom, a felforgatás-diverzió jelei jelentek meg a közéletben. De mit is takar ez, és mennyire jelent újdonságot az életünkben? Ez a fajta romboló tevékenység, amely az államberendezkedés, a normális államműködés szervezetei, intézményei vagy képviselői ellen irányulhat, egyáltalán nem új jelenség az 1990 utáni magyar belpolitikában. Nézzünk néhány példát!
1993-ban, egy évvel a választások előtt, szinte a semmiből jelent meg Magyarországon Szabó Albert, és ez év októberében bejegyeztette a Világnemzeti Népuralmista Pártot. Az MDF-kormány úgy fordult rá a választási időszakra, hogy Budapesten náci jelképekre nyíltan utaló zászlók alatt, militáns megjelenésű csoportok vonultak az utcákon, jogos félelmet keltve az emberekben.
Az Ausztráliából hazatért Szabó Albertről senki sem tudta, honnan van pénze a szervezet és látványos demonstrációik finanszírozására, de a médiában azonnal olyan publicitást kapott, amely valós súlyánál nagyságrendekkel komolyabbnak, erősebbnek, félelmetesebbnek láttatta. De ez sem volt elég. 1994 tavaszán a Győrkös István (a bőnyi rendőrgyilkosság gyanúsítottja) vezette Magyar Nemzeti Arcvonallal közösen megalakították a Magyar Hungarista Mozgalmat, amely már nevében is nyíltan a Szálasi-féle rémuralomra utalt. Milyen érdekes időzítés… Természetesen a szervezetet nem sokkal később betiltották, de a félelmet sikeresen elültették, ami az embereket komolyan befolyásolhatta az 1994-es választás során. Akkor még nem volt idő, erő, tapasztalat arra, hogy egy ilyen felforgató akciót miként kell kezelni politikai, rendészeti és kommunikációs szinten.
Szabó Albert 1994 őszén, az önkormányzati választások előtt megalakította a Magyar Népjóléti Szövetséget, amely 1998-ig időről időre nyíltan hungarista, antiszemita gyűléseiről, nyilatkozatairól híresült el. Szabó, 1998-ban, az első Orbán-kormány megalakulását követően szinte pánikszerűen hagyta el az országot.
„Becsületnap”: Budapest ostromának évfordulója alkalmából első alkalommal 1997-ben rendezte meg a Győrkös vezette Magyar Nemzeti Arcvonal a felvonulását a Clark Ádám térről a Várba. 1998 februárjában a Kapisztrán téren tartották gyűlésüket, amelyet hatalmas magyar és nemzetközi médiafigyelem kísért. Ma már nyilvánvaló, hogy a választások előtt ismét a közhangulat befolyásolása érdekében jött elő – szintén a semmiből – ez a szervezet és rendezvény.
Az Orbán-kormány határozott fellépésének köszönhetően az ilyen nyíltan fasisztoid demonstrációk megszűntek. Elég volt az egyértelmű kormányzati szándék, és a rendvédelmi szervek képesek voltak kezelni a problémát a jogállam adta keretek között.
2003-ban a Vér és Becsület Kulturális Egyesület már ismét a Kossuth téren tarthatta kitörésnapi, külsőségeiben és tartalmában is náci megmozdulását. Nem hihetjük, hogy a rendvédelmi szervek egy év alatt elfelejtették feladatukat.
Bácsfi Diána: 2004-ben szintén a semmiből, varázsütésre tűnt fel egy fiatal bölcsészhallgató, aki látványos öltözetével, náci karlendítésével, Szálasit dicsőítve olyan „optimális” személy volt a média számára, akit már nem külföldről kellett telepíteni, és szervezetépítésre, demonstrációkra sem kellett költeni. Elég volt egy okos, de frusztrált fiatalt felhasználni a félelem légkörének felidézésére. Talán a legérdekesebb, hogy ezután a rövid, de jellemző intermezzo után Bácsfi Diána eltűnt a nyilvánosság elől, hogy legközelebb 2012-ben Puzsér Róbert 4 szellem című műsorában bukkanjon fel ismét.
A fenti néhány példából leszűrhetjük, hogy a náci rémuralomtól való félelem ébren tartása Magyarországon sajnos még mindig képes volt célzottan és hatékonyan befolyásolni a közhangulatot. Ezzel a félelemmel visszaélni politikai célok érdekében borzasztóan alantas dolog. Ahogy haladtunk előre az időben, szerencsére egyre gyengült ennek a hatóereje, talán ezért is invesztáltak ilyen felforgató, befolyásoló műveletekre egyre kevesebb pénzt. Az ilyen akciók finanszírozói, kitervelői és végrehajtói ezután új utakat kerestek, de a cél változatlan maradt.
Zámolyi romák: 2000 nyarán 52 zámolyi cigány ember az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult egy beadvánnyal, mely szerint Magyarországon üldöztetésnek vannak kitéve, ezért politikai menedékjogot kértek, amelyet 2001-ben Franciaország meg is adott nekik. Egy évvel a választások előtt mintegy ötvenkét megtévesztett, kiszolgáltatott és lefizetett ember naivitását kihasználva sikerült úgy tematizálni a közbeszédet, hogy egyes társadalmi rétegek azt érezzék hazánkban, hogy itt rosszul mennek a dolgok, és a „művelt nyugatnak” kell beavatkoznia. Ezzel ismét sikerült érdemben befolyásolni a 2002-es választásokat. Egyébként ekkor kezdte meg munkáját Magyarországon Ron Werber, aki új módszereket, eszközöket alkalmazva alapjaiban változtatta meg a választási küzdelmet.
Várható tehát, hogy 2017 őszén a befolyásolás, felforgatás mint a választási küzdelem eszközei nem újdonságként, csak újabb formákban jelennek majd meg.
Ennek egyik jele már annak a Szrgya Popovicsnak a magyarországi felbukkanása, aki a Milosevics-rendszer elleni mozgalom – az Otpor (Ellenállás) – egyik fő szervezője volt. Útmutató a forradalomhoz című könyvének hazai bemutatása kapcsán ő maga mondta el, hogy az általa 2003-ban alapított CANVAS nevű szervezet több mint ötven országban képez ki forradalmárokat. A fennálló hatalom elleni harc stratégiájára, taktikai lépéseire, kommunikációra, a média és a közösségi háló felhasználására is kiterjed a képzésük.
Ha végiggondoljuk az elmúlt évek példáit és azt, amit megtapasztaltunk a fővárosban időről időre szervezett „spontán” demonstrációk kapcsán, akkor látnunk kell, hogy az eddigi akciók még csupán tesztek voltak. Várható, hogy ezek a gombamód szaporodó, ismeretlen módon finanszírozott, függetlennek mondott csoportok mostantól éles üzemmódba kapcsolnak.
Céljuk többrétű lehet. Az államhatalom folyamatos nyomás alatt tartása. A rendvédelmi szervek minél látványosabb, „erőszakosabb” fellépésének kiprovokálása, ennek dokumentálása. A magyar és nemzetközi média tematizálása, a hazai „forradalmi” állapotok és az emberi jogok helyzete romlásának bemutatása. A magyar emberekben elültetni azt az érzést, hogy az állam rosszul működik, a dolgok rossz irányba mennek, elveszíthetjük a Nyugat támogatását, barátságát. Az EU-ból kilépés rémével és az ország keletre sodródásával fenyegetve elbizonytalanítani a gazdasági élet szereplőit, megingatni a gazdaságot. A miniszterelnök személyének közvetlen támadása.
A választási küzdelemben a lejáratás, bomlasztás, felforgatás eszközeivel szemben mindenképpen higgadtságra, tisztánlátásra lesz szükség. A pontos, szakszerű és gyors reagálásra, a nyílt és érthető kommunikációra kell a hangsúlyt helyezni. Hosszú hat hónap lesz.
Horváth József
A szerző vezérőrnagy, biztonságpolitikai és titkosszolgálati szakértő
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
