Lehullt a lepel – olvasónk gondolatai a világ csendőrének kettős mércéjéről

Végleg lehullt a lepel a „demokrácia bajnokáról” és terjesztőjéről, az emberi jogokról papolóról, a minden nemű megkülönböztetést elítélőről, az Amerikai Egyesült Államokról.
2014. augusztus 1-én a gázai hadművelet közben fogságba esett 1, azaz egy támadó zsidó katona. A média nem így jelentette be, hanem úgy, hogy a palesztinok „elrabolták”.
Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma villámgyorsan és szokatlanul éles hangnemben ítélte el a „barbár cselekedetet” – mármint a támadó katona foglyul ejtését.

Ugyanők se gyorsan, se lassan, hanem sehogyan sem ítélték el a „világ legerkölcsösebb hadseregét”, az izraelit, miután állítólag pusztán önvédelemből több mint 1600 palesztin embert, köztük több száz ártatlan gyermeket mészárolt le, és 8900 embert megsebesített.

Egyetlen zsidó katona értékesebb, fontosabb számukra, mint több száz ártatlan gyermek? Hogy lehet ez? Mi lehet az oka a nyilvánvalóan és kirívóan aránytalan megítélésnek?
Azok az emberek, akik az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumában kigondolnak, megírnak, és aztán jóváhagynak egy ilyen, a sajtó által világgá kürtölt nyilatkozatot, biztosan sem nem buta, sem nem tájékozatlan emberek. Egészen biztos, hogy tökéletesen tisztában vannak azzal, ami Gázában történik. Ennek ellenére kiadnak egy ilyen szörnyen cinikus és részrehajló nyilatkozatot, melyről azt is tudják, hogy az értelmes emberek körében szerte a világon megütközést kelt majd, így biztosan nem fogja öregbíteni országuk jó hírét, hanem éppen ellenkező hatása lesz. Ők mégis világgá kürtölik.

Értelmes, tájékozott embereket mi kényszeríthet arra, hogy ennyire elvtelenül részrehajlók legyenek az egész világ nyilvánossága előtt?

Máshogyan megfogalmazva, mi lehet a valódi oka annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok még a saját érdekeit és fennhangon hangoztatott értékeit is sutba dobva támogatja Izraelt, függetlenül attól, hogy az éppen háborús bűntetteket követ el ártatlan gyermekeket sem kímélve?

Hírdetés

Próbáljuk meg logikusan végiggondolni a lehetséges okokat!

Az első lehetséges magyarázat az lehet, hogy az USA-nak, mint világhatalomnak annyira fontos az izraeli szövetséges, hogy ez mindent fölülír. Fontos a stratégiai elhelyezkedés a világ sakktábláján az arab államok közé ékelve a Földközi-tenger partján. Fontos a térség kőolaj- és gáztartalékai miatt, és még ki tudja mi minden miatt.
A második lehetséges magyarázat az lehet, hogy a 15 milliós zsidóság militáns cionista vezetősége akkora hatalmat képvisel, hogy a háttérből még a mai világ legnagyobb katonai és gazdasági erővel rendelkező országát is ez a csoport irányítja. Sokan megírták már, hogy az izraeli farok csóválja az amerikai kutyát. Sőt egy izraeli miniszterelnök is kérkedett már ezzel. Pont az, aki most is abban a székben ül.

A harmadik lehetséges magyarázat, hogy már a látszatra sem adnak. Tudják, hogy már beindult a háborús hisztéria keltése a médiában Oroszország ellen, és addig-addig szorítják sarokba a medvét, hogy annak végül nem lesz más választása, mint az, hogy visszaüt. Ezzel kirobbanhat a harmadik világháború. Ekkor már senkit nem fog érdekelni, hogy milyen közleményt adtak ki a gázai mészárlás idején.

A birodalmaknak is megvan a maguk sajátos életíve: kialakulás, növekedés, erősödés, aztán hosszabb-rövidebb virágzás után elkerülhetetlenül következik a hanyatlás, majd a darabokra hullás. Ebben a hanyatló fázisban a birodalom vezetősége dönthet úgy, hogy előre menekül, hogy újabb hódítással próbálja elodázni az elkerülhetetlen véget. Amerika már régen ebben a hanyatló ágban van, ezért nem kizárt, hogy ehhez az eszközhöz nyúl.

Mit tehet egy kis Magyarország, és mit annak gondolkodó polgára?
Való igaz, nem sokat.

Az ország vezetőinek távolabbra, egy esetleg bekövetkező nagy háború utáni helyzetre és lehetőségekre kellene tekinteniük, amely valószínűleg valóban új világrend lesz, nem amerikai és nem cionista vezetésű, amelyben az ázsiai hatalmak sokkal nagyobb súlyt képviselnek majd, és ezért már most szakítaniuk kellene a teljesen egyoldalú észak-atlanti függéssel, míg nem késő. Nehogy megint mi legyünk az „utolsó csatlós”!

A gondolkodó polgárok közösségének pedig az a feladata, hogy a vezetőket erre kötelezze. És „csak annyi kell a gonosz győzelméhez, hogy a rendes emberek tétlenek maradjanak.” (Edmund Burke)

Gönyű, 2014. augusztus 3.

dr. Nagy Gergely,
győri Jobbik


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »