Lehet, hogy az LMP nem Soros-párt, de elég bénán titkolja

Lehet, hogy az LMP nem Soros-párt, de elég bénán titkolja

Schiffer András teátrális távozása óta egyetlen izgalmas dolog történik a zöldpárt körül: Schiffer időnkénti visszaólálkodása. Most például az ex-pártelnök ifjabb Lomniczi Zoltánnal lenyomott vitája keltett hullámokat. A vita lényege az, hogy bár lehet, hogy az LMP nem kap Soros-forrásokat, de több alkalommal is elfelejtette tisztába tenni a fura történéseket.

Kunhalmi Ágnes röhögőgörcse és Janiczak Dávid év eleji orbitális tyúkmell-villantása közben érthető módon háttérbe szorult az egyébként is elszürkült LMP. A lemaradás ma már százalékokban is látható, egy most vasárnapi választáson erősen hajszálon múlna az ökoparti folytatódása. A párt korábbi vezető arca, Schiffer András tavaly nagy sajtóvisszhangtól kísérve otthagyta a parlamentet és lemondott a pártelnökségről, valami erősen zavaros radikális balos vízió kedvéért. Ez azonban nem akadályozza meg Schiffert abban, hogy – manapság már sima párttagként – újra heti rendszerességgel hasítson a médiában.

Az elmúlt hét során például ifjabb Lomniczi Zoltán nyilatkozatára válaszolt a magyar Ciprasz, melyben a CÖF-ös jogász arról beszélt, hogy az LMP „feltehetően komoly Soros-pénzekben részesül”. Schiffer erre nagyon kiakadt, és a Facebookon senkiházizva üzent vissza, miszerint Lomniczi csak delirált, és egyébként is, szerinte tény, hogy a CÖF mindkét vezetője MSZMP-s volt. Schiffernél nagyon elgurulhatott a pirula, hiszen az LMP-s képviselő Schmuck Erzsébet korábban szintén MSZMP-tagként tündökölt, de ez eddig láthatóan nem zavarta az egykori LMP-vezetőt. 

Ami az alapállítást, az LMP vélt Soros általi pénzelését illeti, arra direkt bizonyíték nincs. Amit lehet tudni, az az, hogy több olyan ügy bukott ki az LMP körül, ami minimum nehezen érthető, és inkább Lomniczi feltevését igazolja. Ezek közül most csak három témakört érdemes vizsgálni.

Legelőször is volt egy Richard Field nevű csávó még 2010-ben, aki adott 11 millát az LMP-nek. A párt erről tök korrekt módon beszámolt, ugyanakkor több helyen megjelent, hogy Field apja híres amerikai droglegalizátor lobbista, és magyar liberálcivileket is támogatott, Soros Györggyel közösen. Maga Schiffer viszont állítólag nem szerette Fieldet, aki azóta mindenféle liberális oldalakat működtet, és láthatóan eltávolodott a zöldektől.

Ugyanakkor az is tény, hogy az LMP egy korábbi képviselője egy Soros által kitartott portálnál kötött ki, miután otthagyta a pártot. Ez még véletlen is lehetne, abban azonban nehéz nem összefüggést látni, hogy a norvég civil-lóvék elosztásánál több LMP-s tűnt fel, és ők a sok ezernyi magyar civil szervezet közül – egyebek közt – csomó Soros által támogatottnak is adtak egy rakás pénzt. Ez persze megint nem minősül direkt párttámogatásnak, csak olyan sorosista „civilek” támogatásának, akik időnként, bizonyos ügyekben (pl. paksi atomerőmű bővítése, gendertémák, közjogi viták) feltűnő összhangban nyomultak LMP-s pártpolitikusokkal.

Végül, de nem utolsósorban ott van a Lomniczi válaszlevelében is említett érv, miszerint a Soros-dossziék kiszivárgásakor a Sorosék számára „megbízható szövetséges” EP-képviselők között az egyetlen LMP-s, Meszerics Tamás is feltűnt. Nem segítette a tisztánlátást, hogy az LMP-s képviselő aztán nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésre.

És pont ez itt a lényeg. Ugyanis simán lehet, hogy Soros soha egy fillért nem küldött az LMP-nek (csak az Együttet szolgálták a guruló dollárjai), de a fenti sztorik alapján azért kialakult egy fura látszat.

De tegyük is félre mindezt. Schiffer haragja érthető. Hisz jól látható az is, hogy megbukott az LMP-projekt. Tök mindegy, hogy 2018-ban ismét bekerül-e a párt a parlamentbe, vagy kihullik onnan. Az LMP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. És ezzel együtt megbukott Schiffer András is, mint politikus. Nem véletlenül hagyta el a süllyedő hajót. Ezért viselkedik mostanában agresszív kismalac módjára. Ráadásul a helyét egy félhülye áruló vette át, akinek ki tudja hány és hány zavaros ügye derül még ki. Nem jó hogy így van, de értjük. Akár még azt is mondhatnánk, hogy kár érte.


Forrás:spiler.blog.hu
Tovább a cikkre »