Némi vargabetűvel került az egészségügybe, családi hatásra választotta a nővéri pályát Makkai Réka, aki három éve a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház pszichiátriai osztályának főnővéri tisztségét tölti be. Elmondása szerint, noha egy különlegesebb osztályon teljesít szolgálatot, az eddigi tapasztalata azt mutatja, megfelelő hozzáállással egy sokak számára ijesztő, elutasítással kezelt közeget is barátságossá, emberközelivé lehet tenni. A főnővérrel szakmáról, karrierről, kihívásokról, az osztály mindennapjairól beszélgettünk.
Pályaválasztás, továbbtanulás, váltás
Elemi és általános tanulmányait zeneiskolában végezte, nyolc évet hegedűt, négy évet zongorát tanult, majd a középiskolát a Református Kollégiumban folytatta – osztotta meg Makkai Réka, aki szerint a pályaválasztás kezdetén az egészségügy még nem szerepelt a terveiben. Tizedik osztályos korában ismerte meg a férjét, általa került kapcsolatba az egészségüggyel, hiszen anyósa gyermekgyógyászati asszisztensként dolgozott.
Az egészségügyi posztlíceum elvégzése után hét évvel tért vissza az egészségügy világába: a kórházi poliklinika gyerekgyógyászati rendelőjében kezdett el dolgozni. Mivel férje zenész, úgy döntöttek, valakinek kiszámítható kell hogy legyen az állása, és azért esett a választás a járóbeteg-ellátásra, hogy rendszeresen otthon tudjon lenni.
Tizenöt-tizenhat év munka után iratkozott be az asszisztensi egyetemi képzésre, 2024 májusában pedig a felnőtt pszichiátriai osztályon kezdett el dolgozni mint főnővér. Éles váltás volt, új feladatok vártak rá, osztályon sem dolgozott azelőtt, éjszakai beosztásban is csak a koronavírus-járvány idején. Hozzájárult a döntéséhez, hogy az egyetemi képzés alatt egy olyan nagyszerű oktatójuk volt, aki szívén viselte az egészségügy ezen ellentmondásos és sokszor megbélyegzett ágát. Amikor elkezdett az osztályon dolgozni, tulajdonképpen az általa oktatott és megismertetett tantárgy öltött „testet”.
Közelebb a páciensekhez
Noha főnővérként főképp adminisztratív feladatokat lát el, a szakma egyik legfontosabb, legszebb elemének a betegekkel felépített kapcsolatot tarja – hiszen az asszisztensek azok, akik nap mint nap hidat képeznek a páciensek és az orvosok között. Átsegítik őket a nehéz pillanatokon, csökkenthetik a kórházi környezet okozta szorongást, enyhíthetik a kiszolgáltatottság érzését.
A pszichiátria több szempontból eltér más kórházi osztályok működésétől. A felvételek egy része tervezetten, beutalással vagy önkéntes alapon történik, ugyanakkor előfordulnak krízishelyzetek is, amikor a beteg állapota sürgős beavatkozást igényel és mentő vagy hatóság közreműködésével kerül az osztályra. Ilyen esetekben a hozzátartozók gyakran bizonytalanok, nem tudják, hogy hová fordulhatnak információért vagy segítségért. Ebben a helyzetben az ápolók és asszisztensek kiemelt szerepet töltenek be: nemcsak a betegellátásban, hanem a családtagok tájékoztatásában és támogatásában is fontos feladatuk van.
Nagyobb terheltség, kivételes feladatok
A felnőtt pszichiátriai osztályon – nemcsak az asszisztensek, hanem a teljes ápolószemélyzet számára – jelentős adminisztratív teherrel jár a mindennapi munka, az ápolási feladatok mellett számottevő a dokumentációs kötelezettség is. Az osztály sajátossága, hogy nem végeznek invazív beavatkozásokat, például műtéteket, sebkezelést vagy kötözéseket, az ellátás elsősorban gyógyszeres terápiából, egyszerűbb kezelésekből, valamint a betegek vizsgálatokra kíséréséből áll.
A beavatkozások helyett inkább a folyamatos pszichés és kommunikációs jelenlét jelent kihívást. A páciensek gyakran fordulnak kéréseikkel az ápolókhoz, ami türelmet, empátiát és folyamatos odafigyelést igényel. Az egyensúly megteremtése a betegek igényei és az adminisztratív feladatok ellátása között mindennapos feladat. Emellett sürgősségi helyzetek is előfordulnak, amikor a teljes személyzet összehangolt munkájára van szükség.
A csapatmunkát ugyanakkor erősíti a nővérek, betegápolók és beteghordozók közötti jó együttműködés. Különösen a betegápolók szerepe meghatározó, hiszen jól ismerik a pácienseket, és gyorsan, hatékonyan tudnak reagálni a felmerülő helyzetekre – emelte ki Makkai Réka.
Főnővérként munkájának jelentős részét vezetői és adminisztratív feladatok teszik ki, de koordinálnia kell a napi működést, egyeztetnie és kapcsolatot tartania más osztályokkal. Részt vesz a viziteken, valamint a kezelések és vizsgálatok megszervezésében és nyomon követésében. Irodája nyitott, a munkatársak bármikor fordulhatnak hozzá kérdéseikkel vagy megoldandó helyzetekkel.
Otthonosabbá tenni a környezetet
Az osztály negyven ággyal működik, a kihasználtság változó, általában nem éri el a teljes telítettséget. A betegek többsége visszatérő páciens, jellemzően alkoholhasználati zavarokkal, depresszióval vagy egyéb pszichés problémákkal élők.
A gyógyszeres terápia mellett az osztály az utóbbi időszakban nagyobb hangsúlyt fektet a pszichoszociális és rehabilitációs jellegű foglalkozásokra is. Ennek részeként bevezették az ergoterápiát és a csoportterápiát, amelyeket a betegek kifejezetten pozitívan fogadtak.
Az ergoterápia – más néven tevékenységterápia – kreatív, alkotó jellegű foglalkozásokra épül, amelyek az alkotás örömén keresztül segítik a szorongás oldását, valamint fejlesztik a finommotoros, kommunikációs és kognitív készségeket, továbbá támogatják az önismeretet és az önkifejezést. A foglalkozásokat pszichológusok vezetik, kisebb csoportokban kézműveskedésre, rajzolásra, festésre vagy zenehallgatásra van lehetőség.
A csoportterápiák során hasonló problémákkal küzdő betegek dolgoznak együtt szakképzett terapeuták irányításával. A biztonságos, elfogadó légkör lehetőséget teremt a tapasztalatok megosztására, ami csökkenti az elszigeteltség érzését és erősíti a reményt. A közös beszélgetések során a résztvevők igyekeznek feltárni nehézségeik hátterét, és együtt keresnek megküzdési stratégiákat.
A foglalkozások népszerűsége a személyzet számára is megerősítést jelent, hogy érdemes ezeket a programokat továbbfejleszteni és bővíteni.
Új páciensek felvétele viszonylag ritka, a betegek többsége visszatérő. Az elmúlt közel három év során a személyzet – köztük a főnővér is – név szerint megismerte a legtöbb ellátottat, ami megkönnyíti a közös munkát és az ellátás megszervezését. A visszatérő páciensek számára az osztály működése ismerős és kiszámítható, ami elősegíti a beilleszkedést és hozzájárul a gördülékenyebb működéshez.
Az elmúlt években több infrastrukturális fejlesztés is megvalósult: felújították az osztály helyiségeit, valamint korszerűsítették a konyhát és az ebédlőt. Az épület ugyanakkor régi, és az is nehezíti a napi munkaszervezést, hogy az osztály külön épületben található.
Szégyen, elutasítás
Sajnos gyakori, hogy a pszichés betegeket a családi környezetben is elhanyagolják, szégyellik a rokonság, a barátok, ismerősök előtt, nem viszik időben orvoshoz, nem követik a gyógyszeres kezelés betartását, és ezért a páciensek súlyosabb állapotban kerülnek vissza az osztályra.
Mivel nincs megfelelő egészségügyi nevelés, az emberek nem ismerik fel időben, ha gond van. Pedig apró jelekből is lehet következtetni arra, mert az, hogy az ember néha kedvetlen, rossz a közérzete, teljesen természetes, ha viszont már hosszabb ideje tart ez az állapot, az vészjelzés kell hogy legyen. Ám az emberekben sajnos működik a szégyenérzet, idegenkednek a pszichiátertől, mert félnek, hogy milyen következtetésre juthat. Makkai Réka szerint el kellene lassan jutnunk oda, hogy ne bélyegezzük meg a pszichiátriai betegségben szenvedőket.
A főnővér tudatosan törekszik arra, hogy a munkát ne vigye haza. A családi környezet számára támaszt jelent, lehetősége van megosztani élményeit és feszültségeit, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az otthoni idő ne a munka folytatásáról szóljon. A múlt év tavasza óta tudatosan alkalmazza azt a szemléletet, hogy nem minden feladat igényel azonnali megoldást, és ami halasztható, azt másnap is el lehet végezni. Főnővérként azonban nem tudja teljesen kizárni a munkát a magánéletéből, hiszen adódhatnak olyan helyzetek az osztályon, amelyek sürgős beavatkozást vagy döntést igényelnek.
Komoly lelki terhet jelent számára – és a munkatársak számára is –, amikor olyan betegekkel találkoznak, akik ugyan rendelkeznek családi háttérrel, mégsem számíthatnak valódi támogatásra. Előfordul, hogy a távozás után nincs, hová menniük, vagy hozzátartozóik nem vállalják a gondozásukat. A sepsiszentgyörgyi osztály akut ellátást biztosít, ezért a betegek hosszú távú benntartására nincs lehetőség. A krónikus ellátást nyújtó intézmények – például a kézdivásárhelyi osztály – férőhelyei ugyanakkor korlátozottak, ami további nehézségeket okoz az elhelyezésben.
(A gyógyítás szolgálatában rovatunk a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház és a Háromszék együttműködésével készül.)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
