Ahogy a nyugati keresztények mind messzebbre jutottak délre és keletre, nem csupán új kultúrákkal, de új lényekkel is találkoztak. A hihetetlen és halálos szörnyetegekről szóló történetek útibeszámolókon, legendákon, bestiáriumokon keresztül szivárogtak haza Európába, hogy elképesszék és szórakoztassák az olvasókat, akik maguk soha nem látták volna ezeket az állatokat. A lények leírása mellett gyakran az is szerepel, miképp végeznek áldozataikkal.
A középkori írásokban szereplő fantasztikus szörnyek közül sok a görög–római mitológiából származik. A hétköznapi állatok, mint például az áspiskígyó mellett megjelennek hidrák, kentaurok és szirének is. De a világ távoli peremén még a megszokottat sem szabad készpénznek venni. Ezeken a titokzatos tájakon, amiket például a De rebus in Oriente mirabilibus (A Kelet csodái) című könyv ír le, még a tyúkok is képesek megölni:
Szarvas kígyók, hatalmas hangyák és kannibálok is várnak ott, írja a szerző, és ezek még csak a kisebb lények:
Ha minden ilyen veszélyes és kész megölni az embert, miért utazzunk egyáltalán? A gazdagság kézenfekvő válaszként szolgál. A messzi földekkel való kereskedés a pompás áruk mellett pompás történetek forrásául is szolgált, és a rémisztő szörnyekről szóló mesék kéz a kézben járnak a mesés kincsekkel – néha arannyal és drágakövekkel, néha szerényebbekkel:
Bár a borskígyók légből kapottak, valódi lényekről szóló beszámolók is érkeztek az utazókon és kereskedőkön keresztül, és ha némelyek kissé zavarossá is váltak az elbeszélések során, másokból kicseng az igazság. A Kelet csodáival azonos kéziratban fennmaradt (fiktív) levélben, amelyet Nagy Sándor írt Arisztotelésznek (Epistola Alexandri ad Aristotelem), a hadvezér katonáit támadás éri, amint ismeretlen vizekben úsznak:
Bár a levél Nagy Sándora kétszáz embert veszített csak a vízilovak miatt, azt is leírja, hogy eddigre akkora vagyont gyűjtött be, ami elég volt egész seregének fegyverzetét és páncélját bearanyozni. Ez és a hódítás dicsősége elég ok volt szembeszállni a halálos fenevadakkal.
A Liber Monstrorum (Szörnyek könyve) a klasszikus mítoszok történeteinek leírása mellett az Egyiptomban utazókat fenyegető krokodilokról is ír:
Krokodil, ahogy a Worksop bestiárium miniatúrafestője elképzelte
A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai című könyvében egy évszázaddal később a híres utazó leírja a Távol-Kelet elképesztő gazdagságát: aranyat, ezüstöt, kelméket, de az ott rejtőző veszélyeket is. Kuidzsu leírásában beszél a veszedelmes oroszlánokról (valószínűleg tigrisekről):
Bár a Közel-Keletre vagy még távolabbra induló középkori utazó nem sok gyakorlati információt kaphatott ezekből a történetekből, a halálos fenevadakról szóló történetek rendkívül szórakoztatóak voltak azok számára, akik csak karosszékükben ülve indultak útnak. A Kelet csodái, Nagy Sándor „levele” és a Szörnyek könyve mind helyet kaptak egyetlen hatalmas, szörnyekkel foglalkozó könyvben, az úgynevezett Beowulf-kéziratban, Marco Polo Utazásai pedig olyan népszerűek volt, hogy mintegy 150 példány maradt fenn belőle, ami igen jelentősnek számít.
Az egzotikus tájak halálos állataira kíváncsi európaiak szerencsés esetben meghívást kaphattak egy főúr vagy király menazsériájába, személyes állatkertjébe. A londoni Tower gyűjteményét János király idején alapították, és a középkor hátralevő részében oroszlánoknak, leopárdoknak és hasonló állatoknak adott otthont. Még a messzi Skóciában is felbukkantak fantasztikus lények: Dunnottar kastélyában az Earl Marischal egy oroszlánt tartott, bár annak ordítása állítólag rendszeresen megzavarta a grófnő álmát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
