A 0808 napon érdemes kissé absztrakt témát elővetni.
Sok nyelv eleve szükségesnek tartja a jövőbeli múltat külön kategóriaként kezelni.
A magyar nyelvi logikától ez teljesen idegen. Amikor még voltak magyar igedidők, azaz nem csak a mostani 2 vagy 3 igeidő volt (azért írom így, mert a magyar jövő idő kérdése vitás), hanem volt egy sokkal „fejlettebb” rendszer 7 igeidővel (befejezetlen jelen, befejezett jelen, befejezett múlt, befejezetlen múlt, határozatlan múlt, régmúlt, jövő – ezekből mára maradt a két jelen, a befejezett jelenből lett a mai múlt idő), akkor se volt jövőbeli múlt.
Míg pl. a latinban ez egy alapvető idő (futurum perfectum) volt, ahogy a mai angolban is az (future perfect), de eleve minden indoeurópai nyelvben ez létezik, csak egyesekben kihalt (pl. a szláv nyelvekből kihalt, egyedül a bolgárban maradt meg).
A magyar nyelvi logika szempontjából ez lényegtelen: ami még nincs, az nincs, s nem számít, hogy lesz a jövőben, nem akarja a magyar külön kifejezni, hogy az múlt lesz a jövőhöz képest. A magyar ezt egyszerűen kifejezi a szövegkörnyezettel, s kész.
Lásd a Biblia hivatalos latin foirdításában azt a Jézus-mondást, hogy „aki kardot ragad, az kard által vész el” – ez magyarul két darab jelen idő, semmi gond. Miközben az eredetiben – mármint a latin verzióban, nem akarok görög eredetivel különcködni, az végképp senki se érti – az áll, hogy „qui acceperint gladium gladio peribunt” – a pereo ige (magyarul: elpusztul, megsemmisül, elvész) folyamatos jövő idő, hiszen egy jövőbeli esemény – „el fog pusztulni” -, de az accipio ige (magyarul: megkap, megfogad, elfogad, elvesz, megragad) már befejezett jövő idő, mert azt jelzi, ez az esemény megelőzi a másikat. Szóval aki a jövőben kardot ragad, ahhoz képest egy jövőbeli időpontban fog elvészni, ezért kell a „ragad” szót befejezett jövőbe tenni.
Persze mondható az, hogy ez felesleges. De végülis minden felesleges. A kínaiban pl. még többes szám sincs, a kínai nyelvi logika azt mondja: úgyis tudni lehet a szövegkörnyezetből, hogy valami egy vagy több (persze ha valaki nagyon akarja, tud többesszámot mondani kínaiul is egyes esetekben, de nem alapvető része ez a rendszernek, kb. mint ahogy a magyarban nincsenek nemek, de lehet ezt is kifejezni egyes esetekben, ha az ember odatesz nőre utaló szót egyes szavak mögé, de attól még, hogy van „tanárnő” szó, nincs a magyarban nyelvtani nem).
Amikor nagyon ki kell fejezni ezt a jövőbeli múltat, a magyar kifejezi, valamilyen kötőszóval jellemzően, lásd „addig” „amire”, s társai.
Míg a latinban pl. rendkívül fontos volt ezt nyelvtanilag kifejezni, ma ez a modern nyelvekben sokkal kevésbé van. Ahol van is ilyen igeidő, ott is jóval korlátozattabb a használata. Az általam rendes szinten ismert nyelvek közül ilyen igeidő angolul, spanyolul, bolgárul van. Az említett Jézus-mondás spanyolul azonban nem használja ezt az igeidőt, a „ragad” szó szimplán kötőmódban van, az „elvész” van csak jövő időben. Angolul a helyzet hasonló, csak ott kötőmód sincs. Bolgárul is ez van. Konkrétan a mai angolban, bolgárban, spanyolban a befejezett jövő idő szintre csak az ilyen „addigra” típusú mondatokban használatos.
Pedig maga a fogalom rendkívül fontos. Itt az előrelátás egy sajátos verziójával van dolgunk. Arról van szó, hogy az alapján ítélünk, hogy a mai cselekvést/történést a jövőbe helyezzük képzeletben, de úgy hogy a jövőben múlt legyen, s megnézzük az eredményét. Könnyebb, mint az egyszerű jövőbelátás, mert itt csak egyetlen dolgot nézünk meg.
De honnan jutott eszembe mindez? Természetesen a politikából. A napokban néztem Lendvai Ildikó kommunista cenzor szakember, majd sikeres ballib politikus életinterjúját a Soros Magyar Hangja csatornáján:
Azonnal szembetűnő: az ex-politikus intelligens, okos, de teljesen hiányzik belőle a jövőlátás képessége. Ahogy előadja saját tevékenységét, különösen azt a részét, amikor már hatása is volt az eseményekre, abból teljesen látszik az ami a magyar politikában szabvány szinte: a sodródás az eseményekkel, a pillanat kezelése, s minden stratégiai gondolkodás teljes hiánya.
Még olyan vélemény is kialakult a magyar közéletben, hogy ilyen a modern politika, kormányozni kell és nem tervezgetni, sőt: akinek víziói vannak, az beteg.
Pedig nem, hiába él a polgári-liberális gondolkodás folyamatosan a jelenben, kizárva jövőt és immár múltat is, ez egy teljesen haszontalan politizálás. Ahogy az ember elzüllik, ha napról napra él, nincsenek tervei, álmai, úgy a társadalom is.
Tulajdonképpen ez a Zorbán titka. Ellenségei túl gyengék. A hagyományos ballibek teljesen azok, ők eleve rettegtek, nehogy valaki megvádolja őket stratégiával, mert ez a marxizmusban is megvolt, így menekültek ettől. De a mostani talpramagyarok is ezt teszik, valamiféle „ne legyen semmilyen oldal, legyen józan ész” típusú hamis koncepció alapján. Ezért van ennyire könnyű dolga a Zorbánnak.
Miközben írtam ezt, persze utána néztem más mit ír erről, mármint a nyelvtani részt illetően. Meglepetés: a magyar Wikipédia engem is megemlít. Esküszöm, nem én tettem be, nem is tehettem be, ki vagyok tiltva onnan 10+ éve.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
