A közéleti, közösségi, társadalmi kép a férfiakról alig változott. Ők a kiváltságosok, akikről a világ szól, és ők ezt el is várják, nők heverjenek – mit nők! az egész világ! – a lábaik előtt, és egyáltalán… Nekik csak a saját egójuk a fontos, kerül amibe kerül ez másoknak. De tényleg így van ez?
A héten jelent meg a Nők Lapja azon cikke, mely azt taglalja, hogy a női igények, szükségletek mennyire láthatatlanok a társadalom számára pl. az orvostudomány, az irodai klíma, vagy az autók töréstesztjei során a férfiakéhoz képest. Az alcím is ez volt: láthatatlan nők.
Írja ezt az az újság, mely már a szocializmus alatt bő hátszéllel indult és több évtizednyi munkája során nagy népszerűséget, olvasottságot és anyagi hátteret épített ki magának – tehát rengeteg emberhez elér. Amely évtizedek óta a nők problémáit teszi láthatóvá. Amikor a blog.hu – n is egymást érik a női bloggerinák, és feminista blogok, amikor a baloldali újságírókhoz bejáratosak a feministák, amikor a Netflix woke feminizmussal van tele, amikor… lehetne még sorolni. Láthatatlanok a nők? Akkor nézzük meg ezt férfioldalról is.
Ki hallott arról, hogy a befejezett öngyilkosságok áldozatai közt négyszer annyi a férfi, mint a nő? Hogy a “diadalittas, saját hatalmával kéjelgő” férfinép ennyire “jól” érzi magát a bőrében, hogy a hálálba menekül a saját élete elől?
Ki hallott arról, hogy a háborús áldozatok 93% – a férfi? Ez most, az Ukrajnai háború idején szinte húsbavágó nekünk is, hisz magyar testvéreinket elhurcolják a Kárpátaljáról harcolni – és meghalni. A frontra kerülő ukrán katonák túlélési ideje 4-7 nap! A legtöbbjük egy héten belül meghal.
Ki hallott arról, hogy az iskolaelhagyók zöme fiú, hogy a tanárok előítéletesen osztályoznak, ha tudják, hogy fiú írta a dolgozatot, hogy már a lány csecsemők arcát tovább nézik, és több együttérzést kapnak a környezetüktől, mint a fiúk? Hogy a kapcsolati erőszak gyermekáldozatai 66%-ban fiúk? Mégis az Isztambuli Egyezmény őket külön kiemeli, mint okítandó csoportot, mert kiemelkedő szerinte a felelősségük a lányok/nők elleni erőszakban.
Ki hallott arról, hogy a kapcsolati erőszak során a férfiak ugyanannyi, vagy valamivel még több erőszakot kénytelenek elszenvedni, mint a nők? Hogy a tipikus erőszakforma, amikor férfi bánt férfit? Hogy a férfiak eldobhatóak, lásd az egészségipart, ahol a férfibetegségek szűrésének propagálása nem megszokott, bezzeg a női szűrések rendkívül támogatottak.
Hol közismert az a tény, hogy a halálos munkahelyi balesetek áldozatai 92% – ban férfiak? Miért nem tudunk az építőiparban létező női kvótákról? A bányászatban létező női kvótákról? Miért van, hogy a legveszélyesebb munkákat még mindig férfiak végzik? Hogy a hadkötelezettség nem általános háború esetén, hanem csak a férfiakra terjed ki?
A családban megbecsült helye miért csak a nőknek van? Őket támogatja kedvezményes hitellel az állam, őnekik nem kell szja-t fizetni bizonyos gyermekszám után.
Miért, hogy a bíróságok válás után messze túlnyomórészt az anyáknak ítélik a szülői felügyeleti jogot? Hogy sok esetben anyukának bemondásra tényként kezelnek dolgokat, míg apuka bizonyítékait (!) nem veszik figyelembe? Miért, hogy ugyanazért a törvényszegésért a férfiak háromszor (!) akkora büntetést kapnak, mint a nők?
Miért van, hogy ha valaki klasszikus férfiértékeket vall, szinte azonnal megkapja a nyilvánosságban, hogy ő toxikusan férfias? Miért, hogy a toxikus nőiségről még csak nem is hallott a közvélemény, holott rengeteg nő van ilyen, és a női egót duzzasztó nyugati világ sorra termeli ki őket. Nem véletlen, hogy aki megteheti tőlünk nyugatra, inkább távoli országokból hoz feleséget magának, mert ők még klasszikus női értékeket vallanak, és aszerint is élnek.
Tehát: hol láthatatlanok a nők? És hol vagyunk láthatóak, mi, férfiak?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
