Kedvenc feltörekvő nevettetőnk megújulva, friss erővel tért vissza a köz életébe, hogy a nem egyöntetű sikert arató szerkesztőségi hólyagoskodása után ismét meglepje az álmélkodó közönséget önnön végtelen butaságával.
Sajnálatos tény: a lakossági fórumozásban, mint politikusi-előadói műfajban utoljára talán a megboldogult Horn Gyufa elvtárs remekelt a haladó tábor hősei közül. Habár ő is szerzett néha kellemetlen pillanatokat népes táborának, és az akkori aljas propagandisták jóvoltából mi pedig felhőtlenül kacaghatunk azokon a remekbe szabott műsorszámokon, amikor kicsit megrogyva bár, de törve nem, akadozó nyelvvel hábiztizett valami nehezen kibogozható bölcsességet az életről és a világmindenség titkairól. Régi vágású elvtárs volt, na. Nemcsak együtt lélegzett, hanem együtt is ivott az ő népével.
Utána viszont csak az űr maradt a baloldalon, se egy hiteles populista, se egy kedves kis alkoholista, aki könnyedén megérti magát mind a lakótelepek, mind a vidéki rozsdaövezetek közönségével. Utolsó mohikánként Szanyikapitány ugyan sokáig tartotta magát, de aztán ő is Brüsszelbe távozott a Borbarát Borozóból, ahol azóta is boldogan éli az életét a hasonló cipőben járó Junckerek között.
Nem csoda hát, hogy Fegyőr Andrisék se remekelnek a lakossági fórumokon, kimaradt egy generáció, nincs kitől eltanulniuk a köznéppel való keveredés műveletét.
A másik probléma a végtelen önhittségre alapozott kontraszelekció. Oké, tudom, ez kincstári politikaelméleti duma, de nem véletlenül vannak azok az ifjúsági szervezetek, amik a pártok mellett/alatt működnek. Néhány év szorgalmas plakátolás, aktiviskodás, filléres külsős bizottsági tagság alatt azért csak kiderült Ikszről és Ipszilonról, hogy buta-e mint a tök, vagy esetleg komolyabb feladatokat is rá lehet bízni, mittomén, egy pohár víz kiszállítását az adott miniszternek, miközben az fontoskodik valami szalag átvágása közben.
Ezt ügyesen megspórolták maguknak az egyetemi szemináriumokról és apu elintézte szakmai gyakorlatokról kikerült kis budai zsúrfiúk, akik eközben mindenkinél okosabbnak, mindenkinél műveltebbnek érzik magukat, és felkészítve érzik magukat a világ irányítására, mivel hát sikeresen levizsgáztak BA-n szociológiaelméletből, ami ugye olyan a politikusi szakmához, mint a rugtan a mérnöki pályához.
Az ominózus dadogós lakossági fórumot megelőzve a mi Andrisunk a 24-hu-nak adott interjút, ahol a haladó sajtóra jellemzően olyan féltő óvatossággal megfogalmazott kérdésekre kellett válaszolnia, mint a hogy vagytok. Ott kijelentette, nem elbújtak, hanem visszavonultak gondolkodni és tervezni a következő akciójukat, egy percig nem bánták meg az origós rajtaütést. Lelkük rajta, viszont a rákövetkező napon összehozott kínos dünnyögés és nyűnyögés, amit Bakó Beáéknak sikerült prezentálnia, arra mutat, hogy talán korai volt még az ismételt napvilágra lépés, maradni kellett volna még azokon a mikroadományokból összehozott babzsákokon egy picikét tervezni, gondolkodni.
Például végre kitalálhatnák, hogy kik ők és mit akarnak, ami amúgy a legfontosabb tétel volna, ha egyszer politikusnak álmodták magukat. Ez nem szakpolitika, ez az alapja a későbbi szakpolitikának, és ehhez még beszélgetni, ismerkedni, problématérképet rajzolni se kell.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
