Kiemelten fontos lesz a hatékony együttműködés a Balaton élővilágának megőrzésén dolgozó intézmények, a térség önkormányzatai és a helyi szervezetek között – hangsúlyozta a most kinevezett Szári Zsolt Balázs, a Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztos az InfoRádiónak. Szerinte vizsgálni kell a Balaton vizét, mert jelenleg a tó letisztult vize a halállomány számára nem optimális, ez csak a fürdőzők számára kellemes.
„Sajnos a sok bába között elveszik a Balaton, aminek van igazságalapja” – fogalmazott az InfoRádióban a tó élővilágának megóvásával kapcsolatos feladatok ellátására kinevezett miniszteri biztos. Szári Zsolt Balázs leszögezte, egyik pillanatról a másikra nem fog tudni mindenen változtatni, ugyanakkor nagyon szeretné, ha az elmúlt időszak problémái annak rendje és módja szerint lennének kommunikálva.
„Dolgozni fogunk azon, hogy akár a vízminőség megóvása, és az ezzel kapcsolatos gondot feltárása–előrejezése nyomon követhető legyen” – ígérte, amiben több stratégiai partner, köztük a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet segítségére is számít, hogy minél pontosabb képet lehessen kapni a magyar tenger vizében jelenleg zajló folyamatokról.
A vízminőséget aktualitását illetően, illetve a tavalyi komoly algásodással kapcsolatban Szári Zsolt Balázs úgy fogalmazott, rengeteg téves információ (is) eljutott a nyilvánosság számára, hiszen az algavirágzás hátterében számos indok áll. Köztük a Balatonba befolyó vizek minősége, amit a jövőben szinte percre pontosan szeretnének monitorozni, amire már vannak elképzelések és javaslatok. A másik problémakör, ami bár tudott, azonban „rendesen körbe kell járni”, a Balaton üledékében felhalmozódott szerves anyagnak a kérdése. Mindehhez a legutóbbi kor sokat tett hozzá, különösen a foszfor tekintetében, ami az elsődleges kiváltója,
„fő bűnöse” az időnként fellépő algavirágzásnak
/* (c)AdOcean 2003-2018, portfolio_hu.Infostart_2018.mobile_site.cikkek.banner_cikkozi_extra */
ado.slave(‘adoceanindexhuokdtbqijve’, {myMaster: ‘dBfmGy0C0lT8mfY5Mfg2WBNH8U_KL2dR9EYdt6o1mXz.47’,
onServerEmission: function(){document.getElementById(„y-adoceanindexhuokdtbqijve”).classList.add(„uysdfa6ds”);},
onServerEmissionEmpty: function(){}
});
– tette hozzá a miniszteri biztos. Vagyis a kotort anyag elhelyezése komoly állami feladat lehet, ami a 60 ezer hektáros vízfelület tekintetében nem kis problémát jelent.
Szári Zsolt Balázs az InfoRádió érdeklődésére arra is kitért, hogy a Balaton növény- és állatvilága már a múlt évszázad közepe óta is igen komoly változáson esett át, például nagyon sok helyütt, köztük a tihanyi párszakasznál, végleg eltűnt az ősnádas. Tudni érdemes továbbá, hogy mióta megtörtént a nádaratás a tó déli szakaszán a vasút kiépítésekor az 1860-as években, majd rá néhány évvel később megépült a siói zsilip, szabályozandó a vizet, hogy ne mossa el a vasúti töltés, azóta nagyon
nehéz helyzetben van a Balaton, amihez legfeljebb már csak igazodni lehet, de változtatni nem
– magyarázta a miniszteri biztos. Egy–egy élőlénynek, vagy épp a horgászoknak, hajózóknak kedvezhetettnek a körülmények, de ez a Balaton egész élővilágára tekintettel már közel sem igaz.
A szakember az InfoRádiónak nyilatkozva arra is emlékeztetett, hogy miután a balatoni halászat hét éve megszűnt, a tóban élő halak hasznosítói kizárólag a horgászok maradtak. Mindez annyiban jelent változást, hogy előbbiekben nem igazán fajspecifikusan fogták ki az állatok, tehát vannak olyan fajok, amelyek sokkal kihasználtabbak, mások kevésbé. Éppen ezért vizsgálni kell majd, hogy az elmúlt 10-15 év óta tapasztalható letisztult vízben a halállományok vajon hogyan is érzik magukat, ugyanis
„a halak nem örülnek neki, ha csapvízben kell tengődniük”.
Ami a tó fajszerkezetét illeti, Szári Zsolt Balázs szerint tisztán látható az a változás, ami az utóbbi évtizedekben történt. Mint mondta, a 60-as években voltak olyan betelepítések, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük, köztük a busáénak sem, ami
„az egyik legnagyobb gengszter, stresszor”
a Balaton halállományát illetően, miután fölfalja az őshonos halfajoknak a táplálékbázisát. Állományuk azonban érezhetően csökken, tekintve, hogy egy reofil, vagyis folyóvízi halfajról van szó, ami a szaporodását is ott végzi, így végül ki fognak halni. Hasonló a helyzet az üvegangolna-fronton, már csak azok az egyedek vannak a tóban, amelyeket 1991-ben, vagy előtte lettek kihelyezve. Előkerült viszont a süllő, amelynek – a kecskerák és a menyhal mellett – az utóbbi invazív faj okozta a vesztét korábban.
„15-20 év múlva már ebben is rózsásabb képet láthatunk majd, aminek elsősorban az őshonos fajok örülhetnek.”
A halállomány pótlását illetően Szári Zsolt Balázs hozzátette: a pontyok esetében nincs gond, az említett süllő már kényesebb kérdés, hiszen igen erős kihasználtság alatt volt mindig is. Momentán csak a horgászok termelik ki a fajt, ami a fogási adatokat tekintve évi 60-80 tonna lehet a tó letisztult víze, és az évek óta tartó kormoránnyomás mellett.
Gasztronómia
A miniszteri biztos elmondása szerint a 2000-es években az akkori társaság hivatalosan néhány tonna süllőt fogott ki a Balaton vizéből, miközben a tóparti vendéglőhelyek forgalmi adatai szerint szezononként akár 80-100 tonna is fogyott. Vagyis a Balaton soha nem tudta kitermelni a szükséges mennyiséget. Ez az helyzet azonban sokat nem romlott azzal, hogy megszűnt a halászat.
Kiemelte továbbá, hogy várhatóan ebben a hónapban az unió is rábólinthat, hogy a balatoni hal, mint oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termék jelenhessen meg a piacon. „Itt elsősorban a ponty és a sülő a lényeges” – emelte ki végezetül a szakember.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
