Magyarázzák majd ők a bizonyítványt!
A Sziget nagyjából abban a pillanatban veszítette el az ártatlanságát, amikor pénzt kezdett termelni, azaz lényegében a megvalósításakor, azonnal. Szabadságról és függetlenségről beszélt akkor a bülbülszavú SZDSZ, amely saját hirdetőfelületeként fogta fel a Diákszigetet. Ahol rengeteg ember összegyűlik, ráadásul fiatalok, a liberálisok azonnal megtalálják, miért kell egy hét együttlét. De ma már nem 1993-at írunk, az SZDSZ meghalt és újraéledt, de az eszme, amelyet hirdetett, örök. A társadalom átgyúrása, újraértelmezése, szépen becsomagolva zenébe, táncba és közösségi élménybe. Ma is ugyanaz zajlik, mint egykoron, a Sziget gyermekkorában, csak sokkal-sokkal profibban és sokkal több pénzből gazdálkodva. Ma is előjönnek a kötelező körök, persze homoszexuális párral reklámozzák a szórakozást, szivárvány hirdeti a befogadást, csak ez az elmélet ne volna olyan őrületesen átlátszó és vadul politikai.
Vajon erről szól az egyhetes buli? Nagyon kérdéses, mennyire koncentrál az átlagos szigetlátogató a közéleti kérdésekre a koncertek és a sörözések idején. Akármennyire is eltorzult a világ és lett a befogadható környezetből egy teljesen virtuális massza, a való élet ma is nagyon hasonlít a régmúlthoz, azaz a buli az buli, jókedv, nagy röhögések a barátokkal, szerelmek és szenvedély, új ismeretségek, könnyen feledhető kalandok. A liberálisok kreatívjai hisznek abban, hogy a közös mulatozás kihozza az emberből a szunnyadó politikust, de ezt legfeljebb a könyvelők hiszik el, meg azok, akik a Facebookon élik az életüket. A Sziget nem válik politikai tényezővé, még ha ekként is próbálják eladni. Félmillió ember elmegy oda, kifizeti a horrorisztikus belépőt, átlényegül egy hétre álnomáddá, elhiszi, hogy most ő a szabadságot tapasztalja meg, majd hazatér és folytatja az életét, teljesen ugyanúgy, mint az egyhetes élmény előtt.
Rengeteg a külföldi, hollandok és franciák tömegesen árasztják el a Hajógyári-szigetet és Budapestet ezekben a napokban. Jól szituált fiatalok vastag pénztárcával, akik az üzlet gerincét jelentik, ők a célcsoport, a fizetőképes kereslet. Ezek a srácok meghallgatják a világsztárok koncertjeit, majd esetleg elmennek egy magyar banda előadására, és felismerik, nahát, itt vadkeleten is van zene, jó zene, itt is van élet. Kicsit kinyílik a világuk, a vastag falú nyugati buborék, amelyet kipukkasztani szinte lehetetlen, de a lángos és a fröccs mindenképpen segít a tisztánlátásban. Elmúlt már az az idő, amikor ájult tisztelettel felnéztünk az okos és művelt Nyugatra, ahol tudnak zenélni és élni. Mi is tudunk zenélni és élni, van egy saját életmódunk, ami nem olyan, mint a tiétek, nézzétek meg, okuljatok belőle, ha akartok, vagy egyszerűen csak érezzétek jól magatokat! Ebbe az életmódba belefér, hogy az itteni aktivisták fújják a saját lufijukat, megdolgoznak azért a pénzért, amit onnan, tőletek kapnak, és végül sok-sok cikk születik majd arról, hogy Magyarország egy fasiszta diktatúra. Ez egy ilyen világ, ilyen hazug és kegyetlen, hogy a számtalanszor teljesen alap nélkül bírált és bántott Magyarországot ennyire lehet szeretni külföldiként is. Mert egy ilyen átmulatott hét után talán minden bulizó elismerheti, ez egy jó hely.
A pénz többsége természetesen a fasiszta diktatúrából Amerikába fog elcsordogálni, hiszen ez nem egy magyar cég rendezvénye, de Budapesten tartják, és az a sok ember nem a profittal foglalkozik, hanem az élményekkel, amelyeket itt szerzett. Az aktivisták majd elrendezik a saját tanácskozásukon, mit értek el a szabadság nagy szigetén, és leadják a megfelelő helyekre a megfelelő jelentéseket. Magyarázzák majd ők a bizonyítványt!
Borítókép: illusztráció (Forrás: Sziget Festival Official/Facebook)
Sitkei Levente – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
