Ahogy azt az Aleppó környéki csaták is mutatják, az eddigieknél is nagyobb zűrzavar jellemzi a szíriai harctéri történéseket. A legtöbb aktuális jel Törökország és a szaúdiak vezette öbölbéli olajmonarchiák nyílt katonai intervenciójára utal.
Már tavaly év végén napvilágot láttak olyan hírek, miszerint egy százezres, szaúdi vezetésű szunnita arab erő készülődik, hogy Irakban és Szíriában legyőzze az Iszlám Államot (IÁ), s egyúttal – vagy inkább valójában – gátat vessen az iráni–iraki–szír síita együttműködésnek, mely tavaly ősz óta Oroszország nyílt katonai támogatásával megszilárdította a szír elnök pozícióit.
Bár ekkora, háborús nagyságrendű hadműveletek láthatóan nem bírják az Obama-adminisztráció nyílt támogatását, egyes hírek szerint egy amerikai republikánus héjákból álló delegáció bátorítólag hatott az arabokra. Az orosz harci gép lelövése miatti orosz–török szembefordulás ráadásul tovább építette ezt a „koalíciót”, a különbség csak annyi, hogy itt a kurd erőkkel szembeni fellépés szolgáltatja a hivatalos intervenciós indokot.
Szaúdi gépek Törökországban
Ma már ott tartunk, hogy szaúdi harci gépek települtek a törökországi Incirlik légi támaszpontra, és Rijádban bejelentették, hogy az ország északi részén húsz állam katonái gyülekeznek a „térség valaha volt legfontosabb katonai manőverére”, melyet az Észak mennydörgése fedőnév alatt bonyolítanak le. Biztos, ami biztos alapon egyre többször beszélnek az IÁ vegyifegyver-használatáról.
Az intervenció menete valószínűleg az lenne, hogy Törökországból kiindulva a légicsapások mellett különleges erőket telepítenek a visszaszorulóban lévő szíriai szunnita arab lázadócsoportok mellé. A következő fázis a már említett, jelentősebb szárazföldi erők támadását jelentené.
Az, hogy a terveknek része-e a nyílt konfrontáció a szír kormányerőkkel, illetve az azokat támogató irániakkal, esetleg az orosz légierővel, egyelőre rejtély. Nem kizárt, hogy inkább csak menteni akarják, ami menthető, és bíznak abban, hogy jelenlétük elejét veszi a további kormányoffenzívának és az orosz légicsapásoknak.
Délen lenne a gond
A beavatkozás kezdeti fázisa minden további nélkül megkísérelhető. A nagyobb volumenű invázióval – mely katonailag kellemetlen helyzetbe hozhatná az oroszokat – azonban vannak súlyos problémák. Míg északról a NATO második legnagyobb – török – hadereje vélhetően gyorsan el tudná érni célkitűzéseit, délről a szaúdiaknak és szövetségeseiknek át kellene kelniük Irak IÁ ellenőrizte, sivatagos délnyugati csücskén, ahol az infrastruktúra rendkívül szegényes.
Az sem mellékes, hogy a szaúdiak már most is le vannak kötve Jemenben, és állítólagos koalíciójukban többen – például a logisztikailag fontos Jordánia – óvatosságra intenek, amerikai vezető szerepet sürgetve. Azon kívül azonban, hogy Washington erre nem hajlandó, a közelgő elnökválasztás miatt is egyre kevésbé tud egységes és határozott üzeneteket küldeni. Pedig azzal számolniuk kell, hogy ha Ankara és Rijád „túlnyújtózkodik”, a lehetséges iráni és orosz reakciók őket sem hagyják érintetlenül.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 16.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
