Férfi és női véleményformálókra is igaz amiről beszélek. Épp egy Nől Lapja Café cikk csapta ki a biztosítékot: “Tele az internet selejtes férfiakkal“. Nem az első cikk és nem is az utolsó, amelyik kritikát fogalmaz meg velünk, férfiakkal szemben. Trendi lett a nyilvánosság előtt akár pocskondiázni minket, olyat mondani például, hogy ha a gyerekem fiú lett volna, abortáltattam volna. Ellenben a nőkkel szembeni kritikának nincs terepe a médiában és a közbeszédben.
A trend nem csak a nőknek szóló lapokban jelenik meg: akár a Telex vagy az Index is lehoz férfiellenes felhangú cikkeket, a HVG szerint pedig 2017 – ben a Parlament előtti Isztambuli Egyezmény ratifikálása elleni tüntetésünk veszélyes és nőellenes volt. Konok Péter véleménye az volt, hogy egyenesen a nőverés jogáért álltunk ki. – Van ilyen jog? Micsoda? A Balkánon élünk Konok Péter szerint?
Nem azzal van baj, ha bármelyik nemmel szemben kritika fogalmazódik meg, akár a nyilvánosságban is. A fejlődés az élet része, és igazán fejlődni leginkább kritikák által lehet.
A baj az, hogy a kritikák egyrészt egyirányúak – és ez a fő gond -, másrészt akár ordénáré és vérlázító stílusban történik. Egyenesen bujtogatás a férfiak ellen. Ám ez még legyen, végül is az, hogy ki min sértődik meg eléggé szubjektív, és van, ami az egyiknek vérig sértő, az a másiknak csak őszinte és egyenes.
DE – ha kritizálni merünk nőket, vagy csak egy (1) nőt is nyilvánosan, az már nőgyűlöletnek számít, és patriarchális nőelnyomó, nőbántalmazónak lesz beállítva a megfogalmazója.
Nézzük csak a fenti példát! Képzeljük el, hogy ilyen cikk jelenne meg, hogy tele az internet selejtes nőkkel! Amennyiben nálunk jelenik meg, semmi gond, az internet nőgyűlölő sarka megint böfögött egyet, szándékos és mély hallgatással teszünk róla, hogy minél kevesebben ismerjék meg ezt a véleményt. De ha olyan helyen jelenne meg, ami nagyforgalmú, akkor elindulna az össznépi visítás Mérő Verástul, Antoni Ritástul, hogy nőket bántalmaznak a “nagy, magyar, fehér férfiak”.
Egyszerűen ha férfi vagy, nem panaszkodhatsz! Kussolni kell, vagy megbélyegeznek. Maradi, múltban ragadt, boomer, nőgyűlölő, és vérciki aki ilyet tesz. No és persze a gyengeség jele. Márpedig férfiként minden erkölcsi rossz legmélye ha érzelmileg gyengének, védelemre és támogatásra szorulónak mutatkozol. Ezt igényli a köz, a média, de csak míg meg nem kapja. Miután megkapta, rögtön agyonhallgatja, elnéz a feje fölött vagy kigúnyolja.
Mekkora kettősmérce ez már!
Szintén idetartozik, hogy az általam bár kritizált, de igen tisztelt Nők Lapja is évtizedek óta teret enged a lágy, gondoskodó férfiasság pozitív propagálásának, – ami jó – de a keménységtől, konfrontációtól nem félő, céltudatos férfiasságról csak egyszer olvastam, és akkor is elítélő módon. Megint csak- ez máshol is nyomon követhető: légy érző szívű apuka, de a család feje már ne! Láthatjuk szinte bárhol a médiában.
Felmerül bennem a kérdés: vajon nem az egyenlőség, felnőttség jele lenne, ha a nők nem élveznének valamiféle rejtett védelmet és egyoldalú összezárást a média felől? Milyen éretlen dolog, hogy őket csak pozitív színben lehet feltüntetni, ellenben az akaraterős, határozott férfiideál és férfiak mind macsók, rejteni valók, és egyébként is: Atyaisten! Pedig a legtöbb nő ilyen férfira vágyik nedves álmaiban, de Isten mentsen, hogy fiaink elé ezt a példát tegyük!
A mai társadalmi nyilvánosság és média egyértelműen kiskorúként kezeli a nőket, akiket nebáncsvirágkokként kezel, míg a férfiakat valamiféle félistenként, akiket két vállra kell fektetni kíméletlen érzelmi ökölcsapásokkal. Eszükbe nem jut, hogy szövetségesek is lehetnénk, illetve de: ha női cipősarkak alá hajtjuk a fejünk. De ezt is csak hirdetik, mert ha megtesszük, végünk van – önmagunk előtt is, de onnantól fogva már ők sem kérnek belőlünk.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
