Kulturális háború

Kulturális háború

Jelen cikk alapjául Békés Márton: Kulturális hadviselés c. könyve első fejezete szolgál. Közhelyes kijelentésnek számít ma már, hogy kulturális háborúban állunk, a kulturális hadviselés folyamatos. Aki nem képviselteti magát benne, nem hallatja a hangját, az lemarad, meggyengül, léte is veszélybe kerül, hiszen életének szellemi alapjait kezdik ki a többiek. 

Ma, amikor nyomul a woke, a radikális feminizmus, az LMBTQ propaganda, akkor nekünk, klasszikus értékeket valló embereknek, férfiaknak és nőknek sem szabad csendben maradnunk. Ma már nem elég, ha szerényen éljük az életünket, hallgatólagosan követjük szüleink nyomdokait. Ha pusztán így teszünk, akkor gyermekeinket elhódítják tőlünk, meggyőzik, hogy az életformánk elavult, ósdi és ki nem próbált utakra csábítják őket.

Csak két hatalom létezik a világon: a kard és a szellem. Hosszú távon azonban a szellem mindig meghódítja a kardot.” – Bonaparte Napóleon

Nekünk ez utóbbival, a kultúra fegyverévek kell élnünk, és terjesztenünk gondolatainkat, értékeinket, életünk tapasztalatait.

Karl Hess szerint: “a társadalom nem más, mint amikor az emberek együtt kultúrát hoznak létre.” Minden a kultúrából indul és oda tér vissza. A kultúrához pedig a kulcs a nyelv, ami meghatározza a gondolkodásunkat és azon keresztül a tetteinket is. Akié az értelmezés hatalma, azé a vezető hatalom, ezért is kell odafigyelni rá, hogy átvesszük-e ellenlábasaink értelmezési kereteit. Saját fogalmainkat kell elterjesztenünk, hogy másokat a mi oldalunkra állítsunk. Ennek jó eszköze a közösségi média, az ottani tartalomgyártás és a vitákban való részvétel, ahol álláspontunkat ismertetni tudjuk.

Maga a politika sem nélkülözheti a kulturális támogatottságot, hiszen ha nincsenek a képviselőinek mély támogatottságuk az adott társadalom kultúrájában, akkor hatalmuk tiszavirág életű lesz, és addig sem probléma és akadálymentes. Hatékonysága megkérdőjeleződik.

A kultúrharc a kulturális hegemóniáért folytatott küzdelem. Fő szabálya a Bibliából idézve: “Az Ige testté lesz.” (János 1,14) Ebből következik minden. A kultúráért folytatott küzdelem tízparancsolata így néz ki:

I. A gondolat vezet.

II. A szellemé a felsőbbség az anyag felett.

III. Minden a szélesen értelmezett kultúrában gyökerezik.

Hírdetés

IV. A kultúra kulcsa a nyelv.

V. Az értelmezés hatalma a legerősebb uralmi eszköz.

VI. Semmi sem történik a politikában (közéletben) ami előzőleg ne zajlott volna le a kultúrában.

VII. A gazdasági gondok politikai problémákban gyökereznek, amelyek kulturális okokra vezethetők vissza, ezek pedig antropológiai/teológiai kérdéseket vetnek fel.

VIII. Kulturális hegemónia nélkül nem lehet stabil, tartós és maradandó politikai rendszert működtetni. 

IX. A korszaképítés a politikai rendszer neki megfelelő kulturális keretbe ágyazását jelenti.

X. A kulturális hegemónia megteremtése türelmes, kitartó, hosszú távú stratégiát igényel.” – Békés Márton

A kulturális hadviselés eszköztára a meggyőzés, a széleskörű társadalmi konszenzus létrehozása, ellenkultúra kialakítása a jelenlegi túlságosan nőpárti, feminista értelmezési keretrendszer helyett. Ez csakis aprólékos, szívós munkával érhető el. A közösségi médiában követni, nézni, olvasni kell a férfijogi tartalmakat, lájkolni, kommentelni és megosztani. Így biztosítható, hogy minél többekhez eljusson az ilyen fajta tartalom, és minél több szimpatizánst gyűjtsünk egybe.

Célszerű provokálni, bár tapasztalat, hogy sok esetben az igazság legszelídebb kimondása is elegendő provokáló erővel bír. Provokáció nélkül sajnos a mai ember ingerküszöbe nem érhető el és a médiazajban elvész a férfijogi információ. A küzdelem mégis inkább áztató eső, mint villámló nyári zápor, a szellem  mondanivalója csak fokozatosan szivárog le a hétköznapi valóságba.

Egy sikeres mondat fontosabb egy nyertes csatánál.” – mondta Ernst Jünger, aki tizenhét évnyi katonáskodás után vonta le ezt a következtetést.

Írj, érvelj, vitázz, hallgasd meg teljesen a másikat, ezzel kiveszed a lendületet belőle, de értelmezési keretrendszerét ne vedd át, készíts tartalmat a közösségi médiába, oszd meg mások hasonló tartalmait, lájkolj, kommentelj – és mindezt szívósan, kitartóan. Ha mind így teszünk, a társadalom átalakul.

Hajrá, kulturharcra fel!


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »