Bár ezek a karavánok sokkal kevésbé népesek, mint az Európa felé haladó afrikai vagy közel-keleti migránscsoportok, ennek ellenére figyelemre méltó jelenségről van szó.
Az elmúlt napokban folyamatosan érkeztek a hírek arról, hogy Közép-Amerikából több ezer fős migránskaravánok haladnak Mexikón keresztül az Egyesült Államok határa felé. Bár ezek a karavánok sokkal kevésbé népesek, mint az Európa felé haladó afrikai vagy közel-keleti migránscsoportok, ennek ellenére figyelemre méltó jelenségről van szó, amelynek a célja azonban nem egészen világos.
Vajon Donald Trump elnököt kívánják helyi demokrata párti politikai ellenfelei megbuktatni? Esetleg az amerikai nagytőke szeretne olcsó munkaerőhöz jutni? Vagy csupán a washingtoni konszenzus, illetve a drogbárók által tönkretett országok lakosai megelégelték az otthoni szegénységet és működésképtelen államot, és ezért keltek útra? Vagy valami egészen más ok áll a háttérben?
Ezek a migránsok alapvetően Honduras, Guatemala és Salvador térségéből indultak el, és ha jobban belegondolunk, minden okuk meg is volt arra, hogy otthagyják szülőföldjüket. Ezek az országok pár évtizede még tipikus, ugyan nem virágzó, de azért úgy-ahogy működő banánköztársaságok voltak, ahol a nagy amerikai vállalkozások a helyi politikusok támogatásával hatalmas ültetvényeken trópusi gyümölcsöket termeltek exportra.
Az ültetvényeken persze kizsákmányolták a helyi munkaerőt, és a helybéli politikusok is eléggé korruptak voltak, hogy politikailag és gazdaságilag is támogassák az amerikai nagytőkét. A kilencvenes években, a hírhedt washingtoni konszenzus előírásait követve, a közszolgáltatásokat, az energia- és a bankszektort éppúgy privatizálták Latin-Amerikában (elsősorban észak-amerikai nagyvállalatoknak), mint ahogy az hazánkban is történt a rendszerváltást követő években.
A XX. század végén, a washingtoni konszenzus negatív hatásaira adott válaszként egész Latin-Amerikában megerősödtek a baloldali politikai mozgalmak, amelyek azonban éppen úgy nem tudták sem a korrupciót, sem az egyoldalú gazdasági függést felszámolni, mint a korábbi kormányok.
A helyzetet csak súlyosbította, hogy az Egyesült Államok folyamatosan támogatta pénzzel és fegyverrel a korrupt helyi politikai elitet a baloldallal szembeni harcban, aminek nyomán olyan helyzet alakult ki, hogy vagy (az egyébként szintén korrupt) baloldali kormányokat támadták a jobboldali gerillák, vagy fordítva, a jobboldali kormányok álltak a baloldali gerillák fegyveres támadásai alatt.
A helyzetet súlyosbította, hogy pár éve az Egyesült Államok növekvő kábítószer-kereslete miatt ez a latin-amerikai térség helyi, de feltehetően az Egyesült Államokból irányított és szervezett drogkartellek uralma alá került, és ennek nyomán az egy lakosra jutó gyilkosságok száma már világrekordokat döntöget.
Honduras, Guatemala és Salvador gazdaságának a legjelentősebb bevételi forrását ma a kábítószer-termelés és -csempészet mellett az Egyesült Államokban élő rokonok pénzhazautalásai jelentik. Ezen három közép-amerikai országban az egy főre eső nemzeti jövedelem – a milliárd dolláros kábítószerüzlet ellenére – az egyik legalacsonyabb a világon. Ugyanakkor a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek is kirívóan nagyok, és ezért nem meglepő, hogy az erőszak, a bandaharcok, a gyilkosságok, sőt a népirtás határát súroló incidensek is mindennaposak ma a térségben.
Tehát minden okuk meglenne e közép-amerikai országok polgárainak, hogy felkerekedjenek és otthagyják hazájukat. Ugyanakkor van néhány érdekes, hogy ne mondjuk, gyanús körülmény is a karavánok körül. Először is, a Mexikón átvágó karavánok „élcsapatát” az észak-amerikai liberális demokrata párti politikai elitnek oly kedves LMBTQ, azaz férfi vagy női homoszexuális, illetve bizonytalan nemi identitású emberek szervezett csoportja jelentette, amely elsőnek érte el az Egyesült Államok határát, azt állítva, hogy „nemi identitásuk miatt üldözik őket otthon”, és ezért politikai menedékjogot kérnek.
Annak ellenére történt ez, hogy Latin-Amerikában az erős katolikus hagyományok miatt a nemi másság kérdése korántsem olyan trendi téma, mint a fejlett, gazdag centrumországokban, és ezért ezen emberek tömeges üldöztetése is elég valószínűtlen.
Továbbá az is érdekes a karavánnal kapcsolatban, hogy ugyan eredetileg gyalogszerrel indultak el a migránsok, de menet közben sok esetben autóbuszokkal szállították őket az Egyesült Államok határára, és számtalan „segítő” is csatlakozott már hozzájuk. Ugyancsak érdekes, hogy viszonylag kis számuk ellenére (összesen ugyanis a jelek szerint nem érik el ma a tízezer főt sem), a liberális világsajtó elég nagy érdeklődést mutat az ügy iránt, külön kiemelve az LMBTQ-csoport jelenlétét azon belül.
De végül is mi lehet a migránskaraván valódi kiváltó oka? Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a Trumpban minden rossz okát látó észak-amerikai liberális, demokrata párti politikusok a fő felelősök abban. Nyilván az elsősorban az észak-amerikai pénzemberek által elviselhetetlenné tett közép-amerikai gazdasági és politikai helyzet is felelős a karaván útnak indulásáért. A helyi, egyre inkább elviselhetetlen életkörülmények is nyilván kifelé taszítják ezeket az embereket, az észak-amerikai liberális demokraták pedig segítenek is nekik elérni az Egyesült Államok határát.
De végül a nagy nyertesek azok az észak-amerikai tőkések lesznek, akik olcsó, nem követelődző munkaerőhöz jutnak (elsősorban a globalizáció során a perifériákba nem kitelepíthető személyes szolgáltatások terén), illetve azok a drogbárók és azon észak-amerikai támogatóik, akiknek ezek a bevándorlók, illetve azok lezüllő gyermekei új, stabil kábítószerpiacot fognak jelenteni.
Árva László
A szerző közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
