Nem csak a Harry Potter rajongók, hanem az ókori Egyiptom, Kína, India, Mezopotámia, Asszíria, Róma, a kelta és a germán hitvilág tanulmányozói is egyetértenek abban, hogy a jóslást minden korszakban komolyan vették. A jövendőmondás a mágia szerves részét képezte, amelynek során az előjelekből, az ómenekből és a természetfeletti világokból érkező sugallatokból a médium csodás módon információkhoz juthatott a jövőt illetően.
Anyagelvűséget, információéhséget és spiritualitásfóbiát dresszírozó paradigmák csíráit ülteti el bennünk a „rendszer”, a hatalom, a mainstream és a számos vallási irányzat. Csűrik-csavarják a szentkönyvek jelentéseit, mintha legalábbis azok eredetiek lennének, s közben mindent, ami ősi, ami antik, ami spirituális, de nem az ő gyökereiket táplálja és éljenzi, azt megvetéssel és kiközösítéssel büntetik. Nagyjából így süllyedhetett az ördöginek és félelmetesnek beállított „mágia” szintjére a jóslás és a jövendőmondás. Ily módon erősítenek rá a sztereotípiákra minduntalan a babonaság látszatát keltve és tudatosan lejáratva az egyes ősi civilizációk szakrális tudását a mai hatalmon lévők. Számít ez? Nos, ha nem volna jelentősége, akkor nem írnék róla.
Szeretném, hogyha nem vásári mutatványosok, fondorlatos csalók és saját meggazdagodásukat kereső emberekkel azonosítanánk a valódi, autentikus jósokat. Mert abból, hogy mi jelenleg nem értjük, hogy miként voltak képesek a madárjósok isteni jeleket kiolvasni a madarak röptéből, még nem következik, hogy sarlatánok lettek volna. Ez egy gondolkodásmódbeli hiba.
A logika éppen azt diktálja, hogy ha egy jós hamis jóslatot adott, vagy tévedett, akkor sok esetben az életével fizetett balfogásáért. Ez inkább azt alapozza meg, hogy nem kuruzslók vagy kontárok voltak a jósok, hanem szakemberek, méghozzá képességekkel bíró, áldott személyek.
A béljósok például vérét vették az áldozati bárányoknak és a belsőségeikből jósoltak. Ők voltak a haruspexek. A madarak röptéből olvasókat auguroknak hívták. A madárjóslat egyébként sokkal kedveltebb volt a béljóslásnál Rómában. A jósok nem próféták voltak, ahhoz nem voltak elég „nagyok”, hanem szerényebb segítők, akik másként láttak az időben, mint a szokványos emberi tudat. De nem csak a rómaiak, az etruszkok is alkalmazták az állati belsőségekből való jóstudományt.
Az augurium vagy auspicium volt a madárjóslat. A jóslások alapját egy jó vagy rossz isteni előjel (prodigium) képezte. A szokatlan vagy megmagyarázhatatlan jelenségekből lehetett következtetni az istenek szándékára: a jós botjával kijelölte az égtájakat, elmondta a fohászt és várta az isteni jelet, ami lehetett a madarak feltűnése, röpte, vagy valamilyen természeti jelenség.
A jóslások fontos kelléke volt a lituus, a madárjósok csomótlan, görbe botja. Ez mutatópálca gyanánt is szolgált. A jóslásokat felszentelt helyen tartották, ahol rendszerint oltárt is állítottak, így mindenki jól láthatta, hogy pontosan mi történik.
A béljósló áldozatnéző, illetve tágabb értelemben jós, vagyis jelmagyarázó volt. A nevet egyesek a görög hiero (szent dolog) szóból eredeztetik, mások szerint a haruga (hostia, áldozat) szóra vezethető vissza. A haruspexek ismerték a disciplina Etrusca-t, az etruszk jóslás tudományát is.
A haruspexek hivatalos tisztet töltöttek be a római állam vallási szervezetében. A béljósokat Claudius császár szervezte 60 tagú kollégiummá, élükön a magister publicus állt. Feladataik közé tartozott a csodajelek gondozása, az istenek haragjának megengesztelése, a villámsújtotta helyek gondozása (a helyet elkerítették és juháldozatot mutattak be), továbbá az állatok nemesebb részeinek (máj, tüdő, szív) vizsgálata (extispicina).
Zeusz szent ligetében Dodona (ősi jóshely Epiruszban) papjai a fák leveleinek susogása alapján értelmezték a jövőt. Őket azzal vádolták, hogy kétértelmű jóslatokat adtak, holott ők éppen a jövő komplexitása miatt több lehetőséget tártak a mindenkori kérdező elé. Miért? Mert a jövő nem statikus, hanem képlékeny. Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk befolyásolni.
A perzsáknál, az asszíroknál és valószínűleg a magyaroknál is előfordult a lóáldozat rítusa, amely egy szakrális jelenség volt. A ló zsigereiből mind a sámánok, mind a táltosok jövendőt mondtak és vérét elfogyasztották. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy itt nem barbarizmusról, hanem egy okkult ténykedésről volt szó, amelyen alkalmasint a nép sorsa múlott.
Mezopotámiában agyagból kiégetett birkamájformákat találtak, amelyek anatómiailag eltérő jellegzetességeket mutattak, Az archeológusok rájöttek, hogy a sumérek a kosok máját, beleit és egyéb belsőségeit használták jövendöléseikhez. Minden rendellenesség valamilyen eljövendő eseménynek felelt meg. A máj jobb oldala volt a szerencse forrása, míg bal oldala a szerencsétlenségé.
A Földön szinte nem találunk olyan kultúrát, ahol egy időben ne jósoltak volna a házi- vagy vadállatok belsőségeiből. A szarvasmarha, a birka és a csirke előkelő helyet foglalt el ebben a sorban. Mindenekelőtt a májnak és a beleknek jutott kitüntetett szerep a jóslás folyamán.
Manapság a tealevélből, a kristálygömbből, a kávézaccból, vagy a számítógép által generált jóskártyákból igyekeznek megtudni a jövőt az emberek. Ebből számomra az következik, hogy dolgozik a tudatalattijukban egy program, amely az égi és a sorsszerű jeleket kívánja értelmezni a maga sajátos módján. Úgy vélem, hogy ez az ösztön minden lehetséges módon utat akar törni magának, még ha olykor gyerekes megoldásokra is sarkall bennünket. Ámbátor minden tettünk magamagát minősíti.
Boldog napot!
The post Különleges jóslásfajták – az égi jelek értelmezése! appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
