A választások közeledtével, amikor a politikai hírek dömpingszerűen ömlenek mindenki arcába, a témával kapcsolatos beszélgetések is megszaporodnak. Ez az az időszak, amikor olyan emberek is bele-beleszólnak a belpolitikába, akik amúgy nem minden nap foglalatoskodnak vele, ami pedig nekünk természetes – a politikai hírek naponta történő átnyálazása – nekik idényszerű. Őszintén szólva egyáltalán nem lennék a helyükben, s, ha csak a média által nyomakodóan arcunkba tolt két nagy politikai pólust ismerném, rövid úton elidegenednék az egésztől, úgy, ahogy van.
Mindezekkel együtt is egyre több apolitikus ember van Magyarországon – a fiatalok körében a legtöbb – amely a Fidesz-baloldali (ál)ellenzék tengely tükrében szintén teljesen érthető. Manapság a fősodor, a két nagy pólus divatbemutatót tart, abból is egy elég megkeseredett fajtát, olyan ételeket népszerűsít, amikről tényleg csak a legnaivabbak hiszik el, hogy rajta vannak a "kedvencek" étlapon, vagy a Parlamentben szócsatáznak – olyan igazi hangos-hangzatos, de valójában üres és semmitmondó módon. Utóbbit mindig szívesen hasonlítom össze két világháború közötti parlamenti felszólalásokkal, amelyeket időről időre át kell futnom valamiért. Legtöbb ilyet pár éve, szakdolgozat írás közben olvasgattam, és már akkor feltűnő volt az a szakadék, amely az akkorit elválasztja a jelenünktől, s talán jelen sorok írójától furcsán hangozhat, de még a korabeli szociáldemokraták felszólalásai is ésszerűbb, patriótább hangnemet ütöttek meg, mint sok jelenlegi.
A baj már csak az, hogy úgy igazán, ez az ország ennél nem százszor, hanem ezerszer jobbat érdemelne. Manapság azt a kort éljük, amikor a politikából egyre kiábrándultabb társadalmat a "politikus is ember" szlogennel próbálják visszacsalogatni a szavazófülkébe. "Lám, ez a Karácsony turkálóból szedi az ingjeit (pontosabban a felesége), milyen jó gyerek lehet!" Vagy éppen: "Orbán Viktor borostásan, pörköltszaftos ruhában kívánt boldog életet egy házasodni készülő párnak, hát milyen nagyszerű, emberközeli dolog ez!" A sort még folytathatnánk.
Mielőtt bárki félreértené, egyáltalán nincs probléma az emberközeli – vagy bölcsebben fogalmazva inkább emberközelibb – politikuskép megteremtésére való törekvéssel, de az erre tett kísérletek inkább tűnnek egy erőltetett, tragikomikus bohózatnak, mint valódi és őszinte próbálkozásnak. Minden egyes megnyilvánulásból érződik az az izzadságszag, ahogy a PR-nagyokosok kidülledő halántékkal törik a fejüket a következő "akción", ahol aztán most már "nagyon megmutatják" a publikumnak, hogy "mennyire, de mennyire átlagemberek" a "politikai elit" tagjai. Csakhogy ez pont nem az a műfaj, ahol lehet hazudni. Illetőleg lehet, de sokkal jobban kirajzolódik, mint egy parlamenti felszólalásban, ahol amúgy is több rutinnal rendelkeznek, ha maszatolásról van szó. Olyannyira "túltolják" azt a bizonyos "biciklit", amely a kevésbé tapasztalt olvasók körében is szekunder szégyenérzetet válthat ki. Egyszerűbben fogalmazva: nem a közvetlenséggel, vagy az emberközeliséggel van probléma, hanem az erőltetettséggel, az őszinteség teljes hiányával, amely az egész politikai légkört áthatja. Ugyanis senki nem fogja elhinni, hogy tök természetesen mászkál Orbán Viktor pörköltszaftosan, vagy, hogy Jakab élvezettel majszol parizert, amelyet olyan alapanyagokból állítanak elő, hogy az már az emberi fogyasztásra való alkalmasság határát súrolja.
De hát milyen őszinteséget vagy következetességet is várhat az ember például olyanoktól, akik szívfájdalom nélkül állnak össze bárkivel, csak azért, hogy a hatalom közelébe kerülhessenek? E garnitúra távozása persze már nagyon kívánatos lenne, de aki azt hiszi, hogy a "szebb jövőt" a szivárványkoalíció fogja elhozni, az meg is érdemli a sorsát. Ha a magyar társadalom záros határidőn belül nem szünteti be a két nagy politikai pólus között való kizárólagos gondolkodást, ha elfogadjuk azt a két oldalról támadó népbutító mantrát, hogy Orbán a "jobboldal", a szivárványkoalíció pedig "az ellenzék", akkor ebben az országban nemhogy "szebb jövő" nem lesz, de még közepesen ócska sem.
Jövőre viszont sok múlik rajtunk is. Lehetőségünk van megteremteni egy jobboldali radikális parlamenti erőt, amely alkalmas lehet arra, hogy a kétpólusú (ami valójában egy) rendszert megbontsa. Ez mindannyiunk elemi érdeke, tegyünk érte!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Ui.: Akinek nem volt elég, az itt szemezget parlamenti felszólalásokból.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
