Pozsgay Imre, államminiszter egyet értett a Bős-nagymarosi Vízlépcső megépítésével.
Kövér László, 1988:
„Ki mellét kidüllesztve, fejét felszegve büszkén vállalja (akárcsak az ötvenes években) a nagy tettet, ki szemét várja, hogy leülhessen. A felfedezheted az igennel szavazók között a Politikai Bizottság tagját, az államminisztert:: Pozsgay Imrét is. Nem a KB ülésén a reformok mellett harcosan kiálló felszólalók között ne keresd – ott nem volt. Itt sem a párt – és kormányzati minőségben van jelen, hanem mint a magyar nép képviselője, s e minőségben egyetért a népszavazás szükségtelenségével, a BNV megépítésével.” (Forrás FIDESZ Hírek, 1988. október)
Mosonyi Emil, a Magyar Királyi Vízerő Hivatal vezetője 1942-ben jelölte ki a Nagymarosi duzzasztás helyét. Magyarország kormányzója ekkor Horthy Miklós volt és miniszterelnöke Kállay Miklós. Ekkor Magyarországnak még nem diktáltak a szovjetek, tehát a tervezett nagymarosi vízlépcsőt sztálinista műnek nevezni ostobaság.
Az MSZP és az SZDSZ frakció hátba szúrta Nemcsók Jánost, hogy a Nagymaros felépítésére felvett osztrák hitel maradék részét 3. 4 milliárd Schilling lenyúlható legyen.
Horn Gyula, a vízlépcső ügyében meg akart egyezni. Ez lehetetlenné tette volna a 3.4 milliárd Schilling ellopására összeáll bűnszövetkezet tolvajlását.
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
