Vésetekkel díszített, 120 ezer éves szarvasmarhacsontot fedeztek fel Izrael középső részén, Ramla közelében – jelentette a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a ynet.
A kutatók szerint az ábrázolás, amelyet egy őstulok csontjába véstek, az eddig ismert legrégebbi absztrakt szimbólum a Földközi-tenger partvidékén. A mintegy 4 centiméter hosszú bemetszéseket élesített kovakővel készítették.
A középső paleolitikumból nagyon ritkának számítanak a köveken vagy csontokon található szimbolikus ábrák.
A jeruzsálemi Héber Egyetem, a Haifai Egyetem és a CNRS francia kutatóintézet-hálózat kutatói együtt jutottak arra a következtetésre, hogy a mindkét oldalán törött csonton látható hat mély, hosszú és párhuzamos metszet szimbolikus vagy spirituális jelentéssel bír.
A metszetek meglepő módon teljes egészében megőrződtek Izrael középső vidékén, a Júdeai-felföld nyugati lejtőin, Ramla várostól keletre. Az emberi tevékenységből származó kőedények és állati csontok együttesében felfedezett csont a Levante vidékének legkorábbi, és a világ egyik legrégebbi eddig felfedezett vésett emléke.
A csontról írt tanulmányt a Quaternary International című tudományos folyóiratban tették közzé. A Neser-Ramla nevű régészeti lelőhelyet néhány évvel ezelőtt fedezték fel egy helyi kőbányában, ahol egy hat éve megjelent tanulmány szerint a moustieri kultúrához tartozó, a középső paleolitikumban élő vadászó-gyűjtögető csoport tagjai éltek.
Az ásatás helyszíne vadászati táborként vagy vadászat utáni találkozóhelyként szolgált, ahol az állatokat levágták. A csont az őstulokhoz, egy ősi marhafajhoz tartozott – a modern szarvasmarha korai rokonához, – egy olyan állathoz, amely ezen a területen nagyon gyakori volt akkoriban.
A tudósok háromdimenziós szkenneléssel, valamint hasonló vésetek mikroszkópos elemzésével és kísérleti előállításával elemezték a bemetszett csontot, és megállapították, hogy a véséshez kovakőből készült eszköz megmunkált csúcsát használták.
A leghosszabb metszés 42 milliméter, a legrövidebb 38 milliméter hosszú, és kizárt, hogy véletlenül kerültek a felületre. Rájöttek, hogy megalkotójuk jobbkezes volt, ahogy az eddigi kutatások szerint az abban a korban élők 90 százaléka.
„Az összes vágás azonos mélységű és alakú, és mindegyik ugyanabba az irányba mutat, ugyanazzal a mozdulattal készítették. Ez azt jelezheti, hogy a bemetszéseket egyazon személy készítette egymás után, együltében” – vélik a tudósok.
A metszett ábrát szándékosan hozták létre, de bármiféle látható haszon vagy szükségszerűség reménye nélkül. Célja nem világos: firkálás, illusztráció, numerikus jelölés vagy szimbolikus ábrázolás. A tudósok szerint absztrakt, szimbolikus ábrázolásról van szó, amelynek egykori jelentését egyelőre nem lehet megfejteni.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
