Kovács Zoltán
kormányszóvivő
Miniszterelnöki Kabinetiroda
Tisztelt Szóvivő Úr!
December 30-án irodájához (Kormányszóvivő Iroda) három kérdéssel fordultam.
Azt írtam, az előző nap a francia France Inter közszolgálati adó a világ két olyan „iszonytató” helyét mutatta be, ahol szörnyű sorban élnek az emberek. Az első Kerepes, a második Uganda óriási menekülttábora volt.
Kerepest Florence La Bruyere, a francia Libération napilapnak régóta ismert, a folyamatosan erősödő fasizmustól élete minden percében évtizedek óta Budapesten reszkető tudósítója mutatta be. Ebben elmondta, ahogyan korábban a szélsőjobboldali gárdisták terrorizálták azon falvakat, ahol többségükben cigányok laknak, ma ugyanezt teszi Orbán Viktor hivatalos cigánypolitikájával.
E-mailemben megkérdeztem, miért nem indítanak végre jogi eljárást követségeink az illető országokban a Magyarországról szóló hazug, hazánkat és népét, valamint kormányát súlyosan és alaptalanul vádló, a hírfogyasztókban ellenünk izzó gyűlöletet keltő hírek terjesztése miatt?
Második kérdésem az volt, vajon kaptak-e közszolgálati adóink bármilyen tiltó utasítást, amiért azok rendre tartózkodnak attól, hogy a magyar nyilvánosságnak bemutassák azon valós eseményeket, amelyek súlyosan sértik a „demokratikus alapértékeket” a nyugati országokban? Azaz, hogy helyszíni tudósításokban mutassák be a nyugati „demokráciák” saját sajtója által gondosan titkolt tényeit. Ahogyan e nyugati országok médiumai folyamatosan mutatnak be bennünket helyszíni tudósításaikban is, a tényszerűségre törekvés minden igénye nélkül.
A harmadik kérdésem pedig az volt, ha ilyen utasítás nincs, akkor ez azt jelenti-e, hogy Önök elégedettek-e a közszolgálati adók és a Magyar Távirati Iroda ilyen, immár 26 éve folyó ilyen irányú gyakorlatával?
13 nap gondolkodást követően, aláírás nélküli válaszukban ezt írták:
„Minden ilyen jellegű hír kapcsán megtesszük a szükséges lépéseket, illetve minden, a rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk a nagykövetségekkel együttműködve.
Amennyiben további kérdése van, Kormányszóvivő úr szívesen áll a rendelkezésére egy rövid telefonos interjú formájában.”
Mivel ennek pontosan az ellenkezőjét tapasztalja a nyilvánosság, elragadtatva a nem várt igentől, interjút kértem Öntől.
(Levélváltásunk részleteivel nem akarom untatni, de ha kívánja, azokat teljes egészében közzéteszem.)
Nem akartam hinni a szememnek, amikor megjött a boldogító igen, mely szerint Ön január 19-én interjút ad a fenti, azaz olyan témában, amelytől – tapasztalatom szerint – a kormányzat illetékesei éppen úgy húzódoznak választ adni, mint az olyan kérdésekre, amelyek a jobboldali szavazók régóta kielégítetlen elvárásait fejezik ki.
Segíteni akarván az interjúban, elküldtem hivatalának a Russia Today két jelentésére utaló linket, amelyek arról szólnak, hogy Németországban a hatóságok azonnal „gyűlöletkeltésért” indítottak büntetőeljárást (sokak szerint ráadásul alaptalanul) egy orosz televíziós újságíró ellen.
Ami nekem azt mutatja, tarthatatlan az az érv, hogy Németországban csak azért nem lépünk fel jogi úton a Magyarország, népe és kormánya ellen tények meghamisításával gyűlöletet keltő tudósítások és cikkek ellen, mert ez az ottani jogrendszerben lehetetlen. De ugyanez vonatkozik a nyugati világ más országaira is, amelyekben soha diplomáciai kirendeltségeink nem indítottak eljárást. Ha pedig igen, akkor arról elfelejtették tájékoztatni a nyilvánosságot. Említettem azt is, rá fogok kérdezni arra is, hogy miért kell Makkay Lilla stockholmi nagykövetünknek a nyáron távoznia, holott ő az, aki a legbátrabban szállt szembe a svéd sajtóban a bennünket rágalmazó ottani médiumokkal.
Irodájától ismét jött válasz. Hogy azt a neve megadásától Ön tudja miért rettegő, anonimitásba burkolódzó személy, iróasztal, szekrény vagy migránshelyettesítő robot írta, nem tudom, de az üzenet az volt, hogy az interjú lemondva, mert arra az időre Önnek „betetettek egy fontos értekezletet”. Újabb időpontot nem jelölt meg a közlés fogalmazója, illetőleg továbbítója.
Több évtizedes tapasztalatom alapján arra következtettem, hogy az interjú soha nem fog létrejönni.
Amennyiben tévedtem, kérem, jelezze, és örömmel állok rendelkezésre egy új időpont egyeztetésére, hiszen oly annyi megválaszolatlan kérdés van, amelyeket a jobboldali szavazóik magánbeszélgetéseken igen sokszor feltesznek egymásnak, és azok megválaszolatlanul maradtak.
Ezeket az Önöket kérdező ellenzéki sajtó a világért sem tenné fel, hiszen oly boldogok, hogy mindannak, amire én rákérdeznék Önnél, azoknak ők a tényleges haszonélvezői. Például annak, hogy míg kiváló jobboldali személyiségek munka nélkül tengődnek, Önök komoly összegekkel támogatnak balliberális múltú és igen sokszor Magyarországot aktívan gyalázó embereket, őket nem egyszer fontos pozíciókba helyezve.
E kérdések tisztázása az Önök érdeke is lenne, hiszen Ön végre azokra logikus magyarázatot tudna adni, és így el tudná osztani a jobboldali szavazók által kívülről nézve kontraproduktívnak tűnő politikák motivációjáról alkotott súlyos kétségeit, és azt, hogy miért csak látszat a kormány nem egy területen rendszerszintűnek tűnő mazochizmusa, amit a jobboldali szavazók naponta tapasztalnak kárukra. Aminek egyik valós eredője a hazánkban rendkívül népszerűtlen, arányaiban maroknyi balliberálisok virtuális, nem egy területen igen erős, sőt nem egyszer meghatározó, ügydöntő hatalma.
Ha úgy gondolja, hogy belátható időn belül nem tud időt szakítani kérdéseim közvetlen, személyes megválaszolására, de ugyanakkor dolga engedtével válaszolna rájuk, azokat szívesen felteszem őket e helyütt, és válaszait szintén itt közölném.
Amennyiben pedig irodájuktól kapott, aláírás nélkül érkezett választ félreértettem, és Ön mégis kíván az elkövetkező napokban/hetekben/hónapokban válaszolni kérdéseimre, kérem, fogadja őszinte bocsánatkérésemet, amiért félreértelmeztem a nekem elutasítónak tünt üzenetet.
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
