A Pázmányon bevezetett, kötelezően elvégzendő Holokauszt-szemeszterrel mindenki elégedett lehet. Elégedett lehet az izraeli megszállástól minden percben rettegő, s elégedett az évtizedek óta erősödő antiszemitizmus fojtogató légkörében fuldokló honpolgár is.
Bárki fejéből is pattant ki ez a remek ötlet, az vagy nem érti Közép-Európa jobb sorsra érdemes lakóinak lélektanát, vagy szimplán csak magasról tesz rá.
Az Elbától keletre ugyanis az átlag halandó – úgy nagyjából az elmúlt száz évben – már megszokta, hogy ami felülről, vagyis a hatalomból érkezik, az csakis rossz, erőltetett, ízléstelen, idegesítő vagy hazug – minősített esetben mindegyik – lehet, tehát valami olyasmi, amit, ha teljesen nem is tudunk kizárni az életünkből, üveges tekintettel magunk elé meredve remegő állkapoccsal elfojtott ásítások közepette valahogy túlélhetünk. Kellő türelemmel.
Ebben a világban, ha valamit meg akarsz utáltatni az emberekkel: tedd kötelezővé. Igen, kontraproduktív a holokauszt kötelezővé tételének ötlete, különösen, ha azt a színpadrendezőnek sem utolsó Ilan Mor promotálja bele az arcunkba.
Nem volt az olyan régen, hogy elfelejtsük: Izrael budapesti nagykövetének vérnyomása nagyot ugrott Boggie háborúellenes dalának egyik színpadképétől, amelyben a gázai bombázások gyermekáldozatainak akart – volna – emléket állítani. Izrael magyarországi nagykövetének szemöldökrángása végül elegendő is volt arra, hogy levegyék a “kellemetlen Izrael-ellenes politikai üzenetet”.
Briliáns PR-üzenet volt ez a nagykövettől, és így Izraeltől, de úgy tűnik, ez a siker nem volt elég.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
