Köszönjük Demszky!

Boldog hétvége van Budapest mögött. Végre átadták vadonatúj metrónkat, amelyen három napon át ingyen utazhattunk, bámészkodhattunk, szelfizhettünk és randizhattunk. Volt bőséggel politikus mosoly, nemzeti színű szalag, az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.

Mondják odafent, hallgatjuk idelent.

Alámerülünk, harminc méter mély lyukat ástunk magunknak, kérdéses, mikor mászunk ki belőle. Ha ki tudunk egyáltalán belőle valamikor.

Ballib körökben volt egy kis sóhajtozás, hogy Tarlós mekkora tapló volt, amiért nem hívta el Demszky Gábort az átadásra. Tényleg kár, hogy a kilencvenes-kétezres évek örökös főpolgármestere nem ruccant haza Németországból. Igazán elmesélhette volna az egybegyűlteknek, hogyan lett a ’96-ban tervezett 120 milliárdos költségből a végére 450 milliárd – aztán be is kísérhették volna a Teve utcába, ahol ugyanezt a kedves kis történetet előadhatta volna írásban rögzítve is. Ami engem illet, én Atkári Jánost, Demszky egykori jobbkezét, az egész elcseszett projekt no. 1. felelősét is hiányoltam a pénteki buliból – pedig ő 2010 után egy jó darabig még Tarlósnak is sugdosott aranyáron mért jótanácsokat. 

A négyes metró aranykalitkaként zárja be, nem csak a fővárost, de tulajdonképpen az egész országot. Tíz éve szívja el a forrásokat a valóban fontos beruházások elől, masszívan veszteséges lesz, mert nem érdemes használni, hiszen a felszíni közlekedés van olyan gyors, ezért megtérülésére sohasem lesz esély, a tetejébe pedig – ennek következtében – az Unió is visszakövetelheti a pénzt, amit adott rá. A metró gigantomán megállói a balkáni korrupció betonba öntött emlékművei. 

Itt tartunk. Tarlós István szerint túl vagyunk a nehezén. Nem vagyunk. Most kezdődik a java.

Hogy miért?

Mivel valahogy le kell kényszeríteni a polgárt akaratán kívül a föld alá, ezért már elkezdték belengetni a felszíni közlekedés megritkítását. Hogy ez valóban “csak” ritkítást, vagy újabb – hetvenes éveket idéző – tudatos városrombolást fog eredményezni még nem tudjuk, de ismerve a magyar politikus gondolkodását, ez azt jelenti, hogy a környezetbarát és városi környezethez illeszkedő közlekedést visszafejlesztik, használhatatlanná teszik, majd megszüntetik. Eközben pedig a belvárosba vezető autópályákhoz még véletlenül sem nyúlnak, elvégre a szolgálati Audinak is járnia kell valahol.

A szomorú igazság az, hogy a négyes metróval kapcsolatos utolsó jó döntést valamikor 1998-ban kell keresni, amikor egy fiatal és agilis miniszterelnök luxusberuházásként értékelve Demszkyék kampánymetróját, egy könnyed mozdulattal megvont minden állami támogatást.

Kár, hogy ez az egykor fiatal és agilis srác, pénteken egybites kampányfogásként, baráti újságírók körében, széles mosollyal adta át Budapest legújabb közlekedési anomáliáját.

Bazsó Bálint


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »