Az, hogy mikor kaphatjuk vissza a normális életünket, nemcsak az oltóanyagok mennyiségén, hanem az oltási hajlandóságon is múlik. Ezért kulcsfontosságú, hogy minél többen regisztráljanak a vakcinára – közölte a Magyar Nemzetnek adott interjúban Bedros J. Róbert, a fővárosi Szent Imre-kórház főigazgatója.
Az országos kórházfőparancsnok-helyettes elmondta: az egészségügyben dolgozók minden elismerést megérdemelnek az önfeláldozó munkájukért, a korábban a távozás mellett döntők közül pedig sokan már visszatértek a hivatásukhoz. Beszélt arról is, hogy mitől lesz szuper a szuperkórházként emlegetett Dél-budai Centrumkórház, amelynek építése jövő tavasszal kezdődik meg.
– Túl vagyunk a két és fél milliomodik védőoltáson. Mi a jelentősége annak, hogy a lakosság több mint egynegyede kapott már legalább egy adag oltást?
– A számok abból a szempontból fontosak, hogy az oltási tervnek megfelelően a kijelölt, leginkább veszélyeztetett lakosságcsoportok jelentős része már megkapta legalább az első vakcinaadagot, így bizonyos szintű védettséget szerzett. Az idősek és a Covid szempontjából legnagyobb kockázatnak kitett krónikus betegek túlnyomó többsége esetében már elértük, hogy ha meg is fertőződnek, jó eséllyel sokkal enyhébb lefolyású lesz náluk a betegség, amelybe oltás nélkül bele is halhattak volna. A járványügyi védekezés, illetve az ország működése szempontjából kritikus ágazatokban dolgozók oltásával elértük azt a határt, amelynél a kormány felelősséggel megkezdhette az óvatos, fokozatos nyitást. Ehhez hozzájárul a civil lakosság napról napra tízezrekkel növekvő átoltottsága is.
– Hogyan halad a vakcináció a Szent Imre-kórházban?
– Oltópontjaink folyamatos műszakban dolgoznak, a húsvéti ünnepek alatt sem pihentek a kollégák. Ennek a megfeszített munkának köszönhető, hogy intézményünkben a beoltottak száma meghaladta a harmincezret, közülük mintegy tízezren a második dózist is megkapták.
– A populáció mekkora részének kell átoltottnak lennie ahhoz, hogy visszakaphassuk a normális életünket?
– Sajnos a harmadik hullámban domináló brit mutáns nagyon megnehezíti a helyzetünket. A kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb minél több vakcinát szerezzen be, így nemzetközi szinten is az élvonalba tartozunk a beoltottak arányában. Ám nemcsak az oltóanyagok mennyiségén, hanem az oltási hajlandóságon is múlik a teljes, populációszintű védettség elérése. Mostani számításaink szerint a nyár végére egy hatvan-hetven százalékos átoltottsági arányt el lehet érni, de ehhez az is szükséges, hogy a lehető legtöbben regisztráljanak a vakcinára. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a Magyarországon elérhető oltóanyagok hatékonyak és biztonságosak.
– Azoknak is be kell tartaniuk a védelmi intézkedéseket, akik a védőoltás mindkét adagját felvették?
– Egyértelműen és határozottan igen! Ugyanis most még csak azt tudjuk biztosan, hogy a vakcina a súlyos, akár végzetes lefolyású Covidtól, illetve optimális esetben magától a megbetegedéstől véd meg. Azonban még nem zárultak le százszázalékos bizonyossággal azok a kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogy a beoltott és tünetmentes emberek képesek-e átadni a koronavírus-fertőzést. Így a maszkviselés, a távolságtartás, a gyakori kézmosás elsősorban azokat a honfitársainkat óvja, akik még nem kaptak vakcinát.
– Kell-e tartani attól, hogy egy negyedik hullám is felüti a fejét?
– Ez rajtunk is múlik. A már jól ismert szabályok további szigorú betartása és az oltási stratégia sikeres végrehajtása csak együtt képes megakadályozni egy esetleges negyedik hullámot. Mindenkinek meg kell értenie, hogy még mindig csak a harmadik hullám tetőzése után vagyunk, a járványveszély nem múlt el. A kormány által fokozatosan bevezetett enyhítések arra is alapoznak, hogy az emberek tisztában vannak a saját felelősségükkel. Azt is meg kell érteni, hogy csak a kellő mértékű átoltottság jelent védelmet egy esetleges újabb mutáció kialakulásával szemben. Jelenleg versenyt futunk az idővel, és csak akkor nyerhetünk, ha ebben mindenki részt vesz.
– Velünk marad-e hosszú távon a koronavírus?
– Attól tartok, hogy igen. Jelen tudásunk szerint nincs esélyünk arra, hogy a koronavírust eltöröljük a Föld felszínéről. Ehhez ugyanis arra lenne szükség, hogy hosszan tartó immunitást alakítsunk ki vele szemben, miközben a kórokozó nem változik, és nem tud állatokban fennmaradni, majd onnan visszatérni az emberekre. Az oltásokkal azt tudjuk elérni, hogy a pandémiát idővel felváltja az endémia, vagyis hogy a betegség jól körülhatárolható földrajzi területeken tartósan előfordulhat majd. Tehát meg kell tanulnunk együtt élni a koronavírussal, bár az eddigihez hasonló mértékű pusztítást reményeink szerint nem tud majd okozni.
– Az önök kórháza is részt vesz a covidos betegek ellátásában. Milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban?
– Az idő múlásával egyre több aggasztó információ derül ki a brit mutációról. Azt tudtuk, hogy a korábbi hullámokban tapasztaltakhoz képest alacsonyabb a betegek átlagéletkora, miközben a fertőzés lefolyása sok esetben súlyosabb, több szövődmény alakulhat ki. Most már az is látszik, hogy az „eredeti” vírushoz képest sokkal nagyobb arányban jellemző a poszt-Covid-szindróma. Akár hetekkel, hónapokkal a gyógyulás után is jelentkezhetnek a legkülönbözőbb tünetek a köhögéstől az ízületi és izomfájdalmakig, a szívproblémáktól a pszichés zavarokig.
– Hogyan bírják a harmadik hullámmal járó óriási terhelést?
– A kollégák nemcsak fizikailag, de mentálisan is egyre fáradtabbak. Több mint egy éve erejükön felül teljesítenek, de mennek előre, mert tudják, hogy Magyarországnak szüksége van rájuk.
– Nem hiányoznak az ellátásból azok, akik az egészségügyi dolgozói szolgálati jogviszony bevezetése miatt hagyták el a pályát?
– Ebben a „háborús” helyzetben természetesen minden kéz hiányzik, de a kilépések alacsony mértéke nem rengette meg a betegellátás biztonságát. Átcsoportosításokkal meg tudtuk oldani a kieső munkaerő pótlását. Nemcsak főigazgatóként, hanem országos kórházfőparancsnok-helyettesként is azt tapasztalom, hogy a március 1-jén a távozás mellett döntők közül többen már meggondolták magukat. Remélem, még többen visszatérnek majd a hivatásukhoz, ha felismerik, hogy ez a szabályozás, illetve a későbbiekben is jelentős béremelés az ő érdekeiket szolgálja.
– Országos kórházfőparancsnok-helyettesként hogy értékeli az egészségügyi dolgozók helytállását?
– Az egészségügyben dolgozók minden elismerést megérdemelnek az önfeláldozó munkájukért, ezért is alapítottam meg tavaly a Köszönet a hősöknek díjat.
– Kik és milyen módon kaphatják meg az elismerést?
– Elsősorban a betegek és a hozzátartozók jelölése alapján díjazzuk a járványhelyzetben példásan helytálló kórházi dolgozókat, háziorvosokat, mentős kollégákat. A lényeg az, hogy a nagy nyilvánosság előtt is arcot és nevet adjunk az egészségügy névtelen és arctalan hőseinek. Május 20-ig várjuk a [email protected] címre azoknak az egészségügyi dolgozóknak a nevét a munkahely megjelölésével, akik az elvárhatónál jóval többet tettek a pandémia alatt. Az elismeréseket várhatóan június elején adjuk át. A további részleteket a www.koszonetahosoknek.hu oldalon tettük közzé.
– A Dél-budai Centrumkórház építése, amelyet miniszterelnöki megbízottként ön irányít, a tervek szerint jövő tavasszal kezdődhet el. Tartható ez az időpont vagy a járványhelyzet módosította az elképzeléseket?
– Tartjuk az eredetileg tervezett ütemet, sőt a pandémia miatt bizonyos területeken újraterveztük a kórházat, hogy egy újabb súlyos járványhelyzet esetén is kitűnően megállja a helyét. Egy év múlva megtörténhet az alapkőletétel, és a mélyépítési munkálatokkal megkezdődhet a kivitelezés. Jelenleg az építési engedélyezési tervezési szakasz vége felé járunk, az építési engedély iránti kérelmet hamarosan benyújtjuk az illetékes hatóságnak.
– A köznyelv szuperkórházként emlegeti a beruházást. Mivel érdemelte ki a Dél-budai Centrumkórház ezt az elnevezést?
– Nem véletlenül nevezik így: 223 ezer négyzetméternyi alapterület, 1200 ágy, 1,2 millió ellátandó beteg, 3870 fős személyzet, a fővárosra és öt megyére kiterjedő ellátási terület, 24 órás sürgősségi ügyelet – hogy csak néhány jellemzőjét soroljam. A legkorszerűbb technológiai hátteret teremtjük meg a kórházban, számos betegségcsoport esetében olyan életmentő beavatkozásokat is el tudnak majd végezni itt az orvoskollégák, amelyekhez másutt nehéz hozzáférni. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem VIP-kórházat építünk, a szolgáltatások minden közellátásra jogosult beteg számára elérhetők lesznek.
– Mi fér bele a tervezett háromszázmilliárd forintos költségvetésbe?
– A telken belüli építkezés, illetve a megnyitás előtt az orvosi eszközök beszerzése. Az épület zöld és okos lesz: a fűtést és a hűtést szinte teljes egészében földhő biztosítja, a legkorszerűbb műszerparkkal szereljük fel, továbbá kifinomult tájékoztatási, modern betegirányító rendszer, fejlett kommunikációs technika, audiovizuális eszközök és mesterségesintelligencia-alkalmazások segítik majd a gyógyító, illetve az adminisztratív munkát. A Dél-budai Centrumkórház (DBC) minden olyan tevékenységet felölel majd, amely indokolt az akut és a sürgősségi ellátásban, így egyértelműen a magyar egészségügy zászlóshajója lesz. Biztos vagyok abban, hogy a hazai orvoslás fejlődésének is komoly lendületet ad majd a legkorszerűbb orvostechnikai háttér és a kiváló munkafeltételek biztosításával, illetve valódi betegközpontúságával.
– A betegek szempontjából milyen, Magyarországon újdonságnak számító megoldásokkal lehet majd találkozni a DBC-ben?
– A szülészetet például úgy alakítjuk ki, hogy a terhesség orvosi indikációja alapján különböző típusú vajúdásra, szülésre, illetve szülés utáni ellátásra nyílik lehetőség, sőt képesek leszünk a magzatot a méhen belül is megműteni. Az intézménybe érkezők kényelmét pedig olyan megoldások szolgálják majd, mint a parkolást segítő intelligens rendszer: ha valaki időpontra érkezik, akkor az okostelefonja egy alkalmazással kommunikál a szuperkórház szoftverével, amely az ellátás helyéhez legközelebbi parkolót lefoglalja a mélygarázsban. Szintén egyedülálló az egészségpláza, azaz hogy a gyógyításhoz és az egészséges életmódhoz kapcsolódó szolgáltatások is elérhetők lesznek ugyanabban az épületben. A DBC-ben valóban a betegről szól majd minden: nemcsak a gyógyulásáról, hanem annak az optimális környezetnek a megteremtéséről is, amely mindezt a legjobban szolgálja. Ebben az intézetben is hűek maradunk jelmondatomhoz, mely szerint meg kell fogni a beteg kezét.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
