Sok víz lefolyt a Dunán a Koronavírusról írt előző poszt óta, de átolvasva akkori gondolataimat, nem sokat változtatnék az íráson ma sem. Hiszem és remélem, hogy ez nem az én érdemem.
Továbbra is úgy látom, hogy a pánik és a betegség miattifélelem okozza a legnagyobb bajt és nemcsak a gazdaságban, de a vírusterjedésében vagy szövődményeiben is, hiszen a félelem önmagában is képesmegbetegíteni.
Keresztényként természetesen fontos jó példával elől járniés megfogadni a csoportos összejövetelekre és a szabad mozgás korlátozásáravonatkozó útmutatást, hiszen, ha ezek netán még csak javaslati szinten állnakis, akkor sem bölcs saját szabadságunkkal megbotránkoztatni a hitbenerőtleneket és ez akkor is így van, ha a Koronavírus hatására az a bizonyosutolsó disztópikus társadalom épül körénk éppen.
És ezzel elég gyorsan elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amit ma némiképp másképp látok, mint pár héttel ezelőtt. Ezen a ponton nagyon úgy tűnik, hogy az újtípusú Koronavírus lehet az a bizonyos darabja a kirakósnak, aminek elhelyezésével sok más darabka is a helyére kerülhet.
A vírus miatt például arra biztatnak, hogy ne használjunk készpénzt, hogy kérdés nélkül engedelmeskedjünk és úgy általában kérdést se tegyünk fel a vírusterjedés hivatalos narratívájával kapcsolatban, mert az szinte már önmagában rémhírkeltésnek számít. A vírus és a klímaváltozás is elég jól elvannak egymással, kölcsönösen erősítve a másikat a pánikkeltésben. Kínában az állampolgárok amúgy is előrehaladott totális megfigyelése is újabb szintre kapcsolt és nagyon esélyes, hogy ez a járvány enyhülésével is így marad, ráadásul az Egyesült Államokban is folynak a tárgyalások, hogy a közösségi oldalak és egyéb helymeghatározást is alkalmazó appok adatot szolgáltassanak az államnak a vírus terjedésének nyomonkövetésére. Ma pedig már arról írtak, hogy a szomszédos Ausztriában és Szlovákiában is elkezdték használni a mobilhálózatokból kinyerhető adatokat az állampolgárok mozgásának megfigyelésére, itt is persze a járvány terjedésének követésére.
A számos ponton és irányból támadott, már-már gyengülnilátszó Unió is új erőre kapott a vírusveszély hatására.
A mindenki által megváltásként várt védőoltást már csakhalkan említem és elképzelni sem tudom, hogy milyen reakciót vált majd ki apánikoló tömegekből, amikor egyesek nem akarnak majd élni vele, akáregészségügyi, akár elvi megfontolásból teszik, vagyis inkább nem teszik. Amúgyszinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten kötelező lesz, még akkoris, ha a jövőre vagy azután következő vagy sokadik körét járó Koronavírus víganfertőz majd az oltottak között is. Ez nem jelenti azt, hogy ne létezhetne hatékonygyógymód a vírus ellen, csak arra gondoltam, hogy saját és szeretteikegészségének remélt megőrzése érdekében sokan bármit megtennének.
Egyszóval a szinte unalomig ismételt forgatókönyv, ami szerintJézus visszatérése előtt a világot sújtó problémák hátán létrejön egy globáliskormány, élén egy karizmatikus vezetővel, aki kiutat talál a mindeneneluralkodó káoszból, aminek eredményeképpen a tömegek megváltóként ünneplik, majda nemvárt jólét megőrzése érdekében olyan diktatórikus lépéseket vezet be, főlega készpénzhasználat és megfigyelés terén, amit már nem mindenki vesz be, és aminekeredményeként az ellenállók törvényen kívülivé válnak, hirtelen sokkal megvalósíthatóbbnaktűnik, mint akár pár héttel ezelőtt. Nem tudom mennyivel jött közelebb az abizonyos kor, de minden jel szerint komoly lépést tett az emberiség amegvalósíthatóság felé. A Jézus által felsorolt jelekről, köztük nem utolsósorban a járványokkal, már szinte beszélni sem érdemes, mert megteszi helyettempéldául az Index és nemcsak, hogy beszél róla, de részletesen ki is fejti, hogynapjainkban igenis több és súlyosabb kór sújtja a világot, mint mondjuk a sötétközépkorban vagy az ókorban. (Lásd ITT)
Látva, hogy milyen ellentéteket képes szülni a pánikolók ésa pániktól tartózkodók között egy egyszerű délutáni séta vagy nem létfontosságúbevásárlás is, nem nehéz elképzelni, hogy mi várható, ha a többség szemében azellenállók egyenesen a világbéke vagy mások egészségének ellenségeikéntjelennek meg.
Mindez persze nem változtat a lényegen, sőt, inkább előtérbehozza, hiszen vészterhes időkben senki sem kerülheti el, vagy csak nagyerőfeszítések árán, az élet igazán fontos kérdéseit. Háborúban senki sem gondolja,hogy soha nem halhat meg.
Számunkra ezek a napok tálcán kínálják a jobbnál jobb alkalmakat, hogy a kiúthoz vezető Ajtóra1 mutassunk.
Legtöbbször ehhez nem kell egyebet tenni, mint szeretnifelebarátunkat, nyilvánuljon ez meg abban, hogy pánikmentesítünk vagy mondjukfelajánljuk az utolsó tálca csirkecombot a sorban mögöttünk állónak. Az a combnekünk csak egy vacsora, de neki akár az örök életet is jelentheti, ha a példaláttán esetleg elgondolkozik a csirkecombon túlmutató örök kérdéseken.
Nehéz napok ezek, Isten ígéretei azonban ilyenkor sem veszítik érvényüket. Sőt. „Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra dolgozik!”2 A mi dolgunk pedig az, hogy ez az ígéret minél több ember javát érintse.
Közben mindjárt itt a tavasz, nekem pedig egyre az jár a fejemben, hogy mire gondolhatott Dávid, amikor a tomboló népekről és az Úr ellen lázadó királyokról azt írta, hogy „az egekben lakozó kineveti őket”.3
János 10:9 – Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.Róma 8:28Zsoltárok 2
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
